Betöltés...
 

Falusi turizmus

Turizmus – falusi turizmus

A turizmus legfontosabb ismertető jegyeit legalább két évszázada gyűjtik, csoportosítják tudós elmék – olykor önmagukkal is vitatkozva. Egy dologban azonban általános az egyetértés. A turizmus három fontos elem összetevőjének eredménye: a szabadon mozgó emberek, az őket önként befogadó területek és a turistákat hivatás- vagy alkalomszerűen ellátó egyének vagy szervezetek találkozása.

A Turizmus Világszervezete (WTO) szerint is a turizmus „magában foglalja a személyek lakó- és munkahelyen kívüli, minden szabad helyváltoztatását, valamint az azokból eredő szükségletek kielégítésére létrehozott szolgáltatásokat”.

Ha elfogadjuk e fogalomértelmezést – a tartalom szűkítésével – a falusi turizmus lényegének meghatározásához, akkor az egyrészt jelenti a személyeknek a szabad helyváltoztatását, melynek célpontja a falu, másrészt magában foglalja a falut, a maga komplex, természeti, társadalmi, gazdasági, kulturális stb. környezetével, mely részben vagy egészben a turistákat szolgálja.

Kérdés azonban, hogy mitől lesz szabad a helyváltoztatás. Elsődlegesen a céljától, amely nem munkavégzés. Az ember mást, máshol, másként vagy mással akar csinálni, átélni, kipróbálni. Ez a „más” iránti vágy nagyon sokgyökerű, hiszen minden embernek hiányzik valami az életéből, s e hiányérzetek közül nagyon soknak a feldolgozására kínál megoldást a helyváltoztatás: csöndet – zajt, hóborította hegyeket – forró tengerparti fövenyt, felhőkarcolókat és vadregényes tájakat, mindent és annak ellenkezőjét egyaránt ígérve.

A helyváltoztatás szabadságfokát tovább növeli, hogy a turista megtakarításait, jövedelmének szabadon elkölthető részét éli fel az utazás során, s általában nem a szájától vonja el a falatot. Emellett szabad idejében nem csupán a munkavégzés alól mentesül, hanem családi helyzete, lakhelyéhez kötődő egyéb kötelmei sem gátolják abban, hogy engedjen a „mozdulnom kell” belső késztetésének.

Az úti cél kiválasztása ugyanakkor tele van kötöttségekkel. Sokszor egy rövid leltár elegendő, hogy az ember felmérje, mire elegendő az a szabad rendelkezésű jövedelemrész, amit turizmusra szánhat. Milyen utakra elegendő a mindig szűkre szabott szabadidő, szóval hol vannak vágyai reális határai. E határokon belül keresheti meg a kiválasztandó úti célt, dönthet a felkínált szolgáltatások (a szállás, étkezés, programok) igénybevételéről, s arról, milyen közlekedési eszközzel (kerékpáron, autóbusszal, vonaton, repülőn, stb.) közelíti meg a kiválasztott helyet.

A turista megfontolásainak legerőteljesebb szólamát azok a motívumok adják, amelyek belső feszítő erőként a mozgás fő irányát megszabják.

A motívumok sokféleségére már utaltunk. Lengyel Márton A turizmus általános elmélete c. műve alapján azonban célszerű itt a falusi turizmushoz kapcsolódó fő motívumcsoportok felsorolása:

  • kikapcsolódás, a feszültségek levezetése, menekülés;
  • a napfény keresése;
  • az egészség megőrzése, helyreállítása;
  • családi együttlét;
  • a gyökerek keresése;
  • önfelfedezés;
  • ismeretszerzés;
  • a szabadság és szépség keresése.

Ezek a motívumok magyarázatot adnak a leendő turista tájékozódásának fő irányára, ahhoz azonban nem elégségesek, hogy a fölkínált, sokféle lehetőség közötti választását is indokolják.

A turisztikai termék kiválasztásának folyamata nagyjából olyan, mint bármely árué. Ha szomjas vagyok, azt az italt választom, amely enyhíti a szomjúságomat, illetve amely a választásra felkínált termékek közül a legtöbb – pénzben, anyagiakban testet öltő – előnnyel bír. Ha a turisztikai termékkínálatban „turkálok”, ennek felmérése sokszor nem egyszerű, hiszen sokféle részlet – szállás, étkezés, programok – elfogadható árát és minőségét kell előre látnom, utazási lehetőségekkel, fizetési feltételekkel, vendégszerető szolgáltatókkal. Ráadásul gyakran az egészet nem csupán nem láthatom, hanem előre ki is kell fizetnem. Az átlagos vásárlásnál ezért sokkal fontosabb szerephez jut itt a képzeletet megragadó kínálás és a bizalom.

Az árérték optimalizálása mellett az úti cél megközelítésére fordított és az ott eltöltött idő optimális arányára törekszik a turista. Ha két lovasiskola közül választhat, nyomós okra van szükség ahhoz, hogy a távolabbi mellett döntsön. Az időtényező azonban más szempontból is fontos: az ígért szolgáltatás nem csupán ott, hanem akkor álljon rendelkezésre, amikor a turista számára optimális. A csak holnapi lovaglás ígérete mai csalódás.

Végül, de nem utolsó sorban a döntést befolyásolja, hogy a turista biztonságosnak gondolja-e az úti célt. Ez a biztonságérzet megint csak sok-sok tényezőből áll össze: biztonságos utazásszervezésből, higiénés és egészségügyi feltételekből, politikai és napi közbiztonságból, az út jellegéhez illő, környezeti feltételek sokaságából, feltételezett emberi magatartásokból stb. Alapfeltétel természetesen a gazdasági fejlettség bizonyos szintje, amely garantálni tudja a kellő kereskedelmi ellátást és a kellemes közérzethez szükséges szolgáltatások meglétét.

Miért falura?

A falusi turizmus esélyét – ha elindul a turistákért, szabad rendelkezésű jövedelmükért folyó nemzetközi versenyben – három dolog alapozhatja meg. Az egyik a falu, mint természet- és ember alkotta vonzerő, amely valami olyat kínál, amire a városlakónak szüksége van (az egyik faluból másikba járó turista – ha csak nem más nép falujáról van szó – ritka). A másik esély a falu kínálta szolgáltatások mássága. A harmadik pedig a falusi ember, amely másféle vendégfogadó.

A hagyományos magyar falu a földművelő társadalmakra jellemző települési, gazdálkodási és társadalmi formák összegeződése. Mivel mind a földművelés kultúrája, mind a gazdálkodás egyéb ágazatainak fejlődése, mind a települések társadalmi összetétele folytonosan – napjainkban gyorsuló ütemben – változik, hiábavaló dolognak tűnik, egy archaikus faluba visszaálmodni a turizmust. El kell fogadnunk a falut olyannak, amilyen, s megtalálni benne azokat az egyéb településformától, társadalmi szerveződéstől, gazdálkodási módoktól megkülönböztető jegyeket, amelyek a turistában is a másság érzetét képesek kiváltani.

A falusi építészet mássága egyre kevesebb szerepet kap a turizmusban. Mára legjobb esetben is csupán a faluközpontok tudták megőrizni egyéni arcukat (kivéve a védett faluképi együtteseket). Rosszabb esetben nincs is a hagyományos értelemben tájékozódási pontként is szolgáló központ – templommal és paplakkal, amelyek a búcsú és a piac terét koronázzák. Itt voltak találhatók a községháza, az iskola, a kereskedők és iparosok, valamint a tehetősebb gazdák házai, amelyek erősebbek, díszesebbek, magasabbak, „rangosabbak” voltak, mint a falu más épületei.

A hagyományos faluközpont hiánya a turizmusban csak akkor tolerálható, ha a helyébe lépő, szűkített központi funkciójú terület képes információs és tájékozódási pontként, közösségi és pihenőterületként, a turisták kapcsolatteremtési tereként működni. Különben a turista még a kis faluban is elveszettnek érzi magát.

A falusi környezet legfontosabb turisztikai vonzása a természetközelségben található. Ez az érték többféleképpen növelhető és csökkenthető. Növeli a természeti képződmények értékét, ha megismerésükhöz szakértő kalauz (vadász, halász, madarász, erdész, természetvédelmi őr, biológus stb.) áll rendelkezésre. Növeli a látnivaló turisztikai értékét, ha valamilyen történet, legenda kapcsolódik hozzá (oda kötötte a lovát…, ott bújt el…, ott írta a …, ott vallott szerelmet…, azért ültette…, mert… stb.)

Sokat ront a falusi környezet turisztikain értékén az elhanyagoltság, a gáz- és elektromos fűtés térhódítása következtében fölgyülemlő, kezeletlen, olykor a vonzerők közelében lerakott kommunális hulladék. A turista tisztában van vele, hogy nem csak maga termeli a szemetet, hanem a falu lakói is. Igényli viszont a tisztaságot, az érintetlennek érzett természet szépségének átélhetőségét.

A falusi közlekedés legkritikusabb pontja a falu út- és utcahálózata. A turista számára nem elegendő, hogy az út vezessen valahova és valamilyen közlekedési eszközzel járható legyen. Számára az is fontos, hogy ő tudja, hova vezet, tehát legyenek rajta észrevehető, értelmezhető jelzések (sokhelyütt még utcanév táblák sincsenek), az ő járműve számára legyen járható és veszélytelen. Egyik térképészeti cégünk megkezdte a megyei atlaszok kiadását, amelyek valamennyi település térképét tartalmazzák. A vendégfogadók ezeket jól tudják használni, de a főtéren kihelyezett térkép, a turistaút-jelzések ezekkel sem helyettesíthetők.

Magyarország minden települése megközelíthető közúton. Előnyösebb helyzetben vannak azonban azok, amelyek többféle közlekedési eszközzel csatlakoznak nagyobb városokhoz, megközelíthetők vasúton, és esetleg vízi járművel is. Megfelelő járatsűrűség esetén a turisták nem kötődnek kényszerűen saját közlekedési eszközük használatához.

A falu lakáskörülményei két szempontból különösen fontosak a turizmusban. Fontos a lakások komfortossága, hiszen a turista általában nem szívesen lakik napi, megszokott életterének komfortszintje alatt.

Javítja a vendégfogadás esélyeit, ha a vendégeknek megfelelő választékot (együttlakás a falusi családdal, együttlakás más vendégekkel, külön vendégház, üres tanya) tudunk kínálni. Fontos azonban, hogy az együttlakás se legyen terhes, s különlakás esetén se érezze elhagyatottnak magát a vendég.

A falusi gazdaság legfőbb vonzereje, hogy még ma is sok elemét őrzi a régi, önellátó parasztgazdaságnak. Különösen igaz ez az alföldi tanyavilágra, ahol a lakó- és munkahely azonossága folytán a földművelő-állattartó gazdaság erőteljesen önellátásra törekvő háztartásvezetéssel párosul. A háztartásvezetésnek ez a várositól eltérő jellege megőrződött  a polgárosodó falusi gazdák-, gazdasszonyok életvitelében is, s minél inkább megőrződött, annál többféle vendégigény kielégítésre van mód.

Mivel a turistaigények gyorsabban nőnek az ún. „élő” tanyák megismerésére, mint e tanyák fogadóképessége, egyre több, kifejezetten e célból létesült „gazdaság” nyitja meg kapuját.

A falu vonzását növeli, ha a régi önellátást biztosító iparosok (kovács, bognár, szíjjártó, mézeskalácsos stb.) élnek a településen. További előny, ha közülük többen felkészültek olyan turistaigények kielégítésére, mint a „bemutatózás”, a mesterség fortélyainak tanítása, speciális ajándékcikkek gyártása stb.

A falusi társadalom sajátosságai: könnyen áttekinthető társadalmi szerkezet, erős (jó vagy rossz) szomszédsági viszony, egymásra figyelés, az egyén erősebb közösségi kötődése, természet- és termelésközeli gondolkodásmód tükröződik a turizmus fogadásában is. „Ami nálunk a vendéglátókból kisugárzik, az az, hogy itt nincs külön vendéglátás, ez nem egy külön foglalkozás, itt mindenkinek a vendége a vendég és mindnyájan gazdái vagyunk az idegennek. Eleinte szinte keserves is volt erre mifelénk idegennek lenni, mert ha kiderült valakiről, hogy az, nem szabadulhatott meg egykönnyen a derék jó bennszülöttektől, hol ide, hol oda rángatták, és erről a gyengénkről még a mai napig sem szoktunk le egészen” – rajzolja meg a jelenség lényegét Karácsony Sándor A magyarság, mint idegenforgalmi probléma c. tanulmányában. A falusi emberek nem mindig diszkrét érdeklődése sokat vesztett ugyan intenzitásából, az erősebb kötődésre vágyó, elidegenedettségtől szenvedő turistának azonban így is fontos vonzerő lehet.

Külön érték a falusi társadalom egy-egy tevékenységre (kézimunkázásra, népdaléneklésre, citerázásra stb.) megszerveződő közössége. A munkájukba bekapcsolódó turista számára életszerűbbé, maradandóbbá válik általuk a falusi üdülés élménye. Nem csupán életszerűséget, hanem szakszerűséget is visz a vendéglátásba, ha a közösség célja a turisták közös fogadása és programjuk szervezése.

A fejlett turizmusú európai országokban a vidéki térségek turizmusának szervezésére több alaptípus alakult ki. Ezek közül itt csupán azt az ötöt emeljük ki, amelyeknek hasznosítására jó esélyeink vannak.

Üdülés falun. Ez annyival több, mint egyszerű falusi szállásbiztosítás, hogy feltételezi az adott vidék tárgyi, kulturális és termelési hagyományainak a vendégfogadás érdekében történő megszervezését és bemutatását, a falu egyfajta önszerveződését.

Végső soron arról van szó, hogy a falu művelődési szervezetei – népművészeti alkotóház, tájház, asszony-kórus stb. – úgy alakítják ki működésüket, hogy fogadni tudják az érdeklődő turistát, esetleg erre ösztönözzék is. Arra is van példa, hogy kifejezetten a turizmus érdekében hoztak létre ilyen szervezeteket.

Üdülés parasztportán. Sokak szerint ez már egyfajta specializálódást jelent. A turista itt az üdülés időtartamára beilleszkedik egy parasztcsalád életébe. Megismeri, gyakorolja – addig, amíg számára kellemes – a család napi tevékenységét. E turizmus alapfeltétele a működő, kistermelő, a prosperitás érdekében kényszerűen – a turizmusból is – külső erőforrást bevonó parasztgazdaság megléte és működése.

Ökoturizmus. A kifejezést gyakran arra a jelenségre alkalmazzák, amikor a turista ismeretszerzés – a természet megismerése – céljából érkezik a vidéki térségbe és a természetvédelmi területen kívül vesz igénybe szolgáltatásokat (szállást, étkezést, programokat). A falusi turizmus e típusának magyarországi feltételei kiemelkedően jók. A Kárpát-medence bővelkedik természeti ritkaságokban. A természetvédelmi területekhez közeli települések nem idegenkednek a vendégfogadástól. A természetvédelmi hatóságok nyitottak, felkészültek a vendégek fogadására, kalauzolására.

Agroturizmus. A kifejezés tartalma nehezen határozható meg a mai magyar valóság oldaláról. Nyugat-Európában a parasztgazdaság specializálódott, s ebbe a specializált (monokultúrás) gazdaságba illesztik bele a turizmust. A turista itt a feleslegessé váló gazdasági létesítmények használója, a helyi termékek fogyasztója és vásárlója. Mivel Magyarországon a parasztgazdaságok döntő többsége még ma is részben önellátó, a termelésre a „több lábon állás” jellemző. Ez hordozhatja egy komplex turisztikai kínálat csíráit (szőlő, gyümölcs, bor, ló, zöldség stb.) s akár egy új típusú termék kialakítását is eredményezheti. A lovas tanyák számának figyelemre méltó szaporodása azonban egyfajta specializálódás irányába is mutat.

Tematikus utak. Egy-egy táj sajátos termelési hagyományához kapcsolva mutatják be egyrészt magát a terméket (pl. borút), másrészt azt a kultúrát, amely e termék holdudvaraként létrejött (pl. borral készült ételek, pincék és borfeldolgozási hagyományok, a tárgyalkotó népművészet, a népszokások sokasága). Magyarországon a tematikus utak alapja lehet a bor mellett a fűszerpaprika, egyes vidékeken az őszibarack, az alma, s talán még más termék is.

A tematikus utaknak Európában nagy hagyománya és élénk turistaforgalma van. A legrégebbi, több mint 60 éves hagyományra visszatekintő bor utak szervezői egymással szövetségre is léptek az új csatlakozók segítése és a hatékonyabb marketing érdekében.

            A „miért falura” kérdés összefoglaló válaszához ismét Karácsony Sándor szép gondolatait idézem: „… a hivatásos vendéglátók olyanok, mint a hivatásos szerelmesek; azok nagyon kedvesek és közöttük is akadnak egész szépek, kedvesek és mesterségüket egész jól értő valakik, de azért az ember mégis vágyakozik valami után, ami spontán, ami magától jön, ami most van először. Az ilyen vendéglátás fog majd ide embereket vonzani, mert… hogy egyéb oka a felénk irányuló vendégjárásnak nincsen is túlságosan, mint az, hogy itt jó vendégnek lenni. A mi vendéglátásunknak egyetlen reális alapja tehát az, hogy itt jó vendégnek lenni”.

            Ha a faluba érkező vendég „mindenkinek” a vendége, nem az ellenértékét kapja annak, amit fizet, hanem vagy többet, vagy kevesebbet.

„Akármennyire akarok is annyit adni, mint amennyit kellene”- folytatja Karácsony Sándor- „ezt nem tudom, ez nem telik tőlem. Hiányoznak is előfeltételei, de meg nincs is meg a természetben. Éppen ez a nagyon érdekes és egzotikus a mi vendéglátásunkban, hogy vagy szidják, vagy magasztalják, csak éppen korrektül megelégedve nem lehetnek vele. Ezt az egzotikumot kell nekünk fejlesztenünk valahogy. Legyünk akkor már nagylelkűek, ha pontosak nem tudunk lenni.”

 

Miért a mi falunkba?

            A kérdés megválaszolása különösen nehéz a „bennszülött” falusinak, aki naponként feszítő problémák halmazaként éli meg környezetét, s csak ritkán, amikor „kívülről jött ember” dicséri, akkor büszke rá. Hogy reálisan ítéljük meg saját településünket, a kívülről jött bőrébe kell hát képzelni magunkat, s alaposan végiggondolni, miben vagyunk jobbak,mint mások, gyengébbek másoknál, s milyen esélyeink vannak, s milyen veszélyekkel kell szembenéznünk, ha piacra lépünk. A nemzetközi szakirodalomban ezt SWOT- analízisnek mondják, s ha megfelelő ellenőrzés mellett végzik (tehát nem „én úgy érzem, úgy gondolom…” színvonalon készül), segítségével meglehetősen pontos helyzetképet kaphat a falu önmagáról.

            Amikor hozzálátunk az analízishez, számításba kell vennünk néhány dolgot. Az egyik, hogy ne vetítsük előre a végeredményt. Már az ókori rómaiak is óvtak az „önbeteljesítő jóslattól”. A másik, hogy akármi lesz a végeredmény, szembesítenünk kell lehetőségeinket és vágyainkat: kinek felelünk meg, kinek akarunk megfelelni, s mit kell tennünk, hogy megfeleljünk. A csúnya lány és a szép lány egyaránt felteszi magában e három kérdést.

            A falu helyzete persze más. A csúnya lány legföljebb pártában marad, a falu azonban nem térhet ki a turizmus útjából. Amerika sem akarta, hogy Kolombusz Kristóf felfedezze, nem készült fel a felfedezéssel járó veszélyekre, őslakói csaknem teljes számban az örök vadászmezőkre távoztak készületlenségük okán. Valamilyen választ meg kell tudni fogalmazni a „mindenkit fölfedeznek egyszer” szigorú tényeire.           

Az analízis részletessége csak rajtunk múlik. Álljon mintaként egy közepesen részletezőnek a vázlata.

Az én falum

 

Erősség

Gyengeség

Lehetőség

Kockázat

       
       
       
       
       
       
       
       
       

 

 

Valószínű, hogy az analízis során nem minden „erősség”- rublikába kerülnek hosszú felsorolások, s akadnak szép számmal gyengeségek is. A kockázatok közül is lesznek elkerülhetők és elkerülhetetlenek. Ráadásul kell kezelni a lehetőségeket, s kiválasztani azokat, amelyek legtöbbet ígérnek. Azt hiszem, itt lesz helyénvaló mindenkinek elmondani a sokszor, sok helyütt idézett fohászt: „adj Uram türelmet elviselni a megváltozhatatlant, adj erőt megváltoztatni a megváltoztathatót, s adj bölcsességet, hogy e kettőt meg tudjam különböztetni”.

A változási szándék cselekvéssé, sikeres cselekvéssé válásának két esetben vannak komoly esélyei: ha jól működő, turistabarát az önkormányzat, és ha van turisztikai egyesület. E két feltétel általában együtt, egymást támogatva van, illetve lehet jelen a település életébe.

Az önkormányzatiság- szemben a korábbi tanácsi rendszerrel- nem azt jelenti, hogy a falu vezetése mindazt a feladatot ellátja, amit a törvény előír, hanem azt, hogy mindazt megteszi a falu érdekében, amit törvény nem tilt. Ha tehát az elemzés végeredményben előnyösnek ítéli meg a turizmus fejlesztését, akkor ehhez az önkormányzat minden segítséget és támogatást megad. Egyrészt úgy, hogy a kötelező feladatok végzése során számításba veszi a turizmus igényeit, másrészt segíti létrehozni a turizmus speciális intézményi hátterét.

A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen a településfejlesztés, „… településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendszer és a csapadékvíz- elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról való gondoskodás, a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.

A turista a lakossági infrastruktúrát (közutat, energiát, stb.) használja, csak másként fizeti meg díját, mint a lakosság. Ha megfelel igényeinek, e szolgáltatások díját is a helyi szállásadóknak, a kereskedőknek, a vendéglősöknek, idegenforgalmi adó kivetése esetében az önkormányzatoknak rója le. Ha nem felel meg igényeinek, elkerüli a falut, s nem keletkezik többletjövedelem. Célszerű ezért a közfeladatok tervezése, szervezése, végzése során a vendégek igényeire is figyelni.

A falusi ember- ha közeledik a búcsú napja, s jönnek a vendégek-, ahogy mondani szokták, rendet rak maga körül. A turisták érkezésére várni lényegében annyit jelent, hogy minden nap búcsúra készülünk, rendben tartjuk az „épített és természeti környezetet”, gondoskodunk a csapadékvíz elvezetéséről, csatornák tisztántartásáról, s a turisták biztonságérzetének növelése érdekében pl. polgárőrséget szervezünk.

A turisták fogadása a falu számára közösségi feladat és élmény. Eddig azok a települések érték el a legnagyobb sikereket, ahol igyekeztek kihasználni a benne rejlő, közösség- szervező lehetőségeket: környezetkultúra fejlesztése során munkát kaptak a szociálisan rászorulók, a helyi értelmiségben felgyülemlett szellemi energiák új célokat, a már működő oktatási, sport, művészeti, stb. intézmények és közösségek (pl. nyugdíjas klub is) új feladatokat kaptak. Sokhelyütt a turizmus adott lendületet a nemzeti és etnikai kisebbségek önszerveződéséhez.

A törvény nagy szabadságot biztosít az önkormányzatoknak, hogy „a kosság igényei alapján, anyagi lehetőségeitől függően” eldöntse, „mely feladatokat, milyen mértékben és módón lát el”. Nem sorolja azonban e feladatok közé a turizmust. Megfogalmazza ugyanakkor, hogy „feladatai körében támogatja a lakosság önszerveződő közösségeinek a tevékenységét, együttműködik e közösségekkel”. A turistabarát önkormányzatok mellett, annak paramétereként nélkülözhetetlen feltétele a falusi turizmus fejlődésének a turisztikai egyesület.

Az egyes ember, a magányos vendéglátó általában kudarcra van ítélve. Az egyesület önkormányzati támogatás nélkül is képes eredményesen működni- jóindulatúan semleges önkormányzat mellett. Az önkormányzat akarata ellenére szervezett turizmus azonban kudarcra van ítélve. Az optimum az önkormányzati támogatással működő, aktív egyesületi munkára épülő falusi vendégfogadás.

Az önkormányzati támogatás „kézzelfogható” jele, ha a polgármesteri hivatal turisztikai referenst alkalmaz. Maga a polgármester képtelen olyan mennyiségű munkát a turizmusba fektetni, mint amire-különösen az első időkben- szükség van. Nem is érthet mélyebb szakszerűséggel mindenhez. Nincs lehetősége arra, hogy tanácsaival szinte naponként segítse mindazokat, akik fontolgatják a turizmussal foglalkozást. Csak fő vonalaiban képes a lakosság felé közvetíteni a településfejlesztés, a településrendezés és a faluüzemeltetés turizmust érintő elképzeléseit és fogadni, feldolgozni a lakossági észrevételeket, javaslatokat. Jó, ha nem a polgármesterre hárul a turisztikai egyesülettel való napi kapcsolattartás sem.

A turisztikai referens fő feladata- amellett, hogy elméleti és gyakorlati tanácsokkal látja el azokat, akik tájékozódni kívánnak lehetőségekről – az is, hogy hazai és nemzetközi tapasztalatok átadásával meggyőzze azokat, akik ki tudják alakítani a vendégfogadás feltételeit. Így érdemes részt vennie az oktatásszervezésben, s elsősorban az ő feladata lehet a térségi együttműködés önkormányzati alapjainak megszervezése. Ő tartja a kapcsolatot a partner-önkormányzatokkal, az országos szervezetekkel.

A turisztikai egyesület optimális esetben egy sor feladatot átvállal a vendéglátóktól és az önkormányzattól: megtervezi, megszervezi és piacra viszi a falut, mint turisztikai terméket; a vendégek számára megteremti a vásárlás (helyfoglalás) lehetőségét; gondozza a településre érkező vendégeket. E munkafolyamatban szükségszerűen felmerül egy- a települési önkormányzattal közösen működtetett- szolgáltató iroda (Tourinform) létesítése. Ennek kialakítása új távlatokat nyithat a fejlődésben.

A turisztikai termék olyan szabadidős fogyasztási cikk, mely magában foglalja azt a vonzerőt, ami miatt a turista útra kel, azt a közlekedési eszközt és módot, amivel célját eléri, azokat a számára felajánlott szolgáltatásokat (szállást, étkezést, vásárlási, szórakozási lehetőséget, stb.), amelyek közül válogatva vásárol, s jelenti mindazokat az általános körülményeket, amelyek a meglátott területen tartózkodását kellemessé teszik (biztonság, higiéné, vendégszeretet, stb.)

A falu, mint turisztikai termék megtervezése, a lehetőségek és feladatok számbavételét jelenti: elég vonzó-e településünk, s mitől lehet még vonzóbb, kiknek a számára és hogyan érhető el, milyen szolgáltatásokat tudunk kínálni, s mitől érzi jól magát a vendég, ha hozzánk jön. Ez lényegében a „miért a mi falunkba?” kérdés megválaszolása, a SWOT-analízis elkészítése.

A termék megszervezése kétirányú munka: egyrészt meg kell ismerni, hogy a piacon mit lehet ma leadni, másrészt egymáshoz kell illeszteni a vonzerőt, a szolgáltatókat és a szolgáltatásokat-és csomagban eladhatóvá tenni.

Ennek során történik meg a szálláshelyek minősítése, a vendéglátók szakmai és nyelvi képzése, a falusi programok kialakítása, a feladatok és felelősök meghatározása, kijelölése. A tervezés során tehát elgondolom, a szervezés során „megcsinálom” a terméket, amelynek ára van.

            Az egyesületi munka kritikus pontja a vásárlás lehetőségének megteremtése, amelynek két útja van: vagy közvetlenül kínálni fel a lehetséges turistáknak a turisztikai terméket, vagy utazásszervező közbeiktatásával. A magyarországi általános gyakorlat a közvetlen értékesítés.

            A Falusi Turizmus Országos Szövetségének 1998. évi katalógusában felsorolt 37 értékesítő hely között csupán három akad, amely utazási irodaként falusi szálláshelyek közvetítését vállalja. Nyilván azért, mert a falusi vendégfogadás árszintjén nehéz megteremteni azt a jutalék-mennyiséget, amely ezt az üzletágat gazdaságossá tehetné.

            A közvetlen értékesítés sikere érdekében a falunak, a falu turisztikai csoportjának néhány közös feladatot el kell végeznie.

Egy rossz hírű településnek kicsi az esélye. A település külső, elsősorban sajtókapcsolatainak javításával azonban a közvélemény, ezen belül a potenciális turisták megismerik, megismerhetik azokat az értékeket, amelyek alapján utazási céljaik közé kerülhet a falu.

            Központi szerepe lehet a jól szerkesztett prospektusnak, hiszen áthidalja azt a tér- és időbeli távolságot, amely a tájékozódás, az úti cél keresésének pillanatától a termék valóságos birtokba vételéig elválasztja egymástól a vendéget és a vendéglátót.

Jól segíti az értékesítést, ha a falu vonzó képét és az igénybe vehető szolgáltatásokat bemutató színes prospektust eljuttatják a Tourinform irodákba, részt vesznek a legfontosabb turisztikai vásárokon- akár önállóan, akár a megye idegenforgalmi hivatala, vagy a Falusi Turizmus Országos Szövetsége szervezésében. Készülhet közös levélpapír- hátoldalán a települési információkkal és a falu térképével.

            Ezen felül is sok-sok ötlettel hívhatják fel magukra a potenciális turisták figyelmét a falusi vendéglátók, a település turisztikai csoportjának tagjai. Mindez azonban csak arra elegendő, hogy tudjanak a falu turisztikai lehetőségeiről, s kedvet kapjanak oda utazni. Nem adja meg egy-egy szolgáltatás adott időpontra, árral, lemondási feltételekkel való lefoglalási lehetőségét.

 

            Képzeljük magunkat egy turista helyébe, aki a prospektusból, a „szövetség” katalógusából kiválaszt magának egy vendégházat, ahol egy számára megfelelő időpontban pihenni, üdülni szándékozna. Feltehetően nem lesz neki elegendő a katalógus-információ, ezért telefonon érdeklődne. Gondolom, az egyetlen pozitív válasz kivételével mindenki fel tud sorolni néhány kellemetlen szituációt:

  • kicsörög, de nem veszik fel
  • a gyerek, anyós, stb. veszi fel, aki nem tud választ adni
  • arra az időpontra foglalt
  • nem tudja, hogy a szomszédnak van-e szabad kapacitása, stb., stb.


            Még kínosabb a helyzet, ha az érdeklődő külföldi, akivel nyelvi nehézségek is vannak, s aki már hozzászokott az elektronikus helyfoglalási rendszerekhez, ahhoz, hogy faxon, interneten azonnal kapja a választ, a bőséges információt, postán a prospektusok garmadáját. Nagy valószínűséggel megjósolható, hogy egyik esetben sem jön létre az üzlet, a ház vendég nélkül marad.

A turisztikai csoport legfontosabb feladata éppen ezért olyan információs pont megszervezése és közhírré tétele, amelynek van „nyitvatartási” ideje, amikor biztosan felveszik a telefont, van üzenetrögzítős faxkészüléke, ahonnan üzenetet lehet szóban és írásban fogadni és küldeni, s természetesen van információja a házakról, a szabad kapacitásról, s mindarról, ami a turistát érdekli. Ez az információs pont működhet vendégházban, vendéglőben, panzióban, gyógyszertárban, s még számtalan más helyen.

Ha a vendéglátónál üzemel, a hozzá kapcsolódó előnyök alapján alacsonyabb, ha üzletileg semleges helyen, magasabb jutalékot számítanak föl az elvégzett munkáért.

 

            Optimális esetben az információ pont egy település- kistérségi Tourinform iroda, amelynek létrehozása jelentős kötelezettségekkel ugyan, de a kötelezettségeknél nagyobb előnyökkel jár. Kötelezettség pl. az irodát legalább öt évig működtetni, vállalva a non-profit létből adódó kötöttségeket.

            A Magyar Turizmus Rt. Szerződésben fogalmazza meg azt a szakmai minimumot, amit a hálózat irodáitól elvár, de vállalja is, hogy e szakmai feltételek kialakításához anyagi és szellemi segítséget ad. A Tourinform iroda létének mással nem pótolható előnye ugyanakkor, hogy általa a település, a térség bekapcsolódik a nemzetközi turisztikai információs rendszerbe.

            Az irodák kapcsolatrendszere kétirányú. Saját környezetéből információkat gyűjt látnivalókról, eseményekről, szálláshelyekről és éttermekről, szórakozási, időtöltési lehetőségekről, nyitva tartásról, árakról, stb., ezeket továbbítja az országos rendszerbe, a nemzeti turisztikai adatbankba. Ezeket az információkat az iroda – a mások által gyűjtött információkkal együtt- visszakapja, s továbbítja saját térsége lakói, s a területre érkező turisták felé.

            A rendszer talán világosabban áttekinthető egy egyszerűsített ábra segítségével.

 

A Tourinform hálózat rendszere

Image

            A rendszeren belül központi helyet foglal el a Tourinform iroda. Ha nem gyűjt információt, nincs mit áramoltatni. Az információt persze gyűjtheti adatbank is, ennek gyorsasága, hatékonysága azonban korántsem olyan jó, s megoldatlan a lakossághoz, a turistákhoz visszajuttatása. Az irodák munkájának színvonala alapvetően befolyásolja a rendszer működését.

            Az iroda által gyűjtött és minden irodában azonos módon kezelt információ- halmazt a Nemzeti Turisztikai Adatbankba juttatja. Az adatbank által rendszerezett, összesített információkat azonban nem csupán az irodák kapják meg, hanem bekerülnek különböző kiadványokba, eljutnak hazai és nemzetközi turisztikai vásárokra, s a sajtón keresztül a legszélesebb körbe.

            „Miért a mi falunkba?” Az összefoglaló választ kinek-kinek magának kell megfogalmaznia bebizonyítva, hogy: hozzánk érdemes jönni, mert nálunk kellemesen lehet pihenni. Kellemes a környezet, ünneplő utcákkal, tiszta természettel és lélekkel, s felkészülten várjuk vendégeinket.

            Amitől a turista örömét, megelégedettségét reméli, azt megvásárolhatja értékarányos áron, s ami az áron felül van, az üzleti kapcsolatot megszépítő személyesség, barátság, vendégszeretet, azt is megkapja. Mert a falu felkészült a vendégfogadásra, amivel megelőzte a „váratlan vendég” riasztó érzésének kialakulását.

 

 

Miért az én házamba?

Mint ahogyan terméknek tekintendő egy hifi-torony éppúgy, mint abból valamelyik elem (pl. a magnetofon), éppígy önálló turisztikai termékként kezelendő a településen belül egy-egy vendégház is. A turistának lehetnek, vannak elképzelései a meglátogatandó faluról, de az is előfordulhat, hogy egyedül házigazdájával és családjával kerül üzleti kapcsolatba. Jó-rossz közérzetének (haszon)élvezője-kárvallottja gyakran a falu egyetlen, kiválasztott vendégháza.

A vendégfogadó házat és családot ezért termék-elemek külön-külön minősítésével kell mérlegre tenni, ami gyakran nem könnyű. Különösen a vonzerő minősítése nehéz, hiszen annak épp különlegessége és nem standardizálhatósága a lényege: a kéményen kerepelő gólya, a messzi földön híres, tejfölös lángos, a lábhoz simuló kutya, az öreg eperfa az udvaron, amely alatt csöndben üldögélni és a gyerek vidám hancúrozását nézni… - mindez egy egész nyár hangulatát képes bearanyozni.

Az udvar képe a gazda fényképe. Az ápoltság, rendezettség, az igényesség vagy ezek ellenkezője fokozhatja vagy gyengítheti az utcai hatásokat. A pihenő kert a bútorokkal, a veszélyforrások (éles szerszámok, alacsony szúrós ágak stb.) hatókörön kívüli elhelyezése jelzik: készültek a vendégfogadásra. A vendéget fogadó barátságos kutya, cica, kis kecske az utazás fáradalmait is feledtetni képesek.

A kert, illetve a kertrészek a vendég szabadidős mozgásának terei. Az előkert gyönyörködtet, a pihenő kert a szabadidős programok helyszíne, a turista élettere. Sokcélú berendezettségének (olvasás, homokozás, grillezés, labdázás stb.) kiemelt fontossága van a vendégfogadásban. A konyhakert fakultatív örömforrás, a növények megismerésének, gondozásának, megízlelésének színtere – tele veszéllyel a tájékozatlanok számára (szerszámok, vegyszerek stb.).

A ház egyedisége különösen a fényképezni, videózni szerető vendégnek jelent sokat, régiessége, eredeti állapotának helyreállítása külön lelki folyamat, a tulajdonosok hagyomány-tiszteletét, kultúráját is hordozza.

Különösen a szellemi foglalkozású vendégek tartják nagyra, ha a lakóházat, esetleg a melléképületeket küllemükben – akár megváltozott funkcióval is – megőrzik eredeti hangulatukban. Elnézik, de nem igazán szeretik, ha ez a belső komfort színvonalát lényegesen csökkenti. A ház berendezési tárgyainak biztonságos használhatósága (pl. pb-gáz, szegletes bútorok) elsősorban a kisgyermekes családok és idős vendégek számára fontos.

            A vendégszeretet a turizmusban két dolgot jelent. Feltételezi a vendégbarát környezetet egyrészt, másrészt a kiszolgálásban megnyilvánuló egyfajta „falusi profizmust”. Az, hogy a család szeretettel és nem kényszeredetten fogadja a vendégeket, alapkövetelmény. Ha egyetlen személy is van a családban, aki „kinézi”a vendéget, ne foglalkozzanak falusi turizmussal. Megkeserítheti az életet az irigy szomszéd, mert naponta kifejezésre juttathatja (zajjal, mimikával, gesztusokkal stb.) nemtetszését. Megnyerése olykor csak anyagi érdekeltségének finom fortélyaival lehetséges.

            A falusi vendég általában magyar városi család, amely a „vissza a gyökerekhez” élmény keresésének vágyaival indul útra. A külföldiek motívumai között nagyon fontos a nemzetiségi vonzalom, az etnikai, nyelvi és genetikai rokonság, amely nyelvi értéssel is párosul. Megjelentek a magyar vendégek között az ökológiailag motivált dánok, hollandok és más nemzetek is, akiknek nincs etnikai kötődésük.

            Kísérletek történtek a kínálat bekapcsolására a szociálturizmusba (üdülési csekkek beváltása), inkább azonban a szociálturizmusból kiszorultak számára jelent e forma olcsó lehetőséget.

A statisztika választ ad arra, hogy ha falusi vendéglátással foglalkozom, vendégeim között nagy valószínűséggel lesz olyan, aki a felsorolt kritériumoknak megfelel. Előbb-utóbb megérkezik azonban a másfajta vendég, akire nem igazán készültem, de aki mégsem lehet a „váratlan vendég”.

            A vendég „megtervezése” különben is kockázatos dolog, hiszen elsősorban a turista választ. Mivel azonban a házigazda úgysem tud megfelelni mindenkinek, a saját stratégia kialakítása során elkerülhetetlen annak megfogalmazása, hogy milyen típusú vendég „maradéktalan” kiszolgálására rendezkedünk be.

            Ha az általában, nagy valószínűséggel előforduló vendégre, a „család két gyerekkel” modellre koncentrálunk, tudomásul kell venni néhány dolgot:

-a gyerekek (ha nem ikrek) más életkorúak lesznek, tehát különböző dolgok érdeklik őket;

-a szülők vezérmotívuma az üdülés megszervezése során az lesz, hogy egész évben nem tudnak eleget lenni a gyerekeikkel, s most ezt pótolni szeretnék, de nem mindegyikük lesz felkészülve a saját gyerekei egész napos „elviselésére”;

-a pihenés alaphangját, alaphangulatát a gyerekek adják, boldogságuk, megelégedettségük a szülők nyugalmát, hosszú vendégeskedését eredményezheti;

-ha a szülők fáradtak a közös élményre és a gyerekeket sikerül róluk „leválasztani”, legyenek meg a feltételei, hogy tudjanak „mit kezdeni” magukkal;

-a szülők pihenési igénytöbblete csak akkor kielégíthető, ha gyerekeiket teljes biztonságban tudják.

Saját tapasztalataiból tudja a gyakorlott vendéglátó, hogy általában a kisgyerekekkel van a legkevesebb probléma. A kisgyerek fárasztó, de kiszámítható. A számára ismeretlen világ tapasztalatainak összegyűjtése teljes energiáját leköti. Az ismeretlentől esetleg fél, de szorongása feloldható. Minden érzékszervével ismerkedik a világgal, de útjából a káros dolgok elterelhetők. Ismereteit az információk sorozatos ismétlésével ellenőrzi, de a „fárasztó” ismétlésekre a felnőtt felkészülhet. Igen élénk a fantáziája, amely nem választja még el éles határvonallal az élőt és az élettelent, ezért kedveli az információk meseszerű interpretálását.

            A játék és valóság változó viszonyai között könnyedén eligazodik, de a „munkajátékot” – akár a konyhában, akár az istállóban – nagyon komolyan veszi. Önkifejezési igénye általában nagy, ami két irányban is megnyilvánul, egyrészt „kifecseg” dolgokat, másrészt kiszámíthatatlanok lehetnek reakciói, ha nem hallgatják meg. Döntően érzelmi lény, aki képes rossz tulajdonságait (pl. egoizmus) feladni a szeretetért. Egyszóval: aki megértéssel kezeli a gyereket, s tisztázza magában, hogy az együtt töltött két hét felelősség ugyan, de nem szülői felelősség, az a család legfiatalabb tagjával könnyen boldogul.

            A serdülő vendéggel nem csupán a szülő, a vendéglátó is nehezebben boldogul. Energia-fölöslege a felnőtt számára gyakran már követhetetlen fizikai és szellemi aktivitásra sarkallja. Fölényeskedése az épp azt az információt nem birtoklóval szemben olykor „megengedhetetlen” stílusban nyilvánul meg. Labilitása, felfokozott érzékenysége olykor váratlan, s nem mindig magyarázható érzelmi hullámzásokhoz vezethet. A szülő-gyermek viszony újrarendezése ez az időszak, amelynek konfliktusterhes légköre megterhelheti a családi üdülést.

Alapos felkészüléssel azonban – a serdülő pozitív tulajdonságaira építve – sok probléma megelőzhető. Ez az életkor a „titkok” megfejtésének ideje. A serdülő szeret részt venni a felnőttek életében – hiszen ők a titok tudói - : együtt horgászni, kerékpározni, gyereket és állatot nevelni, gyűjteni növényt, bélyeget, faleveleket, hajszálakat akár.

            Serdülő vendéggel érkező család fogadására készülni egyenlő előrevetíteni a folytonos tevékenykedést: fizikai aktivitást, környezet-megfigyelést, manuális műhelymunkát, művészeti és egyéb önkifejezést, a ház körüli technikai titkok (traktor, permetező stb.) feltárását.

            A felnőtt vendég „egyszerűbb” eset. Általában hamarabb nyilvánítja szándékát, kívánságát, elképzelését. Vele már a helyfoglalás folyamatában – a távolból – megtörténik a megismerkedés. A kiválasztott szolgáltatás – valamilyen szinten – már megfelelt elképzeléseinek, döntése ezt fejezi ki. Különben miért választotta volna ezt a házat? A vele való kapcsolat kulcsszava: a bizalom. Azt találja, amit ígértünk; megérkezése után is barátságos a hangunk, nem csupán a telefonban. Ez a bizalom eredményezheti, hogy a szállásadó megérzi, amit a vendég nem szívesen mond ki (pl. elviszi a gyerekeket sétálni).

            A gyermektelen felnőtt vendég (házaspár) viszonylag egyszerű eset, ha tisztáztuk a gyermektelenséget ill. a „fészekből kirepült” gyerekek életkorát. Ezek a felnőttek több pihenést, kevesebb, ámde igényesebb szórakozást, ezzel együtt kevesebb törődést igényelnek. Ha ügyesen kikerüljük a kínos témákat, amelyek a családi állapotból adódnak (pl. gyermektelenek a vendégek – nagycsaládos a vendégfogadó), hosszantartó barátságokat is megalapozhatunk.

  A továbbiakban a 239/2009.(X.20.) Korm. rendelet a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló jogszabály azon rendelkezéseit ismertetném, melyek a falusi szálláshelyek fogalmával, engedélyezésével foglalkozik.

„ A Kormány a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény 12. § (1) bekezdés f) és h) pontjában, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény 53. §-ának a) és i) pontjában és - a 12. § (1) bekezdés b) pontja tekintetében - az egyes jogszabályok és jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2007. évi LXXXII. törvény 6. § (2) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján, az Alkotmány 35. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. § (1) E rendelet határozza meg a Magyar Köztársaság területén a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeit és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjét.

(2) Nem tartozik e rendelet hatálya alá a nem szálláshely-szolgáltatás rendeltetésű ingatlan tartós tartózkodás céljából történő használatba adása lakásbérlet, házbérlet, albérlet vagy ágybérlet keretében.

2. § E rendelet alkalmazásában:

a) szálláshely: a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 2. § 22. pontjában meghatározott fogalom,

b) szálláshely-szolgáltatás: a Kertv. 2. § 23. pontjában meghatározott fogalom,

c) szálloda: az a kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípus, amelyben a szálláshely szolgáltatása mellett egyéb szolgáltatásokat is nyújtanak, és ahol a hasznosított szobák száma legalább tizenegy, az ágyak száma legalább huszonegy,

d) panzió: az a kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípus, ahol az e célra hasznosított szobák száma legalább hat, de legfeljebb tíz, az ágyak száma legalább tizenegy, de legfeljebb húsz,

e) kemping: az a külön területen kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípus, amelyben szállás céljából a vendégek és járműveik számára elkülönült területet (a továbbiakban: területegység), illetve üdülőházat (a továbbiakban együtt: lakóegység) és egyéb kiszolgáló létesítményeket (például tisztálkodási, mosási, főzési, egészségügyi célokat szolgáló vizesblokk, portaszolgálat stb.) biztosítanak, és amely legalább kilenc lakóegységgel rendelkezik,

f) üdülőház: az a kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából, közművesített területen létesített szálláshelytípus, amelyben a vendégek részére a szállást különálló épületben vagy önálló bejárattal rendelkező épületrészben (üdülőegységben) nyújtják, függetlenül a szobák vagy ágyak számától,

g) közösségi szálláshely: az a kizárólag szálláshely-szolgáltatás folytatása céljából létesített szálláshelytípus, amelyben az egy szobában található ágyak külön-külön is hasznosításra kerülnek, s ahol az e célra hasznosított szobák száma legalább hat, az ágyak száma legalább tizenegy,

h) egyéb szálláshely: szálláshely-szolgáltatás céljára hasznosított, az a)-g) pont alá nem tartozó, nem kizárólag szálláshely-szolgáltatás rendeltetéssel létesített önálló épület vagy annak lehatárolt része, ahol az e célra hasznosított szobák száma legfeljebb nyolc, az ágyak száma legfeljebb tizenhat,

i) falusi szálláshely: a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvény szerint kiemelt üdülőkörzethez nem tartozó települések, valamint a természetes gyógytényezőkről szóló külön jogszabály alapján törzskönyvezett gyógyhelyek kivételével az 5000 fő alatti településeken, illetve a 100 fő/km2 népsűrűség alatti területeken található olyan egyéb szálláshely, amelyet úgy alakítottak ki, hogy abban a falusi életkörülmények, a helyi vidéki szokások és kultúra, valamint a mezőgazdasági hagyományok komplex módon, adott esetben kapcsolódó szolgáltatásokkal együtt bemutatásra kerüljenek.

3. § (1) A Kormány a Kertv. 6/D. §-a, 6/G. § f) pontja és a szálláshely-szolgáltatási tevékenységgel összefüggésben a Kertv. 9. §-a tekintetében kereskedelmi hatóságként a szálláshely fekvése szerinti illetékes települési önkormányzat, Budapesten a kerületi önkormányzat jegyzőjét (a továbbiakban: jegyző) jelöli ki.

(2) A Kormány a szálláshely-szolgáltatási tevékenység tekintetében a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szolgtv.) szerinti szolgáltatás felügyeletét ellátó hatóságként a jegyzőt jelöli ki. „

 

A fenti jogszabály az egyéb szállás és a falusi szálláshely tekintetében a rendelet 1.számú mellékletének VI./A részében foglalt követelményeket határozza meg az alábbiak szerint: „1. melléklet a 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelethez

Követelmények szálláshelytípusonként

6. Egyéb szálláshely

6/A. Engedélyezési követelmény

1. A szoba nagysága:

a) egyágyas: legalább 8 négyzetméter,

b) két- vagy több ágyas: legalább 12 négyzetméter, a harmadik ágytól ágyanként további 4 négyzetméter,

c) legmagasabb ágyszám: szobánként 4 ágy, gyermekek számára emeletes ágy használata is megengedett.

2. Vizesblokk: a vendégek számára elkülönített fürdőszoba/zuhanyozó vagy mosdó, WC, -kefe tartóval, WC-papírtartó papírral, higiéniai hulladéktárolóval.

3. Kávékonyha: kávé-, tea főzésére, reggeli jellegű ételek készítésére alkalmas berendezéssel (főzőlap, mosogató, asztal, szék) és felszereléssel (edények), a vendégek számára elkülönített hűtőszekrény használattal.

6/B. Üzemeltetési követelmény

1. Ügyelet: a szállásadó vagy megbízottja a helyszínen vagy ügyeleti telefonszám megadásával biztosítja.

2. A helyszíni ügyeleti időszakon kívül a vendégek számára belépés biztosítása.

3. Takarítás:

a) vendégszoba legalább hetente egyszer, ágyneműhuzat- és törülközőcserével egyidejűleg. (ágynemű: 1 db paplan, 1 db párna személyenként, törülköző: 1 db kéztörlő, 1 db nagyméretű törülköző személyenként), az új vendégek érkezése előtt minden esetben,

b) a közösen használt helyiségek takarítása mindennap.”

 

A szálláshely üzemeltetési engedély kérelemnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:  

 „ 6. § (1) A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemben meg kell jelölni

a) a szálláshely-szolgáltató nevét, címét, illetve székhelyét,

b) a szálláshely-szolgáltató cégjegyzékszámát vagy egyéni vállalkozó esetén vállalkozói nyilvántartási számát,

c) a szálláshely-szolgáltató adószámát, statisztikai számjelét,

d) a szálláshely címét, helyrajzi számát, helyszínrajzát,

e) a szálláshely befogadóképességét:

ea) a vendégszobák, továbbá - kemping esetén - területegységek száma, és

eb) az ágyak száma,

f) a szálláshely használatának jogcímét,

g) a szálláshely elnevezését,

h) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató mely szálláshelytípusra kéri az üzemeltetési engedélyt,

i) azt, hogy a szálláshely-szolgáltató a szálláshelyen kíván-e élelmiszert, élelmiszer-nyersanyagot előállítani, felhasználni vagy forgalomba hozni.

(2) A szálláshely-üzemeltetési engedély iránti kérelemhez mellékelni kell

a) nem a kérelmező tulajdonában lévő szálláshely esetében a szálláshely használatának jogcímére vonatkozó igazoló okiratot vagy annak másolatát a tulajdoni lap kivételével,

b) haszonélvezet esetében - ha nem a tulajdonos vagy a haszonélvező a szálláshely-szolgáltató - a haszonélvező hozzájárulását igazoló okiratot,

c) közös tulajdonban álló szálláshely esetében, ha nem valamennyi tulajdonostárs a szálláshely-szolgáltató, a tulajdonostársak hozzájárulását igazoló okiratot. „

 

A jegyző a szálláshely üzemeltetési engedély kiadása előtt helyszíni szemlét tarthat.

Az üzemeltetési engedély megadásáról határozatban dönt és igazolást ad ki, az alábbi adatokkal: 

 

2. melléklet a 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelethez

........................................................ Önkormányzat jegyzője

................/20.............../szám

Nyilvántartási szám: .............../20..............

Igazolás a szálláshely-üzemeltetési engedélyről

A szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló a 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet alapján

......................................................................................................................... szálláshely-szolgáltató részére ....................... helységben ......... irányítószám .......................... utca (tér, út) .......... szám alatt ................................................... típusú szálláshely üzemeltetését .................................................................................. elnevezéssel engedélyeztem.

A szálláshely-szolgáltató székhelye: ..................................................... település neve, ........... irányítószám ................. kerület ....................................... utca (tér, út) ............... szám.

A szálláshely-szolgáltató azonosító száma/cégjegyzékszáma/vállalkozói nyilvántartási száma:

A szálláshely-szolgáltató adószáma:

A szálláshely-szolgáltató statisztikai számjele:

Kelt: ................................., ...... év ............... hónap ...... nap.

P. H.

.................................................

Aláírás „

 

 

Az egyéb szálláshely üzemeltető statisztikai adatokat köteles szolgáltatni az alábbiak szerint:

16. § (1) Az egyéb szálláshelyet üzemeltető szálláshely-szolgáltató köteles az adott naptári évre (a továbbiakban: tárgyév) vonatkozóan a tárgyévet követő év január hó 31. napjáig a jegyzőnek írásban adatot szolgáltatni a következőkről:

a) fogadott vendégek száma, és

b) a vendégek által a szálláshelyen eltöltött éjszakák száma.

(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti adatokat összesítve, valamint magyarországi lakóhellyel rendelkező és magyarországi lakóhellyel nem rendelkező vendégek szerinti bontásban kell közölni. Az (1) bekezdés szerinti adatszolgáltatás személyes adatokat nem tartalmazhat.

(3) A jegyző az (1) bekezdés szerint részére szolgáltatott adatokat statisztikai célokra a Központi Statisztikai Hivatal rendelkezésére bocsátja. „

A jegyző jogosult a szálláshelyre vonatkozó jogszabályi és hatósági előírások betartását ellenőrizni és azok megsértése esetén határidő kitűzésével felhívja az üzemeltetőt a jogszabályi feltételeinek megfelelő állapot helyreállítására és amennyiben ez nem történik meg, úgy bírságot szabhat ki.  

2009. év óta több jogszabály jelent meg, mely a szálláshely-szolgáltatás, valamint a falusi és agroturisztikai szolgáltató tevékenység támogatására nyújt pályázati lehetőségeket.

A pályázati lehetőségek a szálláshely szolgáltatás területén a meglévő szálláshelyek minősítési fejlesztését, továbbá új minőségi szálláshelyek létesítését támogatja.

A szálláshely fejlesztés területén a négy (4) napraforgós minősítésű szálláshelyek létesítését támogatja. A védjegyes minősítés feltételei megtalálhatók a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége honlapján: www.fatosz.eu, valamint a Napraforgó Falusi Vendéglátók Alsó-Tiszavidéki Közhasznú Egyesületének honlapján is: www.alfoldturizmus.hu.

A szálláshelyek védjegyes minősítését a megyei falusi vendéglátó egyesületek minősítői végzik el. A védjegyes minősítésre pályázni kell, a pályázat benyújtása és a minősítési díj befizetés után a megyei egyesület elnöke jelöli ki a minősítőt.

A minősítő a helyszínen ellenőrzi a szálláshelyet, a helyszíni ellenőrzés alkalmával a környezetről és a szálláshely minden helységéről fényképet készít és jegyzőkönyvet vesz fel.

Ezt követően a megyei egyesület minősítő bizottsága első fokon dönt a védjegy oda ítéléséről, majd az elkészült anyagot az Országos Szövetséghez terjeszti fel.

Az Országos Szövetség a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselőivel együttes ülésen dönt a védjegy oda ítéléséről, melyet a szálláshely tulajdonosnak megküld.

Ezt követően évente ellenőrzi a szálláshely minőségének folyamatos fenntartását.

 

A helyi önkormányzatok rendeletet alkothatnak helyi idegenforgalmi adó bevezetéséről.

A helyi idegen forgalmi adóról szóló jogszabályt hatályba lépését megelőzően ki kell hirdetni és az önkormányzatok honlapján közzé kell tenni.

A helyi idegenforgalmi adót a szálláshelyen eltöltött vendégéjszakák után kell megfizetni, erről a szálláshely tulajdonosnak havonta bevallást kell benyújtani és egyidejűleg be kell fizetni a tárgyhót megelőző hóban beszedett idegen forgalmi adót.

A falusi turizmust érintő jogszabályok megtalálhatók a www.fatosz.eu honlapon a jogszabályok címszó alatt.

4/2010. (VII. 5.) VM rendelet

a kistermelői élelmiszer-termelés, -előállítás és -értékesítés feltételeiről szóló
52/2010. (IV. 30.) FVM rendelet és az élelmiszerek jelöléséről szóló
19/2004. (II. 26.) FVM–ESZCSM–GKM együttes rendelet módosításáról1  

szóló jogszabály 2 §. 13. pontja szabályozza a falusi vendégasztal fogalmát az alábbiak szerint:

Falusi vendégasztal: falusias, tanyasias vagy vidéki környezetben a házi élelmiszerekhez és gasztronómiai hagyományokhoz kapcsolódó tevékenységek bemutatása, és az elkészített élelmiszerek felkínálása helyben fogyasztásra a gazdaság helyén;”

E tevékenységgel több falusi vendéglátó foglalkozik, feltétel, hogy őstermelőként állattartással is foglalkozzon. A jogszabály és jogszabály értelmezés a FATOSZ honlapján ugyancsak megtalálható.

Egy pénzügyminisztériumi rendelet értelmében a szálláshely szolgáltatók nyugtaadási kötelezettségüket pénztárgéppel teljesíthetik. A módosító PM rendelet alapján pénztárgép használatára kötelezett olyan adóalany, aki az Áfa tv. 166.§ alapján nyugta kibocsátási kötelezettségét számla kibocsátásával teljesíti, úgy kell tekinteni, mint aki nyugtaadási kötelezettségének gépi nyugtakibocsátással tesz eleget.

A pénztárgép használatáról szóló rendelet módosítása és a NAV két csoportba osztja a pénztárgépet számlaadással kiváltókat:
 

  1. Azon szállásadóink, akik 2013. szeptember 1-je előtt kezdték meg tevékenységüket és a nyugtaadási kötelezettségüket számlaadással helyettesítették, azoknak

2014. március 15-ig (17) be kell ezt jelenteniük a NAV PTGSZLAB nyomtatványon. Őket a heti adatszolgáltatás alól mentesítették.

  1. Azon szállásadóink, akik 2013. szeptember 1-je után kezdték meg pénztárgép köteles tevékenységüket, de pénztárgép használat helyett számlakibocsájtással tesznek eleget a nyugtaadási kötelezettségnek, nekik már be kellett jelentkezniük a NAV PTGSZLAB nyomtatványon február 15-ig, de ha ezt elmulasztották, akkor mielőbb meg kell tenniük, mert nekik kötelező a heti adatszolgáltatás a PTGSZLAB nyomtatványon

2015. január 1-től minden szállásadónak (2013. szeptember 1. előtt vagy után kezdett pénztárgép köt. tevékenység, amit számlával helyettesítenek) havi bevallást kell adnia.