Betöltés...
 

Civil társadalom - 6. Hálózati szolgáltatások

A civil hálózat együttműködő civil szervezetek és emberek laza vagy szorosabb kapcsolati rendszere küldetésük megvalósítása érdekében. A hálózati létezés olyan társulási forma, amelyben a bekapcsolódó felek erőiket úgy sokszorozzák meg, hogy azt egymás rendelkezésére bocsátják egyben.

A hálózat hatékony eszköz a bevált megoldások elterjesztéséhez, a már kidolgozott módszerek alkalmazásához, ugyanazon hibák elkövetésének elkerüléséhez és az értékes tapasztalatok kicseréléséhez. A hálózatok természetes érzelmi támogatást nyújtó csoportokká válnak a hasonló problémákkal küszködő emberek összefogásán keresztül.

A hálózati működés jelentősége az erőforrások összegzésében található, ami szakmai és infrastrukturális kapcsolódást is jelent, eredménye, hogy együtt a szervezetek hatékonyabban és szakmailag erőteljesebben tudják küldetésüket megvalósítani.

A hálózati együttműködések fontos jellemzője a tagok egyenlő esélyei, részvétele, lehetőségei, a tagok közötti partneri viszony, a hálózat középpontjában a kapcsolatok állnak. A strukturált működtetés helyett az összefogás a hajtóerejét aknázza ki.

A hálózatok tipizálása több szempont alapján lehetséges, amelyekből nagyon változatos kombinációk jöhetnek létre.

Céljai alapján:

Területi alapú hálózatok, amelyek ugyanazon szolgáltatást, vagy programot hajtják végre, és területi tagoltságuk alapján alkotnak hálózatot. A hálózat tagjai a minden területen azonos működési elvek, szabályok mentén dolgoznak, alapszolgáltatásaikban ugyanazokat követi, azonban adott esetben a helyi specifikumokat figyelembe véve. Az ilyen hálózatok általában meghatározottabb keretek szerint, szigorúbb rend mentén működnek. (pl. CIC-ek, ÖC-k, Esélyek Házai stb.)

Tématerületen alapuló hálózatok, amelyek összekapcsolódásának alapja a közös téma (pl.: ifjúság, oktatás, környezetvédelem…). Az így alakuló hálózatok a bekapcsolódáshoz elsődlegesen a közös küldetést veszik alapul, és kevésbé meghatározó az a struktúra aminek mentén dolgozni szándékoznak, illetve a csatlakozó szervezetekkel szemben kisebb szervezeti, strukturális, vagy egyéb szükséges elvárás támasztódik. (pl. szakterületi szövetségek)

Szerkezet alapján:

A csatlakozást tekintve vannak zárt és nyitott hálózatok. A zárt hálózatok esetében a tagok száma előre meghatározott (pl.: megyénként egy szervezet), és általában meghívásos alapon, vagy kijelölés útján bővülnek. A nyitott hálózatok esetében a csatlakozás jellemzően meghívásra, vagy pályázati/felvételi úton lehet.

Jogi forma alapján:

A hálózatok kialakulásukkor, vagy életszakaszuk folyamán döntést hozhatnak arról, hogy formális vagy informális hálózatként működnek. A formális hálózatok azok, amelyek jogi személyiséggé válnak, azaz hivatalos bejegyzésre kerülnek (szövetségi forma). A formális hálózatok hosszútávra szerveződnek, és bejegyzettségük számos strukturális, pénzügyi és operatív elemet határoz meg.

Nagyság alapján

A hálózatok nagysága különböző lehet. Meghatározhatja a megyei felosztás, a regionális, kistérségi, de a nagyvárosok is. Ezek adott számok, amelyek követően a bővítés nem áll módjában a hálózatnak. Azonban ha nincs számszerű megkötés, akkor a bővíthetőségnek csak a hálózati belső döntés, vagy az együttműködés hatékonysága szab határt. A nagy taglétszámú hálózatok esetében a találkozási alkalmak megszervezése, a közös munka, a bizalmi légkör kialakítása, a hatékony kommunikáció és még számos hálózati életre jellemző tevékenység nehezebben, vagy erősebb koordináció, nagyobb szervezés mellett valósul meg. Ezt a hálózatok bővítésénél érdemes figyelembe venni. A kezdetben túl nagy hálózatokra azonban jellemző az a tendencia, hogy először kisebb csoportok alakulnak ki belső törvényszerűségek mentén, majd ezek lassan kisebb hálózatokká alakulnak át.

Kapcsolatok erőssége alapján

Az információs hálózat alapja az információcsere, nincsenek kölcsönös elvárások, könnyű a be- és kilépés. A koordinációs hálózat a tapasztalatcserére és a közös projektekre alapul, informális koordináció alakul ki benne, közös, de írásban nem feltétlenül megfogalmazott együttműködési szabályokkal. Az együttműködési hálózatot a tevékenységek precíz koordinációja, az írásban lefektetett közös együttműködési szabályok és a tevékenységek közös sztenderdjei jellemzik.

A három típus összehasonlítása, információs, koordinációs és együttműködési hálózat jellemzői:

Információs hálózat

Koordinációs hálózat

Együttműködési hálózat

Nincs koordinációs központ

Megjelennek a koordinációs központ egyes funkciói

Állandó koordinációs központ van

Nincsenek meghatározott tagsági kritériumok

Tagság alapelvei meghatározottak

Pontosan meghatározott tagsági kritériumok

Nagy nyitottság a belépők felé

Nyitottság az alapelveket elfogadó belépők felé

Kötött, szűkebb és speciális belépési lehetőség

Szükség szerinti kommunikáció a tagok között

Rendszeres kommunikáció a tagok között

Állandó és gyakori kommunikáció a tagok között

Nem szükséges a személyes kapcsolatok megléte, ápolása

Személyes kapcsolatok új lehetőséget nyitnak a tagok között

Szoros, emocionális szintű személyes kapcsolatok

Nincsenek működési sztenderdek

Működés alapvető sztenderdjei és szabályai meghatározottak

Pontosan meghatározott működési sztenderdek, amely kötelezettséget von maga után

Nincsenek közös projektek

Időnként vannak közös projektek

Rendszeres közös projektek

Tagok nem fordítanak saját erőforrásaikból a közös tevékenységre

Bizonyos erőforrások vannak a tagoknál a közös tevékenységekre, amelyet időszakosan rendelkezésre bocsátanak

Minden tag erőforrásainak bizonyos részét a hálózat közös tevékenységeire fordítja

Szervezeti kapacitás ráfordítás igénye kicsi

Szervezeti kapacitás ráfordítás igénye közepes

Szervezeti kapacitás ráfordítás igénye nagy

Hatása a társadalomra közvetetetten nyilvánul meg

Alkalmi, projekthez kapcsolódó jelenlét a társadalomban

Folyamatos és erős jelenlét a társadalomban

 

Olyan működési mechanizmusok, amely mentén a hálózat tagjai megvalósítják együttműködésüket, de ezek általános érvényű, íratlan szabályai a hálózati együttműködésnek.

  • Mellérendelő kapcsolati rendszer

Mivel a hálózatok nem öncélúan működnek együtt, hanem mindegyikük közös célja érdekében vállalják a közös munkát, ezért ebben a kapcsolódási formában az szükséges, hogy a partnerek egyenrangú felek legyenek, közösen hozzanak döntéseket és szavazatuk egyenlő legyen.

  • Öncélúság megelőzése

A hálózat építésnek célja, hogy maga a hálózat és rajta keresztül a szervezet is erősebbé váljon a civil társadalomban. Azonban ez pusztán eszköze, és ne célja legyen a hálózatba tömörülésnek.

  • Bizalmi viszony

A bizalmi viszony meghatározó a hálózatok működésben, amelynek kialakítása, fenntartása a hálózat vezetésének feladata, és figyelmet kell fordítani rá. Mivel a hosszú távú együttműködés hatékonyságát teljes egészében ez határozza meg.

  • Kölcsönös viszonyok

A hálózati tagság alapvető elve, hogy a felek kölcsönösen vannak jelen a hálózatban, azaz kölcsönösen tartoznak felelősséggel, kölcsönösen részesülnek a hálózat adta előnyökben. A kölcsönös viszonyt erősíti az együtt végzett munkafolyamat, elkezdve a tervek kitalálásától a megvalósítás valamint az ellenőrzés kölcsönösségéig. Az így végzett munka nem csak motiválttá teszi a tagokat, várhatóan jól megvalósított tevékenységeket adva, hanem megteremti azt a bizalmi, egyensúlyi légkört, amiben a kölcsönösség nem válik kérdéssé. 

  • Egyenlő hozzáférés mindenki számára

A nyílt és felvállalt kommunikáció az, aminek eredménye, hogy minden partner szót kaphat, tájékoztatást kap mind a hálózat belső életére vonatkozóan, mind a külső célok megvalósításra vonatkozóan. A hálózatban különféle tapasztalattal rendelkező szervezetek vannak jelen, és a képviselő személyek is különböző tapasztalatokat, lehetőségeket hoznak szervezetüktől, de ezeket figyelembe véve a tagok fontosnak tartják az egyenlő bánásmódot, és elvárják, hogy ugyanúgy részesedjenek a hálózat előnyeiből, feladataiból, részt vegyenek a döntésekben és a működési folyamatokban.

  • Átláthatóság biztosítása

A hálózati tagság alapvető igénye, hogy a hálózat átlátható struktúra, pénzgazdálkodás mentén végezze munkáját, valamint világosan láthatók legyenek az elért eredmények, a megvalósult programok, célok. Az átláthatóság alapja a bizalom, és a tényleges együttműködés akarata, majd ezt követően az értékelés, a beszámolási alkalmak beiktatása adják meg a lehetőséget az átláthatóság biztosításra.

  • A hálózati koordináció szükségessége

Azok a hálózatok tudnak hatékonyan működni, amelyekben van egy olyan szervezet, vagy személy, amelyik felvállalja a koordináció szerepét. Mivel a hálózati lét egy önálló működési forma ezért számos olyan feladat van, ami csak a hálózaté és nem kötődik szorosan a benne található szervezetekhez. A koordináció meghatározása azon múlik, hogy a hálózat hogyan alakult ki, volt-e létrehozója, aki ezt a szerepet vállalja, vagy belülről kerül kiosztásra ez a tisztség, esetleg rotációs formában valósul meg.

  • Érzelmi megerősítés

A hálózati együttműködés során kialakulnak emocionális szintek. A hálózatban résztvevő szervezetek és a szervezeti képviselő személyek között kötődés alakul ki, azáltal, hogy bizalmi viszonyt kialakítva, kölcsönös légkörben dolgoznak. Az érzelmi kötődés nagy erőt és lendületet ad a hálózatnak, ezért ezt nem érdemes elnyomni, és ápolni, kezelni kell, tisztában kell lenni azzal, hogy működő és meghatározó szintje a hálózati létnek.

Az együttműködéshez a civil szervezeteknek szükségük van bizonyos fejlettségi szintre, bizonyos alapvető erőforrásokra, hogy a közös munkában hatékonyan, aktívan és számukra is hasznosan tudjanak bekapcsolódni. A szervezeti fejlettség függ attól, hogy a szervezet mely életszakaszában van és ennek következtében van-e kapacitása hálózati munkához. A szervezeti fejlettség alatt azonban nem csak a civil szervezetek életútjából adódó sajátosságokat, hanem bizonyos alapvető tényezőket is meg kell vizsgálni, hogy nyugodt szívvel kapcsolódjon be a civil szervezet az együttműködésbe.

Érdemes önvizsgálatot tartani és ellenőrizni a szervezet sajátosságait a következő területek tekintetésben:

  • Stratégiai tervvel rendlekező szervezet esetén a tudatos célkövetés és cselekvési irányvonal segíti a civil szervezetet abban, hogy az életében kínálkozó partnerségi és hálózati lehetőségek közül abba kapcsolódjon be, amely a saját érdekeit is szolgálja, amely harmonizál céljaival, amellyel nemcsak az együttműködés önmagában, hanem maga a szervezet is hosszútávon profitálhat.
  • Együttműködésekben könnyebb megfogalmazni az egymással szembeni elvárásokat, a munkamódszereket, a tevékenységi folyamatokat, a felelősségi és döntési jogköröket, ha az együttműködésben résztvevő felek saját szervezetükre vonatkozóan letisztult, szabályozott rendszerben dolgoznak
  • A hatékony együttműködések bármely szintje megköveteli a résztvevő szervezetektől a humánerőforrás bevonását. Sok esetben az együttműködés csak formális marad, mert a felek nem mérték fel humán kapacitásaikat, és a feladatok jelentkezésekor rájönnek, hogy valójában nem tudják munkatársaikkal a vállalt területet elvégezni.
  • Az együttműködések során nagyon fontos, hogy ismerjük az együttműködés társadalmi, politikai, gazdasági és civil piaci környezetét, helyét, szereplőit. Előfordul, hogy azonos témák mentén, azonos helyi keretek között két párhuzamos kezdeményezés indul. Az együttműködések megduplázásának, párhuzamosságának, konkurencia kialakításnak csak akkor van értelme, ha mindegyiknek megvan a maga specialitása, vagy a korábbiak nem vagy nem megfelelően működnek.
  • Az együttműködések alapja a bizalom. Amint ez sérül, az együttműködésbe belép a kétség, a bizonytalanság, kialakulnak a félelmek és fellazulnak a kapcsolatok. Az együttműködések során megnyugtató, ha olyan felekkel állunk kapcsolatban, akikről már hosszabbtávú ismereteink vannak, régóta bizalmi kapcsolat van a szervezetek és azok munkatársai között. Az életben azonban sok esetben nincs arra lehetőség, hogy minden együttműködő felet jól megismerjünk, hanem a szervezetről kapott információk, illetve néhány találkozás után kell dönteni az együttműködésről. Ekkor különösen nagy szerepe van az egymás iránti nyitottságnak, egymás elfogadásának és annak az érzésnek, hogy nyugodtak lehetünk, senki nem él vissza a helyzettel.
  • A szervezetek megítélésében nagy szerepe van, az addig kialakított hírnevének. Vannak olyan szervezetek, amelyek híresek a korrekt együttműködésről, mások tiszteletéről, a nyitottságról és a közös munka jó minőségének és hangulatának kialakításáról. Velük mindenki szeretne együttműködni. Mások inkább arról hírhedtek, hogy nehéz velük az együttműködés, nem megfelelően teljesítenek, önző a hozzáállásuk, és nem becsülik meg az együttműködésben résztvevő más szervezeteket. Velük kevésbé szeretnek együttműködni.
  • Az együttműködések alapját a kommunikációs kapcsolatok jelentik. Sok esetben múlik azon egy-egy akció sikere, hogy a benne résztvevő szervezetek jól és hatékonyan tudtak egymással kommunikálni. A kommunikációs kultúra sajátosságai (pl. nyomtatott vagy elektronikus alapú) nagy befolyással lehetnek a folyamatok stílusának és idejének meghatározásakor. Az is természetes, hogy minél többen vesznek részt egy együttműködésben, annál több szervezettséget igényel a kommunikáció, annál nehezebb összehangolni az információáramlást, annál több feladatot jelent ez az együttműködés menedzserei számára.
  • Az együttműködések során a szervezeti kultúra alkotóelemeket érdemes számba venni, amely befolyásolja a másokkal való együttműködést. A szervezeti működés során szerzett tapasztalatokból és a hozzánk érkező információkból egy kép és egy hozzáállás fogalmazódik meg a szervezetben, hogy alapvetően egyedül szeret dolgozni, nehezen viseli a partnereket, nem igazán találja meg a számításait az együttműködésekben, vagy kiteljesedik az együttműködések során, megtapasztalja az együttműködésben rejlő erőforrásokat, alapvetően sokat profitál az együttműködésekből. Ez döntően befolyásolja az együttműködésben való részvétel mellett vagy ellen való döntést.

6.6.   Ellenőrző lista az együttműködésekhez szükséges szervezeti adottságokhoz

Az alábbi ellenőrző lista arra szolgál, hogy azok, aki foglalkoznak a hálózati tagság gondolatával, de még nem vágtak bele, hogyan gondolhatják át a saját szervezeti oldalról a csatlakozáshoz szükséges alapvető szervezeti tényezőket. Az ellenőrző lista segíthet azoknak is, akik már többször kudarcérzéssel fejeztek be együttműködést, vagy rossz emlékeik meggátolják az új együttműködésekben való részvételt.

  1. Miért szeretnénk az adott együttműködésbe bekapcsolódni? Milyen érdekeink fűződnek az adott együttműködésben való részvételhez?
  2. Szeretünk-e együttműködni másokkal vagy szívesebben dolgozunk magunkban? Látjuk-e az adott együttműködésben rejlő erőt, célt és szervezeti hasznot, amiért érdemes csatlakozni?
  3. Hozunk-e áldozatot az együttműködés érdekében? Ha, igen, milyent (anyagi, idő, kapacitás stb.)?
  4. Hajlandók vagyunk-e megmutatni magunkat, képviselni vonatkozó külső és belső oldalunkat? Nyitottak vagyunk-e tanulni és tapasztalatokat átadni?
  5. Van-e már hasonló témájú vagy tevékenységű együttműködés a környezetünkben? Ha igen, miben különbözik az adott együttműködés? Van-e értelme elindítani hasonló témában az adott együttműködést? Milyen piaci esélyei vannak így a fennmaradásra? Milyen erők állnak az adott együttműködés mögött?
  6. Van-e szükségletelemzésünk az adott együttműködésre vonatkozóan?
  7. Melyik szervezeti életciklusban vagyunk? Ez az életciklus támogató vagy nem támogató az együttműködésekre?
  8. Mennyire koncentrál szervezetünk a belső feladatokra (struktúra kialakítás, szabályok megalkotása, tevékenységek fejlesztése, munkatársak stabilizálása, kliensek gyűjtése)? Van-e kapacitás arra, hogy külső dolgokra is odafigyeljünk?
  9. Van-e a szervezetünknek hosszú távú célja és stratégiai terve? Kapcsolódnak-e az adott együttműködéshez a stratégiai terv céljai és irányvonalai?
  10. Rendelkezik-e a szervezetünk szervezeti és működési szabályzattal, egyéb szabályrendszerekkel? Mennyire ismerik a munkatársak a szabályokat? Hogyan tartják be az adott együttműködésben leendő dolgozók a szabályokat?
  11. Van-e elég munkatársunk (fizetett alkalmazott, részmunkaidős, önkéntes) az adott együttműködésre? Meg tudjuk-e oldani a feladatok átszervezését, hogy jusson idő és energia az adott együttműködésre is? Van-e kapacitás az adott együttműködés szervezetünket érintő részének teljesítésére (utazás, munkaóra stb.)?
  12. Vannak-e a szervezetünknek projektmenedzselési tapasztalatai?
  13. Milyen tapasztalataink vannak a belső kommunikáció terén? Mi jelenti számunkra az ideális kommunikációs csatornát, módot és gyakoriságot?
  14. Milyen tapasztalataink vannak a külső kommunikáció során? Külső kommunikációnk mindig hitelesen tükrözi a valóságot?
  15. Vannak-e forrásteremtési tapasztalataink? Vannak-e forráshelyeink? Vannak-e lobbykapcsolataink?
  16. Milyen a szervezet gazdasági hatékonysága és forrás felhasználási kultúrája?
  17. Milyen infrastruktúrával rendelkezünk? Ebből mit lehetne az adott együttműködésnek felajánlani?
  18. Ismerjük-e az adott együttműködés partnereit vagy tagjait? Milyen a bizalmi viszonyunk hozzájuk?
  19. Milyen háttér-információkkal rendelkezünk az egyes szervezetekről?
  20. A szervezetünk viselkedése, értékrendje beleillik-e az adott együttműködés kultúrájába?
  21. Vállalnánk valamilyen megbízatást, tisztséget, külön feladatot az együttműködés érdekében?
  22. Milyennek tartanak minket mások? Milyen a szervezet hírneve, megítélése?
  23. Tisztában vagyunk-e a jelenlegi szervezeti kultúránkkal? Ez támogató-e az együttműködésekre nézve?
  24. Mi az, amitől a legjobban félünk? Mit veszíthetünk?
  25. Mit szeretnénk nyerni, kapni? Mi a legfontosabb, ami teljesüljön az együttműködés során a számunkra?

Az ellenőrző lista megválaszolása segíti a kompetens személyeket a csatlakozási döntés meghozatalában. Bármelyik hiányosság vagy hátrány esetén lehet dönteni az együttműködés mellett, de így a szervezet tisztában lesz azzal, hogy ezen gyengeségére folyamatosan figyelnie kell, egyes területeken fejlesztenie kell önmagát, talán éppen a partnerektől tud tanulni az együttműködés folyamán. Ha túl sok a nemleges válasz vagy hiányosság, akkor érdemes meggondolni, hogy a szervezetnek lesz-e elegendő ereje az együttműködésben való részvételre, illetve, hogy valóban nyertesnek érzi-e majd magát az együttműködésben.