Betöltés...
 

Kör rendszer

Mi ez, miért jött létre, mi a története?

Szívességbank, kaláka kör, kör, LETS rendszer – ezeken a neveken nevezik azokat az önsegítő rendszereket, melynek tagjai az egymásnak végzett saját munkát saját helyi, belső fizetőeszközben számolják el. Mivel a kör zárt rendszer, így eredője mindig nulla, ezért nem alakul ki pénzhiány. A LETS rövidítés többféle jelentéssel bír. Eredetileg Local Employement and Trading System (helyi foglalkoztatási és kereskedelmi rendszer), de használják Local Energy Transfer System, illetve Local Exchange Trading Scheme (helyi cserekereskedelmi rendszer) jelentéssel is.

Az elképzelés abból a problémából fakad, hogy egyre globalizálódó világunkban „baj van a pénzzel”, a hitel és a kamatos kamat rendszer miatt hiába van folyamatos túlkínálat mindenféle árucikkből és szolgáltatásból, nincs elég fizetőképes kereslet, a pénz „eltűnik”, a perifériákból egyre inkább a centrumok felé áramlik, egyre inkább kiélezve a centrum-periféria közti szakadékot. Ebből származott az a szándék, hogy legyen hát egy olyan fizetőeszköz, aminek az áramoltatása átlátható, arra az összes érintett (kör tagok) közvetlen ráhatással bír, és a kifizetése mindig az érintett felek megegyezésén és valós teljesítésen alapul, helyben költődik el – ezzel a helyi közösséget erősíti, nem pedig azt a tendenciát, hogy a periféria még szegényebb lesz, a centrum pedig egyre gazdagabb.

A kalákában végzett szívességeknek több országban, így Magyarországon is régre visszanyúló hagyománya van. A nagycsaládok, szűkebb és tágabb közösségek, faluközösségek mindig is segítették egymást, hiszen régebben az önellátásra voltak berendezkedve, és csak minimálisan függtek a külső rendszerektől. Sok esetben álltak össze a rokonok, ismerősök valamely családnak segíteni pl. szüretelni, kapálni, aratni, disznót vágni, építkezni, stb., a megsegített család pedig nem fizetett, hanem visszasegítette mindezt, amikor szükség volt rá. Egymás közti árucserék is történtek: az egyik tyúkokat tartott és tojást adott, a másik cserébe tejet, a harmadik fűszerpaprikát, a tanító meg korrepetálta a gyereket, vagy a szülésnél segédkező bábaasszony is sokszor terményekben, tárgyakban kapta meg a járandóságát, nem pedig pénzben. Azonban a nagyközösségek és az önellátás megszűnésével ezek a spontán szívességi rendszerek is elenyésztek.

Kanadában, 1983-ban indult az első „újkori” LETS rendszer, mely már nem spontán módon, hanem tudatosan szerveződött azért, hogy a fizetőeszköz ismét visszakapja eredeti funkcióját és közvetítő eszköz szerepet tölthessen be az emberek közti kereskedelemben. A LETS létrejöttéhez az alábbi történet kapcsolódik. A kitaláló kanadai Michael Linton éppen munkanélküli fitneszedző volt, amikor megpróbálta rávenni a szomszédban lakó festőt, hogy segítsen rendbe tenni a lakását, és ő cserébe megszabadítja súlyfeleslegétől. Javaslata ugyanakkor nem talált kedvező fogadtatásra a festőnél, sem pedig később az autószerelőnél, akitől Linton fitneszedzésekért cserébe egy új akkumulátort szeretett volna kapni. Linton azonban nem csüggedt, hanem rájött, hogy ő most éppen az egyébként Kanadában is hosszú múltra visszatekintő kalákát próbálja megvalósítani. Ezek után tudatos toborzó kampányt indított, és ennek nyomán indult el a világ első LETS rendszere.

Azóta kb. 5-10 ezer hasonló kör létezik a világon. Magyarországon 1993-ban volt az első hazai szívességbank találkozó Drávafokon. 1996-ban alakult meg a Talentum Kör Budapesten, mely azóta is működik, 1999 után pedig vidéken is több szívességbank alakult. Az első magyar nyelvű Kör kézikönyv 1999-ben jelent meg.

A kör rendszer tulajdonképpen kísérlet egy emberléptékű gazdasági rendszer kialakítására, azért, hogy a gazdaság és benne a pénz ne egy, a valóságtól elrugaszkodott, öntörvényű szabályokkal rendelkező, egyre és egyre terjeszkedő, és ezért önfelélő rendszer legyen, aminek a beborulása gyakorlatilag világméretű katasztrófákat képes okozni. A korábban leírt spontán segítő rendszerekhez, kalákákhoz hasonlóan működik a XX. században tudatosan létrehozott kaláka kör vagy szívességbank is, csak a kétoldalú cserét kisebb hálózattá bővítve, így nagyobb az esély, hogy többféle szolgáltatás vagy termék forog a rendszerben, és ki-ki megtalálja azt, amire neki éppen szüksége van. Nem elhanyagolható az sem, hogy ezeknek a rendszereknek komoly közösségépítő szerepük is van, mivel a közösség, mint erőforrásra tekint tagjaira és önmagára, sűrűsödnek az emberek közti találkozások, és megerősödik a kapcsolati háló. Tehát ez nem csak egy belső piac, hanem több annál, egy formálódó, emberarcú, önsegítő közösség is. Mivel a bizalom fontos építőköve a kaláka körök létrejöttének és hosszú távú működésének, ezért arra a veszélyre minden szakember felhívja a figyelmet, hogy ha az addigi baráti gesztusokat hirtelen „körösíteni” kezdik, és el akarják számolni, akkor az könnyen kikezdheti az addigi szoros kapcsolatokat és barátságokat.

 

Hogyan működik?

Mi kell hozzá? Alapvetően egymás felé megelőlegzett bizalom és legalább egy ember, akinek ez az ügy fontos, és elkezdi összeszervezni a kört. Fontos hozzá a külső szabályzó környezet támogatása - sajnos Magyarországon ez nem túl kedvező, nehezen átlátható és meglehetősen szigorú a jogi környezet ezen a téren is. Többnyire ezek a körök akkor működőképesek, ha a tagoknak nem az alapvető megélhetési gondjaik a meghatározóak. Nyugati tapasztalatok azt mutatják, hogy a jól működő szívességbankok is max. 10%-os spórolást tesznek lehetővé egy család életében – persze nem minden pénzesíthető, hiszen sokan ezáltal új kapcsolatokkal, akár barátságokkal is gazdagodnak, és azzal a tapasztalattal, hogy ha együttműködünk, akkor hihetetlen dolgokra vagyunk képesek. Vannak, akik ezen élmények hatására hiszik el, hogy nincsenek egyedül, és hogy ráhatással bírnak saját életük alakítására – és ez azért tapasztalatnak sem utolsó.

Kell még hozzá szervezés, hiszen az emberek a kereslet és kínálat kapcsán egymásra kell találjanak. Ehhez sok esetben elég egy kockás füzet, vagy egy elektronikus hírlevél, de vannak, akik erre webes felületet szerkesztettek, és a tagok ott tehetik közzé, hogy mit keresnek, vagy éppen mit kínálnak, itt követhetik nyomon a legújabb hirdetéseket, az üzletkötéseket, utalhatják vásárlásaik ellenértékét, jelezhetik elégedettségüket vagy akár problémáikat is, és láthatják számlájuk egyenlegét. Mivel a fizető eszköz csak helyi jellegű (fabatka, tallér, talentum, suska, stb.), ezért azzal az adott körön kívül nem lehet fizetni. Adósság nem létezik, mínuszban lenni csak annyit jelent, hogy egyszer majd valamikor valamilyen szükséges munkát el kell végeznie a közösség valamely tagja számára, amikor annak szükséglete és az ő képessége egymásra találnak.

Almássy Tamás így fogalmaz a Münchhausen-effektus avagy a pénz ökológiája c. írásában. „A helyi pénz csak akkor hoz föllendülést, ha a helyi gazdaságban kihasználatlan kapacitások vannak. Ezek a mai magyar helyzetben tipikusan a munkaképes munkanélküliek, a szabad, megújuló energiaforrások és a parlagon heverő termőföldek. Ma Magyarországon nehéz olyan települést és mikrorégiót találni, ahol ezek nem állnak rendelkezésre. A föllendülés forrása, hogy a helyi pénz segít a kihasználatlan kapacitásokat hasznosítani a helyi gazdaságban.” 

 

Esetpélda

 

Bátori Szívességbank

Interjú Máthé Orsolyával, a Bátori Kaláka egyik alapítójával (megjelent 2011-ben a Szívességbankok Magyarországon c. cikkben: http://hetek.hu/uzlet/201108/szivessegbankok_magyarorszagon)

 

Hogyan jött létre a bátori szívességbank? 
– 2008-ban a nagyvárosból vidékre költözve egy idő után szükségét éreztem annak, hogy a helyi közösségi élet megújuljon. Én magam mindig is nyitott voltam az ilyen közösségépítő, „alternatív”, „zöld” kezdeményezések iránt, úgyhogy egy norvég civil alaptól nyert pályázat segítségével, valamint hazai szakértők meghívásával, felkérésével beindítottuk a Bátori Kalákát. 
Jellemzően milyen természetű munkák cserélnek gazdát, és hogyan mérik ezek értékét?
– Itt nem viszonzásokról volt szó. Ha munka vagy termény cserélt gazdát, ezt a magunk kitalálta értékmérőben (bátri) átvezettük az adó és a vevő „folyószámlájára”. Így nemcsak két ember, hanem az összes tag között történhet a csere – akinek nőtt a folyószámlája, az bárkinél „levásárolhatta”. Természetesen a negatív folyószámlát nem büntettük kamattal. Az értékek megállapítását kizárólag az adó és a vevő megállapodására bíztuk. Volt, aki rendszeresen elszállította a házi tejet a szom­széd faluból. Volt, hogy nagyobb házfelújító munkára hívtuk össze a csapatot. Emellett volt gyerekvigyázás, szerszámjavítás, de természetesen kerti termény is forgott a Kalákában.
Milyen adminisztratív teendőket jelent ez a mindennapokban?
– Tulajdonképpen nem kellett hozzá más, mint egy kockás füzet. Ebben vezettük, hogy kinek hány virtuális pénzegysége van. A nyilvántartás egyébként mára szükségtelenné vált, mert a Kaláka lelkesebb tagjai továbbra is hívják egymást, segítségek, termények cserélnek gazdát, de az értékeket nem kérik nyilvántartani. De egy több száz fős körben, ahol az emberek már nem annyira ismerik egymást, valószínűleg továbbra is fontos lenne a nyilvántartás. A mi vezetett jegyzékünk szerint úgy negyven-ötven tagunk volt, de igazából csak húsz-huszonöt volt aktív.
Mik voltak ez idő alatt a legfőbb „emberi” tapasztalatai? Hogyan szűrték ki az „élősködőket”?
– Észrevettem, hogy az emberek nem szeretnek kérni. Adni, segíteni sokkal szívesebben. Így viszont a „folyószámlák” hamar kiegyenlítetlenné váltak, és ösztönzés kellett a tagoknak, hogy kérni merjenek. Miután egy szívességbankból nem lehet meggazdagodni, akik direkt erre utaztak, hamar felismerték ezt, és tulajdonképpen be sem léptek. Nehéz a pénz nélküli értékmérő lényegét felfogni, ha az egész világ körülöttünk a jö­ve­del­mek­ről és a fogyasztásról szól. Emellett másik tapasztalatom, hogy nagyon fontos a rendszeres személyes találkozó is. Itt kellemes légkörben, szóban meg lehet kötni az „üzleteket”, és nincs szükség telefonálgatásra, e-mailezésre. De ebből az is következik, hogy kell valaki, aki lelkesen viszi a hátán a szervezés dolgait. Ha a találkozókra nem is tudott mindig mindenki eljönni, de e-mailben utána megkapták az összefoglalót. 
Mit gondol, a mai válságos gazdasági helyzetben is megoldás lehet ez? Mit tanulhatnak egy ilyen közösségben az emberek?
– Csak kiegészítőnek tudom elképzelni, mert a pénzt semmiképpen sem váltja ki, hiszen kereskedünk a „külvilággal” is és nem csak egymás között. Rezsit fizetünk, utazunk stb. Arra viszont mindenképpen jó, hogy sokan rájöhetnek, mennyi mindenhez értenek, és hogy a közvetlen környezetükben is találhatnak megoldást, segítséget olyan helyzetekre, amelyeket a média vagy a mai fogyasztói szemlélet inkább a multikkal oldatna meg.

 

Bővebben: