Betöltés...
 

Ifjúság

Néhány alapvető fogalom

Ifjúsági korosztály: az ifjúsági korosztály megnevezést hazai és más európai országokban eltérően értelmezik. A korosztály alsó határa 0 éves kortól egészen 15 éves korig változik az egyes államokban, a felső határ pedig 25 és 30 éves kor között van. Az Európai Unió ifjúsági támogatási rendszere, az Erasmus + Program a 13 és 30 év közötti korosztályt jelöli meg ifjúsági korosztályként. A hazánkban 2008-ban kidolgozott Nemzeti Ifjúsági Stratégia a következő meghatározást teszi: „A stratégia célcsoportja – annak kiterjesztő értelmezésével – a kortárscsoport megjelenésétől a másokért való felelősségvállalásig terjed”.

Ifjúsági munka: az a tevékenység, amely az ifjúsági korosztályokkal közvetlen kapcsolatban lévő szakmai szereplők a korosztályokkal kapcsolatos valamennyi interakcióját foglalja egybe

Ifjúsági szakma: mindazon tevékenység, amely tartalmában, módszertanában segítséget adhat a közvetlen ifjúsági munkának. Az ifjúsági szakma több ágazat metszetébe esik. Az utóbbi években is több ágazat - többnyire csak kommunikációs szinten priorizált - részeként jelent meg; központi irányítás (miniszterelnöki hivatal), oktatás, kultúra, sport, és jelen pillanatban a szociális terület. Ez a közigazgatás országos szintjén megjelenő helyzet leképeződik települési szintre is. Az ifjúság az önkormányzatok gondolkodásában is legtöbbször oktatási (konkrétan közoktatási), kulturális (szabadidő hasznos eltöltése, szórakozás), sport (sokszor versenysport, ritkábban tömegsport, még ritkábban életmód) problémakörébe tartozik, a települési önkormányzati bizottságok feladatkörei is követik.

Ifjúságügy: bármi, aminek ifjúsági vonatkozása van.

Ifjúsági korszakváltás „nyugaton” és Magyarországon

A 60-as évek végén, Nyugat Európában és Amerikában bekövetkezett társadalmi folyamatot a szociológusok ifjúsági korszakváltás néven nevezik. Magyarországon ez a folyamat a rendszerváltást követően, a 90-es években gyorsult fel.

A fiatalok helyzete, társadalmi szerepe, értékrendjüket meghatározó feltételrendszer alapvetően átalakult, ezt a folyamatot számos változás kíséri, és ez a magyar fiatalokat ugyanúgy jellemzi, mint Európa más országainak ifjúságát, mindemellett ugyanazokkal a kihívásokkal is szembesülnek.

Az egyik alapvető eleme ennek az „amatőr” ifjúsági státusz professzionális státusszá válik. Az oktatás expanziója figyelhető meg, a tanulási időszak az addig megszokott életszakaszokon túlnyúlik, melynek következményei egyfelől igen összetettek, másfelől beláthatatlanok. Egyre szélesebb tömegek kerülnek be a felsőoktatásba, az ifjúsági életszakasz meghosszabbodik. A szexuális tapasztalatszerzés életkorban előbbre kerül, gyakoribbá válik, a fiatalokat hagyományosan közvetlenül befolyásoló, „ellenőrző” társadalmi közeg, így a család, az iskola szerepe csökken, ezzel együtt a kortárs csoportok befolyása nő. Minden korábbinál nagyobb szerepet kap a fogyasztói kultúra, és megváltozik az eddigi értékek preferencia sorrendje. Váltakozik a tanulás és a munkavállalás időszaka, párhuzamosan jelen vannak a fiatalok mindennapjaiban.

Különösen a nem formális, iskolarendszeren kívül, „szabadidőben” megszerzett tudás értékelődik fel. A munkaerőpiac számos egyéni, és szociális kompetenciát elvár a fiataloktól már belépéskor, kezdve az önérvényesítéstől, az érdek artikuláción, a tervezésen, a projektirányításon, a konstruktív problémamegoldáson át az együttműködési készségig, vagy az információ feldolgozó képességig.

Jellemző a felelősség paradoxonja, a fiatal saját korai önállósodási törekvései és az egyszerre jelen lévő késői felnőtté válás. Az egyéni döntések szabadsága felerősödik a fiatalok életútja egyre inkább individualizálódik. A társadalmi integráló szereppel bíró munkába állás, csakúgy, mint a házasság és a gyermekvállalás is csak később jelenik meg. A felnőtté válás ezen dimenziói közül különösen a gyermekvállalás, mint egy nem megfordítható folyamat tudatos késleltetése jellemző, és előreláthatóan komoly problémát fog okozni az amúgy is elöregedő Európában. Az országok közötti nemzetközi mobilitás, a munkaerő szabad áramlásának lehetősége is erősödik.

Ezek a változások egyszerre jelentenek soha nem látott lehetőséget, és veszélyeket a fiatalok számára. Korán futhat például be karriert, de könnyen és korán érhetik komoly kudarcok is, a próbálkozás és az újrakezdés jellemzi a korszakváltás ifjúsági generációját. A rendszerváltás óta felnőtt korosztályokat nem lehet, mintegy egységes „nemzedékként” kezelni.

A kutatók az ifjúsági életszakasz alakulására két forgatókönyvet írnak le, a „munkanélküliség”, és a „szabadidős” szcenáriót.

A kulturális fogyasztásban a fiatalok - mint elsődleges célcsoport – fogyasztói szerepei felerősödnek, egyben itt is átalakulnak. A globalizálódó társadalomban a vásárló, nem mint tag, hanem a piac passzív szereplője, mint fogyasztó jelenik meg. A közvetlenül ellenőrző szereplők (család, politika, munkahely) helyét a közvetve ellenőrző szereplők (fogyasztói ipar, média) veszi át.

Az ifjúság ugyanakkor, a maga sajátos elvárásaival, szükségleteivel visszahat a számára kialakított szolgáltatásokra. A szórakoztatás ily módon számos, a fiatalokat megcélzó eseménynek, szolgáltatásnak (kultúra, oktatás, tudomány, információ közvetítés, társadalmi bevonás) is egyre inkább alapelemévé válik. Az angol entertainment (szórakoztatás) szó így termékenyített meg számos másikat (edu-, info-).

A fiatalok számára különös jelentőséggel bíró kommunikációs eszközök (PC, mobil telefon, internet, digitális fényképezőgép…) tulajdonlása kialakít egyfajta kommunikációs státuszt.  Komoly esélyegyenlőtlenségek alakulnak ki, amelyekben a családi háttér és az iskolázottság mellett a regionális egyenlőtlenségek, a település helyzete is meghatározó.

Nagyon találó Furlong, Azzopardi és munkatársaik „Sebezhető ifjúság” címmel megjelenő kötete, amely támaszkodva a korszakváltás eredményeire, azt fejti ki, hogy összességében ezek a kihívások milyen veszélyeket rejtenek, felhívják a figyelmet az ifjúság sebezhetőségére, arra, hogy a fiatalok egyes csoportjai milyen módon lehetnek vesztesei ezeknek a folyamatoknak.

A fiatalok kétharmada még soha nem volt ilyen kedvező helyzetben, soha ennyi lehetőség nem állt előttük, mint manapság. Nagymértékben nőtt a társadalmi mobilitás, nagy tömegek emelkedtek a fiatal értelmiségi, gazdasági elitbe, ám a nyertesek számára is egyre több a kockázat. Nagyobb eséllyel lesznek azonban vesztesei a folyamatnak, hátrányos helyzetben lévő (etnikai kisebbséghez tartozó, aluliskolázott, kis településen élő) fiatalok. Különösen veszélyes, ha ezek a hátrányok összeadódnak, és visszahatva negatív spirált gerjesztenek.

A kutatási jelentés, amely az Európa Tanács felkérésére született három területen vizsgálja az ifjúság sebezhetőségét (annak a képességnek az erősségét, amellyel, mint egyén, vagy csoport szembe tud nézni a strukturális és társadalmi változásokkal); oktatás, munkavállalás és szabadidő. A három terület egymással szoros kapcsolatban áll, mindhárom területen az előbbiekben megismert korszakváltás során új esélyegyenlőtlenségi problémák keletkeztek, új veszélyekkel kell szembenézni.

A tanulási és munkavállalási életszakaszok során, a korán önállósodásra kényszerített fiatalok fokozott verseny- és stressz helyzetben találják magukat. A szelekció törvényszerűen azokat érinti erősebben, akik hátrányos helyzetben vannak. A fejlődésből való kimaradás veszélye a szürke és fekete gazdaság térnyerése (a hátrányos helyzetű fiatalok csak itt kapnak munkalehetőséget), az ifjúsági bűnözés.

A tanulási életszakasz kiterjesztésével az oktatás a szülőkre, tanulókra egyaránt növekvő terheket ró. A tanulás egyfajta beruházás, amelyben a szegényebb fiatalok versenyhátránya tovább növekszik. A munkavállalás folyamatába már ezzel a hátránnyal érkeznek, amely csak tovább növeli annak az esélyét, hogy kimaradnak a fejlődési lehetőségekből.

Mint már említettük a szabadidő szerepe növekszik, és differenciálódik is. A fiatalok önálló fogyasztói státusza, „szegény” és „gazdag” szabadidős elfoglaltságokra, kulturális fogyasztásra osztja az ifjúságot, mindezzel együtt jellemző a magas kultúra arányának csökkenése, amely a hátrányos helyzetűeknél nyomatékosabban jelenik meg. A fiatalok egyre korábban teszik a szabadidő részévé ugyanazokat a káros szenvedélyeket, amit a felnőttek (cigi, alkohol, drog). A fiatalok szocializációjában csökken a család és az iskola szerepe, felértékelődik a média, és a kortárscsoportok hatása.

Az ifjúsági munka kontextusa

Az ifjúsági munka Európában két egymástól markánsan különböző alap megközelítésből ágazik szét. Az egyik megközelítés, a fiatalokra, mint problémahordozókra tekint, intézményi-, szervezeti- és program válaszait ennek mentén építi fel. A problémák feltérképezésére és hatékony kezelésére fókuszál. A másik megközelítés a fiatalokra, mint erőforrásokra tekint, akiknek megszólítása, bevonása a róluk is szóló döntéshozatali folyamatokba kulcsfontosságú a társadalom egésze szempontjából.

Az ifjúsági munkát mindenféle környezetben, helyzetben, időpontban, és nagyon különböző okok miatt végzik. Egyes országokban megvannak a hagyományai a professzionális ifjúsági munkának, máshol ugyanezt önkéntesekkel kombinálják, megint máshol önkéntes gyakorlati szakemberek dolgoznak, valahol pedig ifjúsági munka helyett inkább szociálpolitikáról beszélnek. Az ifjúsági munka széles spektrumot fedhet le a politikai mozgalmaktól, az utcai szociális munkán és a sporton keresztül egy olcsó, ifjúsági kávézó működtetéséig.

Az ifjúsági munka különféle kapcsolatokból, viszonyokból épül fel. Ezt a viszonyrendszert próbálja bemutatni az alábbi modell:

Image

Azért, hogy munkánkban céltudatosak legyünk, meg kell értenünk, hogy az ifjúsági munkának három fő összetevője van (ezt jelzi az alap-háromszög);

Mindhárom területet egyformán ismernünk kell ahhoz, hogy hatékony munkát végezhessünk. Ezek a területek összekapcsolódnak (ezt jelzi a kör);

Miközben a fiatalok a munka alapjának részét képezik, ők vannak munkavégzésünk hogyanjának középpontjában is (ezt jelzi a belső háromszög).

Az alábbi felsorolás röviden összegzi, melyek az ifjúsági munkás fő feladatai a fiatalokkal folytatott munka során

1. feladatkör: A fiatalok „képessé tétele” (empowerment)

Az ifjúsági vezető/segítő képes:

  • a kollektív cselekvés és tanulás fejlesztése által képessé tenni a fiatalokat a részvételre;
  • bevonni a fiatalokat a tevékenységek megtervezésébe, megvalósításába és értékelésébe;
  • képessé tenni a fiatalokat, hogy céljaik elérésén dolgozzanak;
  • segíteni a fiatalok bizalmának, tudásának, kritikai gondolkodásának, készségeinek és megértésének fejlődését;
  • érzelmi szinten is kapcsolatba lépni a fiatalokkal;
  • szélesíteni az ismereteiket a hatalom és a változás fogalomkörét illetően.

2. feladatkör: A megfelelő tanulási lehetőségek kialakítása

Az ifjúsági vezető/segítő képes:

  • egyéneket és csoportokat megcélozni;
  • a fiataloknak megfelelő útmutatást és visszajelzést nyújtani;
  • kihasználni a spontán tanulási és fejlődési lehetőségeket a hétköznapi szituációkban;
  • felismerni a speciális nevelési igényeket;
  • változatos oktatási módszereket és technikákat használni;
  • ösztönözni a fiatalok kreativitását.

3. feladatkör: A fiatalok interkulturális tanulási folyamatának támogatása

Az ifjúsági vezető/segítő képes:

  • segíteni a fiatalokat saját kulturális hátterük, értékeik és viselkedésük felismerésében;
  • előmozdítani az aktív toleranciát és a más kultúrákból származó emberekkel való interakciót otthon és külföldön egyaránt;
  • kreatív konfliktuskezelésre a békés megoldások irányába;
  • segíteni a fiatalokat, hogy meghatározzák saját helyüket egy változó világban.

4. feladatkör: Hozzájárulás a szervezeti és az ifjúságpolitikai fejlesztésekhez

Az ifjúsági vezető/segítő képes:

  • forrásokat találni és azokat használni;
  • másokat irányítani és hatékonyan dolgozni csapatban;
  • szervezeti kereteken belül dolgozni a változásért és a fejlődésért;
  • másokkal együttműködni az ifjúságpolitika alakításában.

5. feladatkör: Értékelési gyakorlat alkalmazása

Az ifjúsági vezető/segítő képes:

  • megtervezni és alkalmazni a különféle, részvételen alapuló értékelési módszereket;
  • szükség esetén megfelelő informatikai eszközöket használni;
  • beszámolót és előadásokat készíteni többféle közönség számára;
  • kutatni és az eredményeket felhasználni a gyakorlat alakítására.

Ifjúságpolitika az Európai Unióban

Az ifjúsági fejlesztési terület alapvető dokumentuma a 2001-ben elkészült, „Európai Bizottság Fehér Könyve, Új lendület Európa fiataljai számára”, rövidített nevén „Fehér Könyv”, amely a tagállamok mindegyike által támogatott irányelveket tartalmazza.

Az Európa szerte végzett helyzetelemzések kimutatták, hogy nagyfokú eltéréseket mutató életkörülményeik ellenére a fiataloknak alapvetően megegyezik az értékrendjük, a törekvéseik, de közösek a nehézségek is, amikkel szembenéznek. A fiatalok egy változékony csoportot alkotnak, egyre később lesznek a munkaerőpiac szereplői, és később alapítanak családot; váltogatják a munkával és a tanulással töltött időszakokat; és mindenekfelett egyéni életútjaik sokkal változatosabbak, mint ezelőtt valaha. Az iskolának, az egyetemnek, a munkahelynek és a társadalmi környezetnek nincs már olyan integráló szerepe, mint korábban. A fiatalok életük során egyre később válnak teljesen önállóvá.

Image

Mindez tükröződik a fiatalok életérzésében: a lét törékenységének érzésében, a jelenlegi döntéshozó rendszerekbe vetett bizalom elvesztésében, a közéletben vagy az ifjúsági szervezetekben való hagyományos részvételi formák iránt érzett elégedetlenségben. Némelyikük úgy érzi, saját gondjai nem mindig kapnak helyet az idősebb korosztályok által, idősebb korosztályok számára kigondolt közpolitikai irányelvekben. Némelyek a közönyben és az individualizmusban keresnek menedéket, míg mások az önkifejezésnek szélsőséges, esetenként a demokratizmus határait súroló megnyilvánulásait választották. De a többség mégis inkább szeretne hatással lenni a politikára, csak még nem találta meg ennek módját.

A közöttük lévő különbségek ellenére a fiatalok teljes jogú polgároknak tekintik magukat, ennek minden jogával és kötelességével. Mindezzel együtt a kontinens folyamatosan elöregedő társadalma fokozott terheket és felelősséget ró a jövő eltartóira. Ennek figyelembe vétele a jelenben hatványozott felelőssége a felnőtt társadalom aktorainak.

A fiatalokra irányuló beruházás egyben jelenlegi és jövendő társadalmunk gazdagságába való befektetés. Éppen ez tehát a kulcsa az Európai Tanács Lisszabonban kijelölt egyik politikai célkitűzésének: hogy Európa legyen „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudás-alapú gazdasága”.

Számos egyezmény, dokumentum érinti közvetve a fiatalokat, kezdve az oktatástól a kultúrán át a környezetvédelemig. Mindemellett számos témakör – mint például a fiatalok közéletben való részvétele vagy a fiatalok önállóvá válása – nem tartoznak közvetlenül a Közösség hatáskörébe, de mégis érdemes mélyrehatóan elemezni őket, az ifjúságpolitikához való szoros kötődésük és politikai horderejük okán.

Az alapelgondolás szerint a Fehér Könyv egy olyan forrásmű, amely a tagállamoknak nyújt az érintett szektorokban zajló tevékenységük koordináláshoz gyakorlati segítséget.

Magyarország számára mindezek az irányelvek, és szakmai kihívások a csatlakozással felerősödtek.

A Fehér könyv az alábbi fő alapelveket határozza meg tagállamai, így Magyarország számára is:

„A Bizottság által kitűzött négy stratégiai jelentőségű prioritás egyike az európai kormányzás új módozatainak bevezetése. A „kormányzás” vagy „kormányzati cselekvés” (governance) kifejezés vonatkozik minden szabályozásra, mechanizmusra és gyakorlatra, amely befolyásolja a különböző jogkörök, a hatalom alkalmazásának módját, de magában foglalja azt a folyamatot is, amelynek során az EU döntéshozó folyamatai nyitottabbá válnak, lehetővé téve az emberek számára, hogy részt vegyenek az őket érintő döntések kialakításában.

Az európai közéleti tevékenység ilyetén modernizációja öt alapelvre épül: nyitottság, részvétel, felelősségre vonhatóság, hatékonyság és következetesség.

Nyitottság: információt és aktív kommunikációs lehetőségeket biztosítani a fiataloknak, saját nyelvükön, hogy megértsék Európa működési mechanizmusait és az őket érintő politkai irányvonalakat.

Részvétel: biztosítani, hogy a fiatalok véleményét kikérik, és nagyobb mértékben vonják be őket az őket érintő döntések meghozatalába, és általában a közösségek életébe.

Felelősségre vonhatóság: a tagállamok és az európai intézmények között új, strukturált együttműködési formát kell kialakítani, ami lehetővé teszi, hogy a fiatalok törekvései a megfelelő felelősségvállalás mellett válhassanak valóra.

Hatékonyság: a fiatalok kapacitását a lehető legjobban kihasználni annak érdekében, hogy a fiatalok maguk válaszolhassanak a társadalom kihívásaira, hozzájárulhassanak az őket érintő politikai irányvonalak sikerre viteléhez, és felépíthessék a jövő Európáját.

Következetesség: átláthatóan összefoglalni a fiatalokat érintő politikai irányvonalakat, és azon pontok összességét, ahol a beavatkozás hasznos lehet”

A dokumentum tárgyalja mindazokat a főbb kihívásokat, amik alátámasztják az ifjúsági terület stratégiai fontosságát a demográfiai mutatók, és azok generációs problémáitól kezdve a kutatások bemutatásánál már említett folyamatok, az ifjúsági korszakváltás következményein, a fiatalok közéleti szerepvállalásán, az európai integráción keresztül a fiatalok és a globalizáció kapcsolatáig.

A könyv létrejöttét megelőző példa nélküli konzultációs folyamat során négy fő kérdéscsoport körvonalazódott.

  • A fiatalok aktív részvétele a közéletben
  • A fiatalok tapasztalatszerzési lehetőségeinek kiterjesztése, tapasztalataik elismerése
  • A fiatalok önállóvá válásának elősegítése
  • Az Európai Unió, mint pozitív értékek hordozója

A kérdésekre, és kihívásokra a könyv válaszként fő fejlesztési irányokat és javaslatokat határoz meg.

A szigorúan vett ifjúságpolitika elsősorban az EU tagállamok kompetenciája, számos országban regionális feladat. Mindenképp a helyi szinten hozott döntéseknek van a legnagyobb hatása a fiatalok mindennapi életére.

Az ifjúságpolitika terén tehát nemcsak elvi szinten, de a hatékonyság növelésének érdekében is fontos alkalmazni a szubszidiaritás elvét, a döntéshozás jogának helyi szintre való átruházását.

A Fehér Könyv fő célja, hogy az Európai Unió számára az ifjúsági területen való együttműködéshez egy olyan új keretet teremtsen. Ennek az új együttműködési keretnek két fő eleme van:

  • nyitott rendszerű koordináció alkalmazása a kimondottan ifjúsági kérdésekben,
  • a fiatalokkal kapcsolatos kérdések figyelembe vétele az egyéb politikai irányvonalak megalkotásánál.

Nyitott rendszerű koordináció

Részvétel

A közéletben való részvételt elsősorban a helyi közösségek szintjén kell fejleszteni, beleértve az iskolákat, és a nem formális képzés helyszíneit, a közösségi tereket, amelyek remek lehetőséget nyújtanak a közéleti részvétel gyakorlására. Ebbe a folyamatba be kell vonni azokat a fiatalokat, akik semmilyen szervezethez vagy csoportosuláshoz nem tartoznak. A nyitott rendszerű koordináció alkalmazása arra késztetheti a helyi önkormányzatokat, hogy rugalmas és újszerű részvételi mechanizmusokat vezessenek be, továbbá eredményezheti a civil szervezetekben nem feltétlenül aktív fiatalok számára is nyitott, regionális vagy országos ifjúsági tanácsok elterjedését.

Információ

A fiatalok közéletben való részvétele szorosan összefügg a számukra biztosított információ kérdésével. Elsősorban a tagállamok dolga a fiatalokat ellátni információval, például európai ügyekben. Ezért kell ezt a témakört is a nyitott rendszerű koordináció keretében megvizsgálni.

A fiatalok és az önkéntes szolgálat

Az önkéntes szolgálat a társadalomban való aktív részvétel egyik formája, tanulási folyamat, foglalkoztathatóságot növelő tényező és beilleszkedést segítő tényező is egyben. Mint ilyen, megfelel mind a fiatalok, mind a társadalom igényeinek.

Az Európai Bizottság a nyitott rendszerű koordináció alkalmazását javasolja a fiatalokkal kapcsolatos kérdések figyelembevételekor.

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a legfontosabb témakörök, ahol figyelembe kell venni a fiatalokkal kapcsolatos kérdéseket, az alábbiak: az oktatás, az élethosszig tartó tanulás, a mobilitás, a foglalkoztatás és a társadalmi integráció, valamint a rasszizmus és a xenofóbia. A fiatalok önállóvá válásának kérdése is hasonlóképp mélyreható vizsgálatot érdemel.

Az ifjúságpolitikáért felelős miniszterek feladata, hogy biztosítsák mind nemzeti szinten, mind pedig az európai irányvonalak megvalósításakor a fiatalokkal kapcsolatos kérdések figyelembe vételét az egyéb politikai irányvonalak megalkotásánál.

Oktatás, élethosszig tartó tanulás, és mobilitás

A fenti cél eléréséhez legalapvetőbb teendők a társadalom képessé tétele területén állnak elő. Ennek tervszerű kezelése minden tagállam, így hazánk elemi érdeke is, amelyben az ifjúság, mint a változásokhoz szükséges szemléletváltás fő terepe, kiemelt célcsoport.

Foglalkoztatás

Ahogy azt a helyzetelemzések is megmutatták a foglalkoztatás és az oktatás problémái között szoros összefüggésben áll fenn. A tanulás és a munka időszakai egymást váltva, ugyanakkor párhuzamosan is létezőként jelennek meg a fiatalok életében.

Társadalmi integráció

Az Európa Tanács nyitott rendszerű koordinációnak a társadalmi integráció elősegítése érdekében való alkalmazásáról szóló döntése az európai foglalkoztatási stratégiára alapozva kombinálja a társadalmi kirekesztettség és a szegénység leküzdését tartalmazó közös célokat, és a nemzeti akcióterveket.

Fiatalok a rasszizmus és a xenofóbia ellen

A fiatalok körében különösen érzékeny fülekre talál a diszkrimináció leküzdésének kérdése, és még inkább a rasszizmus és xenofóbia elleni harc, mivel ők kötelezték el magukat leginkább a multikulturális társadalom ügye mellett. Ugyanakkor ez a korosztály a legsebezhetőbb a hamis identitások veszélyeivel szemben. Európa az újonnan csatlakozott országok által is, az eltérő nemzeti kultúrák hatalmas olvasztó tégelyévé vált. Az egymás elfogadására, toleranciára, a sokszínűségből fakadó nyilvánvaló előnyökre építeni képes társadalom nélkül nemigen képzelhető el versenyképes Európa. Az identitások szerves kiépülésében, a helyi-, a regionális-, nemzeti- és az európai, (de akár a földi ember) identitásának egészséges kialakulásában a közösségi színtereken dolgozó szakembereknek felelőssége van.

Az Európai Bizottság által ifjúsági célra rendelkezésre bocsátott források.

Az Európai Unió ifjúsági célra megvalósított intézkedései közül talán a leghatékonyabb a 7 éves költségvetési ciklusokhoz igazodó ifjúsági tevékenységekre létrehozott programcsomagja volt:

  • a 2000-2006 között működő Youth, magyarul Ifjúság 2000-2006 Program
  • a 2007-2013 között működő Youth in Action, magyarul Fiatalok Lendületben Program
  • a 2014-2020 között működő Erasmus + Program, amelynek részét képezik az ifjúsági források, viszont minden eddiginél nagyobb összeg áll ifjúsági fejlesztő tevékenységek megvalósítására.

A magyarországi ifjúságpolitika

A hazai ifjúságpolitika helyzetére vonatkozóan néhány idézetet említünk meg a 2008-ban készült nemzetközi helyzetjelentésből, amelyet az Európa Tanács Ifjúsági és Sportigazgatósága készített.

„a magyar ifjúságpolitikát 1990 óta két, mindenen átívelő témakör fémjelzi: az ifjúsági jogszabályok és a decentralizáció/regionalizáció.”

„egészen mostanáig nincs olyan jogszabály, amely meghatározza az ifjúsággal kapcsolatos közszolgáltatásokat. Ez azt jelenti, hogy az ifjúságpolitika nincs egyértelműen meghatározva mint megbízható erőforrás-elosztási mechanizmusokkal rendelkező, kötelező közfeladat, valamint azt, hogy a prioritások és eljárások állandóan változnak.”

„a rendszerváltozás óta egy sor feladat és felelősség került az országosról a helyi szintre, ahová Magyarországon az önkormányzatok és a megyék tartoznak, míg a regionális szint mind a mai napig kisebb szerepet játszik. E feladatok között vannak kötelezőek – mint például az oktatás vagy a gyermekjóléti szolgáltatások –, míg mások, köztük az ifjúságpolitika önként vállalt feladatok. Ezen önként vállalt feladatok esetében a helyi önkormányzatok az általuk kivetett adókat használhatják fel, illetve nemzeti vagy európai pénzeszközökre pályázhatnak. A helyi önkormányzatok zöme ezért arra panaszkodik, hogy a helyi adókból származó bevétele túl alacsony az ifjúságpolitika megfelelő és fenntartható módon történő biztosítására, miközben a pénzeszközök és eljárások működése túl bonyolult és – a fent említett okok miatt – állandóan változik. Valójában jelenleg nincs tiszta képünk arról, hogy hol és milyen ifjúságpolitikai rendelkezések vannak hatályban. A regionális ifjúsági irodák Mobilitás Ifjúsági Szolgálat által történő létrehozása is az ennek kezelésére irányuló egyik mód, míg számos szereplő még mindig nem ismeri az újonnan bevezetett regionális irodákat, arra pedig semmi garancia, hogy ez a struktúra tovább élne, mint a korábbi kísérletek.”

A jelentés elkészítése óta az ifjúságpolitikai intézményrendszer újabb átalakuláson ment keresztül, mivel a Mobilitás Országos Ifjúsági Szolgálat és regionális irodái gyakorlatilag megszűntek. Országos hálózattal jelenleg az Új Nemzedék Jövőjéért Program keretében működő Új Nemzedék Kontaktpontok rendelkeznek.

Pozitív fejlemény, hogy 2008-ban elkészült a Nemzeti Ifjúsági Stratégia, amely a 2009-2024 közötti időszakra fogalmazta meg az ifjúságpolitikai célokat. A stratégia céljait kétévente megvalósítandó cselekvési tervek révén kívánják elérni. Mára két cselekvési terv időszaka valósult meg.

Az ifjúság helyzetéről 2000 óta négyévente ifjúságkutatás készül.

Az ifjúsági munka szakmává válását segítette elő az utóbbi években számos helyen megvalósult ifjúságsegítő képzés, melynek révén több száz hallgató szerezhetett komoly szakmai tudást az ifjúsági munkáról. Sajnos csak kis részük tudott végzettségének megfelelően elhelyezkedni.

Hazai ifjúsági pályázati források

A hazai források közül ifjúsági tevékenységre elsősorban a Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet által kezelt Gyermek és Ifjúsági Alapprogram, valamint a Nemzeti Együttműködési Alap kiírásain lehet pályázni.

A hozzáférhető ifjúsági célú pályázatok eseti forrást jelentenek egy-egy program, rendezvény, képzés, tábor megvalósításához, ilyen módon nem elég egy fejlesztési folyamat egészének a támogatásához. Az említett hazai és EU-s pályázati programok mind a fiatalok (akár informális csoportok), mind pedig a fiatalokkal foglalkozók számára nyújtanak lehetőséget fejlesztő vagy szabadidős tevékenységek megvalósítására (pl. tábor, képzés, tanulmányút, ifjúsági csereprogram, nemzetközi kezdeményezés önkéntes szolgálat).

Helyi ifjúsági munka

A magyar ifjúságpolitika egyik fő célkitűzése, hogy a szükségletekhez minél közelebb, regionálisan, illetve az adott helyeken, településeken valósuljon meg az ifjúsági munka fejlesztése. Ez teljes mértékben összhangban áll a modulban többször hivatkozott, az Európai Unió ifjúságról való gondolkodását kifejező Fehér Könyv iránymutatásaival.

Ifjúsági referensek, ifjúságsegítők

Az önkormányzati ifjúsági referensi hálózat szakmailag s nem intézményesen kapcsolódik az ifjúsági ügyek közigazgatási rendszeréhez, hiszen felügyeleti, illetve igazgatási jogkörökkel nem rendelkezik felette a rendszer egyetlen másik eleme sem. Ezeket a jogköröket az önkormányzatok, illetve azok intézményei látják el.

Az ifjúsági referensek feladatköre alapvetően két nagy csoportra bontható. Az egyik az önkormányzat működése során az ifjúsági szempontok érvényesítése az adminisztrációban, a másik a fejlesztő jellegű ifjúsági munka. Számos referens osztott munkakörben látja el feladatait, mely komoly problémát jelent a munka mennyisége és a szakmai szempontok nehéz egyeztethetősége miatt is.

Az ifjúsági referensek konkrét feladatai:

-Önkormányzat által hozott, a saját hatáskörébe rendelt ifjúságügyi döntések végrehajtása, koordinálása

-Helyi ifjúsági stratégia/cselekvési terv előterjesztése, összhang a település rövidebb/hosszabb távú stratégiájával

-Ifjúsági közösségek/szervezetek igényeinek felmérése

-Ifjúsági célú fejlesztőprogramok kidolgozása, javaslattétel

-Ifjúsági munkát végzők igényeinek, javaslatainak becsatornázása az önkormányzathoz

-Az ifjúsági munkát végzők, a fiatalok és az önkormányzat közötti párbeszédrendszer kialakítása, együttműködés a település ifjúságsegítőivel

-Ifjúsági közösségek és szervezetek igényeinek összehangolása az ifjúsági célú intézményekkel

A referensek ideális esetben a települési munka minden szereplőjével tartják a kapcsolatot.

Image

 

A helyi ifjúsági munka látványos eleme lehet a fiatalok által létrehozott helyi gyermek és ifjúsági önkormányzat, települési ifjúsági tanács, ifjúsági egyesület. Örömteli fejlemény országos szinten is, hogy évek óta újra működik a Gyermek- és Ifjúsági Önkormányzati Társaság, amely igyekszik népszerűsíteni és az országos döntéshozók előtt képviselni is a települési gyermek és ifjúsági önkormányzatokat.

 

Az ifjúsági kezdeményezés, ifjúsági projekt

Az értelmező szótár megfogalmazása szerint a kezdeményezés magába foglalja a cselekvés elindítását, eddig ki nem próbált vagy el nem végzett tevékenységben való próbálkozást jelent, és utal arra, hogy valamilyen újszerű tevékenység a kezdeti szakaszába jut.

Az ifjúsági kezdeményezés esetében az a kiindulópont, hogy a fiataloknak igényük, akaratuk, elképzelésük és véleményük van arról, hogyan változtatnának a környezetükben történő folyamatokon, történéseken vagy a saját életüket érintő kérdéseken. A fiatalok igenis tudják, hogy mire van szükségük életük jobbá, teljesebbé tételéhez, s a szükséges feltételek, keretek biztosítása érdekében és környezetük pozitív befogadó szemléletének, hozzáállásának támogatásával nemcsak az ötletelés szintjén maradnak, hanem szívesen lépnek a tettek mezejére is. 

Az ifjúsági kezdeményezés kifejezéshez kapcsolhatjuk az alulról jövő, építkező kezdeményezés vagy akár csoport gondolatát, vagyis nem a mások által fontosnak tartott ügyek, szükségletek „erőszakos” átruházását a fiatalokra, illetve nem a felülről létrehozott, illetve irányított közösségek megalakulását.

Az ifjúsági kezdeményezés kiváló eszköz a fiatalok aktív részvételének elősegítéséhez, hiszen a kezdeményezés lényege, hogy a fiatalok maguk váljanak életük, élethelyzetük vagy környezetük alakítóivá, tevékenységeik motorjává, így, önállóan oldva meg sajátos problémáikat. A cél az, hogy a fiatalok maguk lássák meg a változtatandó problémát, helyzetet, és maguk keressék a válaszokat is saját igényeikre, elképzeléseikre alapozva. Azáltal, hogy a fiatal érdeklődővé és aktívvá válik saját dolgai vagy a közügyek iránt, befolyásolhatja, alakíthatja és változtathatja a folyamatokat, történéseket. Az új ötlet, kezdeményezés a dolgokon, problémákon, helyzeteken, életkörülményeken való változtatás szándékát foglalja magába. A fiatalok felelősségérzete és felelősségvállalása is fokról-fokra fejlődik és erősödik.

Az ifjúsági munkában az ifjúsági kezdeményezés egy olyan cselekvési mód, amely jó alapot teremt az aktív állampolgárrá váláshoz. Az ifjúsági kezdeményezések révén a fiatalokról mint cselekvőkről való gondolkodási mód könnyen hozzásegítheti a felnőtteket a fiatalokról alkotott véleményük és a fiatalokhoz való viszonyuk megváltoztatásához, hiszen az önálló projekteken, gondolatokon keresztül a fiatalok megmutathatják tudásukat, kreativitásukat, megoldási képességeiket, rugalmasságukat és a problémára adott újfajta válasz lehetőségét. Az igények megfogalmazásától, az ötletek megalkotásától, az ifjúsági közösség létrehozásán és irányításán át a megvalósításig a fiatalok egy tanulási folyamatban és hosszas tapasztalatszerzésben vesznek részt.

A fiatalok kezdeményezései, problémakezelési kísérletei új, innovatív megoldások kialakulásához vezethetnek. Az innováció kiindulópontja: az új lehetőség felismerése. Az innováció által a fiatalok és szervezeteik vagy eddig még nem működtetett szolgáltatást, projektet indíthatnak el szükségleteik kielégítésére, vagy már meglévő ifjúsági szolgáltatásukat (vagy mások által a fiataloknak nyújtott szolgáltatásokat), projektjeiket fejleszthetik, emelhetik magasabb, színvonalasabb szintre. Az innováció révén a kezdeményezés a fiatalok számára az új minőség lehetőségét is magában hordozza. A kezdeményezés nemcsak a fiatalra mint egyénre, hanem a környezetében élő fiatalok csoportjára, ifjúsági közösségekre is hatással lévő célokat foglalhat magában.

Az ifjúsági kezdeményezés kiváló eszközt jelent a nemformális és tapasztalati tanuláshoz, hiszen az új tevékenység, projekt meghatározó vonása az, hogy megvalósítása során a fiatalok tapasztalatra tesznek szert. A cselekvésre kész fiatalok számos tudást, készséget sajátíthatnak el:

  • információgyűjtés (pl. saját településükről, más kultúrákról, pályázati lehetőségekről, együttműködő partnerekről, az adott témában már meglévő kezdeményezésekről);
  • szociális és kapcsolati tőkét építő tudás (kommunikációs és tárgyalási készségek, csoport-vita, emberekkel való találkozás, meggyőzés, meghallgatás);
  • etikai ismeretek (mások felé való nyitottság, szolidaritás fejlesztése);
  • stratégiai - tervezési ismeretek (tervezés és megvalósítás, nyomtatványok kitöltése, projekt tervezés); sőt
  • politikai magatartás kialakítása is (saját érdekek háttérbe szorítása, s a csoport-érdek előtérbe helyezése).
  • lehetőség az aktivitásra
  • felelősség hosszú távú tervek megvalósítása során
  • ötletek cseréje
  • saját világunkat megteremteni mások szükségleteinek figyelembe vételével
  • javítani mások helyzetén
  • álmainkat megvalósítani
  • kipróbálni más utakat, megoldásokat
  • függetlennek lenni a felnőttek döntéseitől
  • a környező világ befolyásolása

A kezdeményezést egy másik aspektusból is értelmezhetjük, amikor is a fiatal kezdeményező lépéseket téve javaslatot, előterjesztést fogalmaz meg és nyújt be egy olyan ügyben, ami nemcsak a saját életét érintheti, hanem a kortársaiét is, pl. döntéshozókhoz, a település vezető szerveihez, önkormányzati bizottságokhoz, az iskola vezetőihez, a helyi civil szervezethez stb.

Az ifjúsági kezdeményezések közvetlenül a fiatalok közösségeihez, a helyi/települési élethez és környezethez kapcsolódnak, de szélesebb csoportot érintő kérdések megoldása, magasabb célok elérése vagy hiányos intézkedések korrekciója érdekében a kezdeményezés regionális vagy nemzeti szintű ügyekhez is kötődhet. A fiatalok ötleteik megvalósítására olyan kezdeményezésekben vesznek részt, amelyek által közvetlenül és aktívan bekapcsolódhatnak a helyi közösségekben zajló folyamatok tervezésébe és megvalósításába. Fontos, hogy maga a kezdeményezés a fiatalok ötleteire épüljön, ők vegyenek részt a projekt előkészítésében, lebonyolításában, az értékelésben és az utómunkálatokban.

Az ifjúsági munkában az ifjúsági kezdeményezés egy jó mód arra, hogy kihangsúlyozzunk egy érdekes témát vagy egy komoly társadalmi problémát, és hogy mások figyelmét rávezessük ezekre a dolgokra, valamint gondolkodásra és cselekvésre bírjuk őket. Az ifjúsági kezdeményezések segítenek abban, hogy a fiatalok korosztálya egy intelligens, a társadalmi folyamatok, a helyi és közügyek iránt érdeklődő, fogékony és tenni akaró generációvá váljék. Az a tapasztalat, hogy azok a fiatalok, akik ifjúsági kezdeményezésekben már részt vettek, ifjúsági projektet vezettek vagy részesei voltak ilyennek, nagy eséllyel visszatérnek az ifjúsági munka terepére, és újabb projektek megvalósítását tervezik.

Az ifjúsági kezdeményezések elindítására és megvalósítására jellemző, hogy a főszerep a fiataloké, akik nem várakoznak a felnőttekre, hogy azok mondják meg, hogy mi lesz a jó a fiataloknak, és ehhez mit tegyenek.

Mindebből következik, hogy az ifjúsági kezdeményezés egy olyan lehetőség, mely a fejlődés garanciája. A fiatalok kezdeményező-készségük, hajlandóságuk révén a felnőtt társadalom szemében nem a probléma forrásává, hanem a problémamegoldás forrásává válhatnak. Éppen ezért a fiatalokkal foglalkozók, az ifjúsági szakemberek és a támogatási alapokkal rendelkező szervek, testületek a fiatalokat és önszerveződéseiket a lehető legszélesebb eszköztárral kell, hogy segítsék és támogassák. 

Most pedig lássunk néhány véleményt, meghatározást a fiatalok szájából is, akik valamilyen ifjúsági kezdeményezés részesei, aktív alakítói voltak:  

„Egy jó mód arra, hogy kihangsúlyozzunk egy érdekes témát vagy egy komoly problémát, és megmutassuk azt, hogy mások is észrevegyék, gondolkodjanak és cselekedjenek. Az ifjúsági kezdeményezés segít, hogy szebb, értelmesebb, intelligensebb és érzékenyebb generációvá váljanak a fiatalok, mivel úgy tűnik, hogy azok, akik ilyen projektet már csináltak, mindig visszatérnek, és sokáig végeznek ilyen jellegű tevékenységet.”

„Az ifjúsági kezdeményezés egy esély a fiatalok számára, hogy ötleteiket megvalósíthassák. Az aktív részvétel azt jelenti, nem kell másokra várni a dolgok elintézésében, amelyeket te is elintézhetsz, megvalósíthatsz!”

„Az ifjúsági kezdeményezés a fiatalok számára esélyt ad a képességek fejlesztésére és a módszerek kialakítására, amelyeket az iskolában nem lehet megtanulni!”

„Amikor egy csoport tagja vagyok, bevonódva érzem magam, és néhány téglát is kapok a falépítéshez.”

„Egy mód arra, hogyan kezdjük el a változásokat a társadalomban.”

„Jó eszköz arra, hogy új tapasztalatra tegyek szert, fejlesszem képességeimet, és megtegyem az első lépést a világ megváltoztatásához a helyi társadalomból kiindulva.”

„Az ifjúsági kezdeményezések lehetnek helyi szintűek vagy akár más fiatalokkal (külföldi) együttműködésben létrejöttek, úgy hogy azok témái a helyi ügyekre koncentrálódnak.”

„Úgy gondolom, hogy az ifjúsági kezdeményezés egy konkrét lehetőséget teremt a hasonló korú fiataloknak, hogy összehasonlítsák magukat napjaink életével, vagy más kultúrákból érkező fiatalokkal.”

 

Formális, informális, nemformális oktatás

Az alcímben szereplő fogalmak szoros kapcsolatban állnak az ifjúsági munkával, hiszen a „terepen” dolgozó szakemberek túlnyomórészt nemformális vagy informális úton nevelik, fejlesztik a velük kapcsolatba lépő fiatalokat. Az ifjúsági munka megértése szempontjából fontos ezért e fogalmak körüljárása.

A formális oktatás kifejezést az általános iskolától a felsőoktatási intézményekben folyó oktatói munkáig bezárólag folytatott oktatási rendszerre vonatkozóan alkalmazzuk. A nemformális és az informális oktatás a formális szektortól eltérőként határozza meg magát. A „nemformális oktatás” kifejezés 1970-ben jelent meg. A fogalom azzal a céllal született meg, hogy elismertesse az oktatási intézményeken kívül zajló oktatási és tanulási alkalmakat. A kifejezés használói azt hangsúlyozták, hogy más oktatási környezeteket és el kell ismerni, és értékelni kell azoknak a formális oktatástól eltérő hozzájárulását a tudásszerzésben. Ez alapján úgy határozhatjuk meg a nemformális oktatást, mint amely a formális oktatási rendszer megszokott módszereitől eltérően és azon kívül működik. Egyaránt lehet szervezett, illetve részben szervezett oktatási tevékenység. Pontos definíciója máig vitatott. Ahhoz, hogy valamennyire érthetővé tegyük a fogalmat, segítségül hívunk néhány további meghatározást:

A nemformális oktatás olyan szervezett oktatási tevékenység, amely a formális képzési rendszeren kívül történik, és célja, hogy meghatározott tanulócsoport igényeire építve sajátos képzési célokat szolgáljon. (Coombs és szerzőtársai)

A nemformális tanulás körébe sorolhatók azok a foglalkozásszerűen képzést folytatók által irányított, az iskolarendszerű képzésen kívül szervezett különféle tanfolyamok, szemináriumok, vagy hasonló keretek között szerveződő tevékenységek, amelyeknek célja ismeretek átadása, a képességek ill. a személyiség fejlesztése. Jellemzője a szervezettség és irányítottság. (Tót Éva)

Nemformális tanulás: a rendes oktatási és képzési rendszerek mellett zajlik és általában nem ismerik el hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges színtere a munkahely, de megvalósulhat civil társadalmi szervezetek és csoportok (pl. ifjúsági szervezetek, szakszervezet, politikai pártok) tevékenysége keretében is. Megvalósulhat a formális rendszert kiegészítő szervezetek vagy szolgáltatások révén is (pl. művészeti, zenei kurzusok, sportoktatás vagy vizsgára felkészítő magánoktatás). (ismeretlen szerző)

A nemformális tanulás tervszerű, nem kifejezetten tanulási célzatú, de jelentős tanulási elemet tartalmazó tevékenység keretében végzett tanulás. A nem formális tanulás az alapoktatási és képzési feladatokat ellátó rendszerek mellett zajlik, és általában nem zárul hivatalos bizonyítvánnyal. A nem formális tanulás lehetséges szinterei: munkahely, civil és társadalmi szervezetek vagy a formális oktatási rendszerekben folyó tanulás kiegészítése céljából létrehozott képzőintézmények. (ismeretlen)

A 2001. évi CI sz. Felnőttképzési Törvény értelmében (29. § 14. pont) „nem formális tanulásnak minősül a munkahely, a társadalmi és egyéb szervezetek által szervezett olyan rendszerezett oktatás-tanulás, amely oktatási, képzési intézményeken kívül az egyén igényei és kezdeményezése alapján valósul meg, és amely közvetlenül nem kapcsolódik képesítés megszerzését tanúsító okirat megszerzéséhez”.

Mint láthatjuk, az egyes definíciók mást és mást értenek nemformális tanulás alatt. Az ilyen jellegű oktatási/tanulási tevékenység meghatározása az Európai Unió nemformális tanulás elismertségének növelését célzó törekvési miatt is változik. Példának vehetjük a bizonyítvány kérdését. Az Európai Bizottság által létrehozott Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség évekig dolgozott egy olyan bizonyítvány létrehozásán és elismertetésén, amely kifejezetten a nemformális tanulás során szerzett kompetenciák megszerzését igazolja. Mára már fiatalok ezrei rendelkeznek a „Youthpass” bizonyítvánnyal, melynek egyedisége abban rejlik, hogy a tanulásban résztvevő fiatal is részt vesz annak elkészítésében.

Az alábbi táblázat lehetőséget nyújt a számtalan definíció többségében megjelenő meghatározások átláthatóbbá tételére.

Nemformális oktatás/tanulás

Szerkezeti sajátosságok

Módszertani sajátosságok

Alapértékek

A nemformális oktatást/tanulást gyakorlók kulcskompetenciái

- A formális oktatási rendszer szerkezetén kívül helyezkedik el, különbözik tőle szervezési módjában, illetve az átadott tudás feldolgozásának mikéntjében

- önkéntes és szándékon alapul

- elsődleges célja közvetíteni és gyakorolni a demokratikus élet értékeit és az ahhoz szükséges készségeket

- az egyéni és társas tanulás összekapcsolása, partnerségen alapuló összetartás, kiegyensúlyozott tanítási/tanulási viszonyok

- aktív részvételre ösztönző és diákcentrikus

- a való élethez közeli, tapasztalatszerzésre ösztönző, az interkulturális cseréken és találkozókon való részvételt és szervezést mintegy oktatási eszközként felhasználva serkent tanulásra 

A személyes fejlődéshez kapcsolódó értékek:

- autonómia

- kritikus szemlélet

- nyitottság és kíváncsiság

- kreativitás

A társadalmi fejlődéshez kapcsolódó értékek:

- kommunikációs készség

- demokratikus állampolgárság, részvétel társadalmi ügyekben

- szolidaritás, társadalmi igazságosság

- felelősség

- konfliktusmegoldó képesség

Erkölcsi értékek:

tolerancia és tisztelet mások iránt; emberi jogok; interkulturális tanulás és megismerés; béke / erőszak-mentesség tanítása; nemi egyenjogúság; generációk közötti párbeszéd

- Kollegiális és részvételre ösztönző módszerek használata

- a másság pozitív tanulási eszközként való felhasználása

- a tanulási folyamat serkentése és minőségének folyamatos fejlesztése érdekében kritikai gondolkodáson alapuló kapcsolat létrehozása a konkrét és az elvont között

- az európai fiatalok életének és kultúráinak ismerete

Az informális tanulást korábban a nemformális tanulással azonos értelemben használták. Ma inkább a mindennapokban történő tanulást jelenti, azt a sokoldalú folyamatot, amelynek során megtanuljuk, hogyan működjünk, hogyan éljünk a társadalomban. Ebben az értelemben tehát az informális tanulás gyakorlatilag a szocializáció folyamata, más szóval a mindennapokban zajló nem szervezett és véletlenszerű tanulás. Ez korántsem az egyetlen általános alkalmazása ennek a kifejezésnek. Más definíciókban a tanulás aktívabb és összetettebb formáinak jelölésére alkalmazzák. Vannak, akik olyan „tanulási tervekkel” összefüggésben használják, amelyeket mi készítünk szabadidőnkben a magunk számára. Ebben az összefüggésben gyakran használjuk az olyan tanulásra, amely az ifjúsági és a közösségi munkában való részvétel eredményeként jön létre. A sokféle meghatározás ellenére az informális oktatás olyan folyamatnak tekinthető, amelyben tanulás megy végbe, és olyan tevékenységek sorozatának, amelyek a tanulásban segíthetik az embereket.

Lényeges, hogy a nemformális és informális oktatást nem a formális oktatás alternatívájaként kell szemlélünk, hanem olyan pedagógiai módszereknek, amelyek kiegészítik és továbbfejlesztik az iskolában tanultakat. Sokan gondolják úgy, hogy a nemformális oktatás tartalmazhat formális elemeket annak érdekében, hogy elismertesse az ilyen jellegű képzést, illetve az ahhoz hasonló tevékenységet. Mint fentebb említettük, az Európai Bizottság is azon dolgozik, hogy széles körű elismertséget szerezzen az ilyen jellegű oktatásnak, akár bizonyítvány kiállításával is. Ez persze felveti a veszélyét annak, hogy ezáltal nemformális képzések elveszíthetik e folyamatban természetes jellemzőiket. A rendszerre és a tanmenet kidolgozására vonatkozó követelmények akadályozhatják a minden fiatal számára való nyitottságot, a személyes fejlődés mértékének mérésétől való félelem nélküli önkéntes részvételt, a rendszer és a tervezés rugalmasságát, valamint a résztvevők saját tempójára és különböző megközelítéseire épülő munka lehetőségét.

 

Formális oktatás

Nemformális oktatás

Curriculum

Nem (feltétlenül) egyeztetett a tanuló (és környezete) élethelyzetéhez, (tanulási/fejlődési) igényeihez. Inkább a tudás-, ismeretátadás áll a középpontban (IQ)

- A tanuló tapasztalatai, készségei, képességei, valamint szükségletei forrásként szerepelnek a tanulandó anyag meghatározásában, összeállításában.

- a készségek, képességek, attitűdök fejlesztése áll a középpontban (EQ)

Módszerek

leggyakrabban frontális, nem részvételre épülő módszerek, tananyag-központúság

- nagy hangsúly az együttes cselekvésen, csoportfolyamatokon

- a résztvevő kreativitására épít

- a tanuló bevonására, aktív részvételére, kezdeményezésére törekszik

tanulóközpontúság – a képző nem fölérendelt szerepben van

tapasztalati tanulás előtérbe kerülése.

Tanulási célok és erőforrások

intézményileg/központilag meghatározott

tanuló által befolyásolt vagy meghatározott

Visszacsatolás

behatárolt keretek, vizsga

gyakran egyéni vagy csoportos értékelés; építő jellegű visszajelzésre épül, próbája az élet

 

Természetesen – a formális oktatáshoz hasonlóan – a nemformális oktatásnak is számos nehézsége, hátránya van, amely akadályozza annak hatékonyságát.

A résztvevő szempontjából:

-nincs rangja

-hasznosíthatósága csak hosszú távon jelentkezik

-az elért kompetenciák mérése nehéz

-nem ad elismert végzettséget

-kompetenciahiányos képzők esetén a résztvevőnek olyan érzése van, hogy csak játékról van szó

-tárgyi tudás kontra személyiségfejlődés kérdése

A képző szempontjából:

-nagyfokú felkészültséget igényel

-szükséges a kompetenciák állandó karbantartása

-spontaneitásra, rugalmasságra van szükség

Társadalmi környezet szempontjából:

-megosztottság a hasznosság szempontjából

-ellenállás a szokatlan képzési módszerekkel szemben

-elismertetés problémája (játék az adófizetők pénzén)

-nincs azonnali produktum/eredmény – hosszú távú megtérülés

-nem mérhető, illetve nem mérik

-paradigmaváltásra lenne szükség az elismertetéshez.

 

Az alábbiakban álljon itt néhány példa, milyen kompetenciákra lehet szert tenni a nemformális tanulás során. Célunk a felsorolással annak érzékeltetése, hogy az ilyen jellegű tanulás elsősorban nem az ismeretszerzésre, sokkal inkább a képességek, készségek, attitűdök fejlesztésére helyezi a hangsúlyt.

 

  • társadalmi készségek
  • kommunikáció
  • tárgyalástechnika
  • csoportban tevékenykedés
  • projekt népszerűsítése, véghezvitele
  • odafigyelés
  • meggyőzés
  • erkölcsi készségek
  • nyitottság mások iránt
  • szolidaritás
  • emberek közötti egyenlőség és szabadság demokratikus elveinek tisztelete
  • gyakorlati és stratégiai készségek
  • pályázati űrlap kitöltése
  • határidők betartása
  • tevékenységek megtervezése, kivitelezése
  • politikai készségek

Fiatalok bevonása

2007-ben a Gallup Intézet készített egész Európára kiterjedő kutatást a 15-30 éve korosztályra vonatkozóan. A kutatás szerint a fiatalok szabadidős tevékenységei az alábbi arányokat mutatják:

Image

A kutatás kimutatta továbbá, hogy az európai fiataloknak mintegy 22%-a tagja formálisan valamilyen szervezetnek. Legnagyobb részük (49%) sportszervezetek tevékenységében vesz részt. Mint a táblázatból, és ez utóbbi megállapításból is látható, a fiatalok többsége esetében a bevonás legjobb módja a sport. Egyéb hazai és nemzetközi felmérések kimutatták, hogy a fiatalok körében a sport mellett a következő tevékenységi körök a legnépszerűbbek:

­Zenei tevékenységek

­Utcai művészeti tevékenységek

­Színházi tevékenységek

­Multimédiás tevékenységek

A követezőkben egy ábrát hívunk segítségül, amely jól szemlélteti, hogy melyek azok a tényezők, amik a fiatalok közösségi tevékenységekben való sikeres részvételét segítik elő: 

Image

Az ábra szerint tehát a fiatalok sikeres bevonódása, közösségi részvétele három tényezőn alapul:

1, a tevékenység kihívást jelentsen számukra. Mit jelent ez? Újabb ábrát hívunk segítségül ennek magyarázatához.

Image

A komfortzónában akkor tartózkodik a fiatal, amikor nem jelenik meg tevékenységeiben semmiféle kockázat, nem kell attól tartania, hogy bármiféle kritika érheti tevékenysége miatt. Ilyen pl. a tévézés, a családi ebéd vagy éppen a napozás.

A kritikus zóna ezzel szemben olyan tevékenységeket jelent, amelyek megvalósítása az azt végrehajtó számára nagy eséllyel kudarcba fullad. A kudarc bekövetkezhet kompetenciahiány, személyiségből fakadó akadályok vagy fizikai képességek hiánya miatt.

A kalandzóna az a szint, amelyben a fiatal számára kihívást jelentő tevékenységek jelennek meg, amelyek elvégzését nem tudja rutinszerűen végrehajtani, és éppen ezért örömmel tölti el azok végrehajtása. Az e szinten végrehajtott cselekvések következtében új ismeretekre, készségekre, képességekre tesz szert.

És ennél a pontnál át is léphetünk a

2, képességek dimenziójába. A fiatalok tevékenységét befolyásoló fontos tényező az, hogy tanulhatnak-e valami újat abból, amiben részt vesznek. E motiváló tényezőnek több oka lehet. Egyrészt magáért a tanulásért, a megszerzendő tudás érdekes mivolta miatt is lehet motivált a fiatal, de azért is, mert már eldöntötte, a jövőben mivel szeretne foglalkozni. Ez utóbbi igen komoly motiváló tényező lehet, amit az ifjúsággal foglalkozó szakembernek feltétlen érdemes „kihasználnia”.

3, Kapcsolat, kötődés

– egyrészt a kortársak szintjén. Ha egy közösségi térben megkérdezzük a fiatalokat, miért vannak ott, a két leggyakoribb válasz a „csak”, illetve „mert itt együtt vagyunk a haverokkal”. Egy jól kialakított közösségi térben örömmel jelennek meg a fiatalok, mert van egy hely, ahol együtt lehetnek úgy, hogy ott nem megtűrt, hanem éppen hogy „elvárt személyként” jelennek meg.

-másrészt a felnőtt segítő szintjén, aki mintaként, követendő példaként, pótanyaként/pótapaként szolgál, akihez lehet fordulni bizalmas, „ciki” kérdésekkel is. A kötődés kialakulása természetesen személyiségfüggő. Olyan segítőre van szükség, aki el tudja viselni a fiatalok örültségeit, aki nyitott irányukba és akire mindig lehet számítani.

Ha valaki fiatalokkal kíván hosszú távon foglakozni, nem kell arra számítania, hogy tömegeket fog megszólítani. Nagyszámú fiatalt csak egyszeri programokkal, könnyen emészthető tevékenységekkel lehet megfogni. A fiatalok hosszú távon történő bevonása sok munkát igényel. Általánosságban az ifjúsági csoportok létszáma 5-15 fő közötti, de populárisabb tevékenységek (pl. rádiózás) esetén nagyobb, akár 30-40 fős csoportok kialakítására is lehetőség van (itt azonban nagy fluktuációval számolhatunk).

A hosszú távú bevonás az ifjúsági munkában általában 1-3 évet jelent, ennél hosszabb ideig a bevont fiataloknak csak néhány százaléka tud részt venni a csoport tevékenységeiben, hiszen vagy az érdeklődési körük változik, vagy olyan élethelyzetbe kerülnek, amely miatt nem tudják folytatni az adott közösségben folytatott tevékenységeket.

A hosszú távú bevonást segítő tényezők

Az alábbiakban összegyűjtöttünk olyan tanácsokat, amelyeket nagy tapasztalattal rendelkező ifjúsági munkásokkal folytatott interjúk során gyűjtöttünk össze. Elmondásuk alapján a hosszú távú bevonás kulcstényezői a következők:

  • Kezdő csoportoknál szerencsés, ha van egy olyan személy, aki már rendelkezik tapasztalatokkal ifjúsági csoportok segítésében, tudja, hogy kell megszervezni egy találkozót, egy tábort, egy tevékenységsorozatot. Fontos, hogy ez a személy szimpatikus legyen a csoporttagok számára, vegye komolyan a fiatalokat, velük közösen döntsön a csoportot érintő kérdésekről.
  • Ha már van egy közös érdeklődésű, legalább 3-4 főből álló csoport, elkezdhetjük az építeni. Nem kell elsietnünk a dolgot, türelmesen, szépen lassan kell belevezetni őket a tevékenységekbe.
  • Meg kell kérdezni a csoport tagjaitól, mit szeretnének tenni. Ez alapvető fontosságú, hiszen így értelemszerűen olyan programok szervezésére kerül sor, amiken szívesen részt vennének a fiatalok.
  • Maga az az érzés, hogy valaki egy klassz csoporthoz tartozik, komoly motivációt jelent a fiatal számára.
  • Folyamatosan kapjanak feladatokat a csoport tagjai, különben el fogják veszíteni a lelkesedésüket
  • Osszuk meg a feladatokat. Mindenki tudja adott tevékenységek esetén, mikor mit kell megtennie a kitűzött célok elérése érdekében. Lesznek olyanok, akik vezéregyéniségek lesznek és lesznek, akik inkább a háttértevékenységeket végzik el. Az ifjúsági csoportok nagy részében egy-két fő viszi a felelősség nagy részét, rájuk hárul a döntések meghozatalának többsége, tőlük várják el a csoporttagok, hogy koordinálják a tevékenységeket. Akik nem születtek vezetőnek, azoknak segítséget kell nyújtani abban, hogy megtalálják a nekik való feladatokat.
  • Legyenek változatosak a tevékenységek! Ha mindig ugyanazt kell végrehajtani, egy idő után nagyon unalmas lesz
  • Olyan dolgokat hajtsanak végre a csoport tagjai, ami kihívást jelent, de azért nem törik bele a bicskája. Fontos, hogy mindenki az ismereteinek és képességeinek megfelelő feladatot kapja! (tehát a fentebb említett kalandzóna tartományba kerüljenek)
  • Legyen egy hely, ahol rendszeresen találkozhatnak a fiatalok, ami a csoport tagjai számára az otthon és az iskola után harmadik otthonként szolgál. Sokat jelent, ha a fiatalok igényeinek megfelelően van berendezve a helyiség. Ha lehetséges, a fiatalok alakítsák ki olyanra, amilyenre szeretnék. Ha erre nincs lehetőség, akkor sincs baj, lényeg, hogy jól érezzék ott magukat. A művelődési ház, ifjúsági ház, teleház, könyvtár vagy IKSZT egy helyisége kiválóan megfelel erre.
  • Az egyéni célokat kombinálni kell a csoport céljaival – ha valakinek már kialakult elképzelése van arról, hogy milyen karrierre vágyik, a csoportban olyan tevékenységeket folytasson, amelyek hozzásegítik az adott területen való elmélyüléshez. Ez nagyon fontos, hiszen így folyamatosan motivált marad a fiatal, kipróbálhatja magát, megtapasztalhatja, valóban neki találták-e ki az adott szakmát. Példa: ha valaki a marketing területén szeretne a jövőben dolgozni, ő legyen az, aki népszerűsíti a szervezetet és tevékenységeit, aki részt vesz a kiadványok elkészítésében.
  • Rendszeres találkozások – ahhoz, hogy egy jól működő csoport jöjjön létre, bizonyos időközönként (hetente, kéthetente) találkozni kell a tagoknak egymással. Persze fontos, hogy legyen valamilyen tartalma ezeknek a találkozóknak. Természetesen nem szükséges, hogy állandóan különböző világmegváltó dolgokon törjék a fejüket, szórakozzanak, játsszanak is, érezzék jól magukat.
  • Ha már régebb óta működő csoportról van szó, fontos, hogy a régi tagok fokozatosan adják át tapasztalataikat az újaknak. Egy ifjúsági csoport nem örök időkre jön létre. Néhány évig együtt vannak, aztán továbblépnek. Ha a régiek azt akarják, hogy az általuk elkezdett dolgok továbbéljenek, ki kell nevelniük egy új generációt. Erre kiváló lehetőséget ad egy jól megszervezett kortársképzés.
  • Érdemes időnként néhány napos csapatépítő tréninget tartani, ahol lehetőség szerint senki által nem zavarva, csak a csoport tagjai vannak jelen (és esetleg egy-két tréner, aki a csapatépítést segíti). Ezek a tréningek kifejezetten arról szólnak, hogy a csoport tagjai különböző szórakoztató és elgondolkodtató feladatok révén még közelebb kerüljenek egymáshoz, még jobban megismerjék egymást.
  • Mivel a fiatalok utálják a kötöttséget, nem nagyon jegyzetelgetnek. Érdemes ezért a találkozók során megbeszélteket papírra vagy monitorra vetni és e-mail-ben továbbítani. Mindenkiben tudatosítani kell, hogy nemcsak magáért, hanem a csoportért is tevékenykedik. Ha nem végzi el a vállalt feladatokat, a csoport látja kárát.
  • Ha már nagyobb számú fiatal összejött, érdemes munkacsoportokat létrehozni (filmes, újságíró, színházas, sport stb.), hiszen itt már lehet, hogy bizonyos csoporttagok más tevékenységek iránt érdeklődnek jobban. Hasznos, ha keresnek átfedéseket az egyes csoportok tevékenységei között (pl. színjátszó csoport játszik a filmes csoport által készített alkotásban), hiszen ez erősíti azt az érzést, hogy igazából egy csoporthoz tartoznak
  • Fontos hangsúlyt helyezni a közös értékelésre. Az embereknek szükségük van visszajelzésekre tevékenységeiket illetően. Közösen örüljenek a csoport tagjai, ha valaki sikereket ér el, ha az ő ötleteinek köszönhetően még sikeresebb volt egy program, mint ahogy azt várták.
  • Fontos motivációs erőt jelentenek
    • a különböző elismerések, pl. díjak, ajándékok. Itt nem kell nagy dologra gondolni. Lehet egy vicces oklevél vagy kupa, ingyen belépő valahová, ingyen részvétel egy képzésen, egy babzsák labda, egy, a csoport logójával ellátott póló stb.)
    • elismerés (média, helyi vezetők, sztárok) – ha egy tekintélyes személytől kap elismerő szavakat a fiatal, nagy erőt ad neki a további tevékenységekhez
    • híres emberrel találkozás – erre akár a csoport által megszervezett programokon is sor kerülhet.
    •  különleges helyekre eljutás – a csoport tevékenységei révén eljuthat olyan helyekre, ahová normál földi halandók nem kapnának belépést.
    • szokatlan, meghökkentő tevékenységek végzése – lehet pl. egy figyelemfelkeltő flash-mob (villámgyülekezet), egy szabad ölelés kampány, egy rövid színjáték a főtéren stb.
  • Rendszeres találkozások – ahhoz, hogy egy jól működő csoport jöjjön létre, bizonyos időközönként (hetente, kéthetente) találkozni kell a tagoknak egymással. Persze fontos, hogy legyen valamilyen tartalma ezeknek a találkozóknak. Természetesen nem szükséges, hogy állandóan különböző világmegváltó dolgokon törjék a fejüket, szórakozzanak, játsszanak is, érezzék jól magukat.
  • Ha már régebb óta működő csoportról van szó, fontos, hogy a régi tagok fokozatosan adják át tapasztalataikat az újaknak. Egy ifjúsági csoport nem örök időkre jön létre. Néhány évig együtt vannak, aztán továbblépnek. Ha a régiek azt akarják, hogy az általuk elkezdett dolgok továbbéljenek, ki kell nevelniük egy új generációt. Erre kiváló lehetőséget ad egy jól megszervezett kortársképzés.
  • Érdemes időnként néhány napos csapatépítő tréninget tartani, ahol lehetőség szerint senki által nem zavarva, csak a csoport tagjai vannak jelen (és esetleg egy-két tréner, aki a csapatépítést segíti). Ezek a tréningek kifejezetten arról szólnak, hogy a csoport tagjai különböző szórakoztató és elgondolkodtató feladatok révén még közelebb kerüljenek egymáshoz, még jobban megismerjék egymást.
  • Mivel a fiatalok utálják a kötöttséget, nem nagyon jegyzetelgetnek. Érdemes ezért a találkozók során megbeszélteket papírra vagy monitorra vetni és e-mail-ben továbbítani. Mindenkiben tudatosítani kell, hogy nemcsak magáért, hanem a csoportért is tevékenykedik. Ha nem végzi el a vállalt feladatokat, a csoport látja kárát.
  • Ha már nagyobb számú fiatal összejött, érdemes munkacsoportokat létrehozni (filmes, újságíró, színházas, sport stb.), hiszen itt már lehet, hogy bizonyos csoporttagok más tevékenységek iránt érdeklődnek jobban. Hasznos, ha keresnek átfedéseket az egyes csoportok tevékenységei között (pl. színjátszó csoport játszik a filmes csoport által készített alkotásban), hiszen ez erősíti azt az érzést, hogy igazából egy csoporthoz tartoznak
  • Fontos hangsúlyt helyezni a közös értékelésre. Az embereknek szükségük van visszajelzésekre tevékenységeiket illetően. Közösen örüljenek a csoport tagjai, ha valaki sikereket ér el, ha az ő ötleteinek köszönhetően még sikeresebb volt egy program, mint ahogy azt várták.
  • Fontos motivációs erőt jelentenek
    • a különböző elismerések, pl. díjak, ajándékok. Itt nem kell nagy dologra gondolni. Lehet egy vicces oklevél vagy kupa, ingyen belépő valahová, ingyen részvétel egy képzésen, egy babzsák labda, egy, a csoport logójával ellátott póló stb.)
    • elismerés (média, helyi vezetők, sztárok) – ha egy tekintélyes személytől kap elismerő szavakat a fiatal, nagy erőt ad neki a további tevékenységekhez
    • híres emberrel találkozás – erre akár a csoport által megszervezett programokon is sor kerülhet.
    •  különleges helyekre eljutás – a csoport tevékenységei révén eljuthat olyan helyekre, ahová normál földi halandók nem kapnának belépést.
    • szokatlan, meghökkentő tevékenységek végzése – lehet pl. egy figyelemfelkeltő flash-mob (villámgyülekezet), egy szabad ölelés kampány, egy rövid színjáték a főtéren stb.)

 

Hasznos, ha tudatosan végig tudjuk vinni a fiatalokat a különböző bevonási szinteken, természetesen önállóságuktól, felkészültségüktől függően. E szintek a következők:

Az 1-től 4-ig tartó szakaszban az ifjúságsegítő a fiatalokért tevékenykedik, az 5. szakasztól a fiatalokkal, a 6. szakasz már a fiatalok által történik, a 7-ben pedig már kizárólag ők irányítanak. A 8. szakaszban már ők tevékenykednek ifjúságsegítőként

1. első találkozás – a fiatalok felmérik, milyen az ifjúságsegítő, mit tud ajánlani nekik

Pl. a csoport bemutatja az ötletét. – pl. képgaléria szervezése. Kíváncsiak, hogyan segít nekik az ifjúságsegítő, és milyen módon vonódhatnak be a projektbe.

2. ismerkedés – fokozatosan megismerik egymást, az ifjúságsegítő részletesebben megismerkedik magával a projekttel is. Bizalomépítés.

Pl. elkezdődnek a találkozások, a projekt részleteit megbeszélik, javaslatokat tesznek egymás számára

3. kapcsolatépítés – elvárások tisztázása, megegyezés a felelősségekről és szerepekről. Kommunikáció és együttműködés szabályainak lerakása

Pl: bizalmon alapuló folyamatos megbeszélések, az ifjúságsegítő elmondja a csoportnak hogy mit vár el tőlük. A csoport elmondja a neki, hogy nem vezetőként tekintenek rá, hanem aki tanácsokat ad nekik mikor különböző lehetőségek közül kell választani. A fiatalok elmondják, mit hogyan kellene megszervezni – ötletelés

4. részvétel – fiatalok részt vesznek egy projektben, mely érdeklődésüknek és szükségleteiknek megfelelő.

Pl: egy kiállítás megnyitása, megszervezése nagyrészt az ifjúságsegítő nek köszönhető, de a fiatalok elképzeléseinek megfelelő. A fiatalok részt vesznek a megnyitón és ötleteket gyűjtenek a továbbfejlesztésre vonatkozóan.

5. bevonódás – a fiatalok aktívan vesznek részt a tervezésben és a lebonyolításban, az ifjúságsegítő a kulisszák mögött marad, csak akkor segít, ha a fiataloknak támogatásra van szükségük.

Pl.: a csoport felelős a következő kiállítás megtervezéséért és megszervezéséért, ők állítják össze az időtervet. Megbeszélik a következő kiállítások témáit, és ők hozzák meg a végleges döntést. Megkérik az ifjúságsegítőt, hogy segítsen a helyi művészek megkeresésében. Ötleteket gyűjtenek arról, hogy hogyan reklámozzák a programot és mindezt megosztják az ifjúságsegítővel is.

6. szervezés – a fiatalok felelősséget vállalnak a tevékenységek megtervezéséért és lebonyolításáért. Az ifjúságsegítő távolságot tart, de még jelen van, ha a fiataloknak szükségük van rá.

Pl: a csoport erőforrásokat szerez a helyi közösségből, hogy művészeket találjon a következő kiállításokra, meghívókat terveznek a következő találkozóra, azokat kiosztják a környéken. Elkészítik a galériát felelősek a költségvetés összeállításáért.

7. vezetés – a fiatalok teljesen függetlenek döntéseikben, tevékenységeikben, átveszik a vezetői szerepeket, nincs többé szükség ifjúságsegítőre.

Pl: teljes felelősséggel tartoznak a kiállításért, még a pályázati beszámolót is ők írják meg. Felelősek magukért és másokért.

8. kortárs ifjúságsegítés– a fiatalok készen állnak arra, hogy maguk támogassanak egy tevékenységet ifjúságsegítőként. Elegendő készséggel, tapasztalattal, ismerettel rendelkeznek ehhez.

Pl: az utolsó kiállítás folyamán néhány fiatal azt javasolja, hogy jó lenne idősebb embereket is bevonni abból a célból, hogy a fiatalok bemutassák nekik a kortárs művészetet. Tervük, hogy összehasonlítsák a különböző generációk nézőpontjait ezzel kapcsolatban. Ez elő fogja segíteni a generációk közötti megértést. A fiatalok további fiatalokat bátorítanak, hogy ők maguk fejlesszék tovább elképzelésüket és szerezzenek rá forrást is. Felajánlják, hogy segítenek nekik az előkészítésben és a véghezvitelben is. 

Ellenőrző kérdések:

 

1, Melyek az Ifjúsági Fehér Könyv által megfogalmazott, az Uniós tagországok előtt álló ifjúságfejlesztési főbb feladatok?

2, Mi a különbség a formális, az informális és a nemformális oktatás között?

3, Milyen helyi szintű érdekképviseletek létrehozására van lehetősége a fiataloknak?

4, Sorolja fel a részvétel szintjeit.

5, Mi takar a Fehér könyv öt alapelve: nyitottság, részvétel, felelősségre vonhatóság, hatékonyság és következetesség?

6, Melyek a sikeres részvétel tényezői?

7, Mit tekintünk ifjúsági korosztálynak?

8, Milyen tényezők segítik a fiatalok hosszú távú bevonását?

 

Felhasznált irodalom:

Delfi örökösei, Rudas János

European Portfolio for youth leaders and youth workers, Consultant writer and researcher: Mark Taylor, Brussels, 2007

Gyermek és ifjúsági önkormányzatok, Vass Andrea, ISM sorozat 13. 2001.

Helyzet és lehetőség az önkormányzatok gyermek- és ifjúsági feladatellátásában, hivatkozott rész Vass Andrea és Gáspár Mátyás közös munkája, Pest Megyei Önkormányzat 2002.

Ifjúság és információs társadalom, Belvedere Meridionale, Szeged, 2003.

Európai Bizottság Fehér Könyve, Új lendület Európa fiataljai számára, Földi László, Ványi Bálint szerk., Mobilitás, 2004.

Ifjúsági korszakváltás Magyarországon, Gábor Kálmán és mtsai., Belvedere Meridionale, Szeged, 2005.

KOMPASZ emberi jogi nevelés könyve, Mobilitás, 2005.

Nagy Ádám (alkotószerkesztő): Ifjúságügy - Ifjúsági szakma, ifjúsági munka, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2008

Nagy Ádám: Az ifjúságügy és a harmadlagos szocializációs közeg In: Új ifjúsági szemle 2010 nyár

Nemzeti Ifjúsági Stratégia 2009-2024

Sebezhető ifjúság, Furlong A., Azzopardi, Belvedere Meridionale, Szeged, 2004.