Betöltés...
 

Pénzpiaci ismeretek

P É N Z P I A C I     I S M E R E T E K

 

  Tartalom

 

  1. Bevezetés
  2. A bankszámla megnyitása
  3. A lakossági bankügyleteket érintő fogyasztóvédelmi szabályok
  4. A belföldi fizetési forgalomban alkalmazott fizetési módok
  5. Betétszerződés
  6. A hitelviszonyokhoz kapcsolódó ügyletek
  7. A pénzforgalom tárgykörébe beépülő uniós szabályok.
  8. Devizakorlátozások megszüntetése.
  9. Békéltető testületek és a Pénzügyi Békéltető Testület.

 

1. Bevezetés
 

 

Tájékoztató jellegű összeállításunkban elsősorban a lakossági fizetések pénzforgalmi kérdéseit tárgyaljuk, és ennek szem előtt tartásával emeljük ki azok fogyasztóvédelmi vonatkozásait. Az EU-hoz történő csatlakozásunk okán figyelmet szentelünk a pénzforgalom tárgykörébe beépülő szabványoknak, a határokon átnyúló fizetéseknek, azaz az EU tagállamok között lebonyolódó fizetések bemutatásának.

 Azzal, hogy a természetes személyek, mint ügyfelek rendelkezésére álló, és általuk leggyakrabban használt fizetések szabályait, a fizetések során gyakorolható jogaikat és kötelezettségeiket ismertetjük, szeretnénk hozzájárulni a fogyasztók felvilágosításához, tájékozottságának növeléséhez. A pénzügyi panaszok intézése során visszatérően találkozunk olyan esetekkel, amelyekből megállapítható, hogy a pénzügyi szolgáltatók a lakossági ügyfeleket/fogyasztókat nem tekintik egyenrangú félnek, figyelmen kívül hagyják írásbeli megkereséseiket, vagy nem adnak rá érdemi választ. Tapasztaljuk, hogy a fogyasztó/ügyfél is közrehat a „panaszügy” keletkezésében, mert a szolgáltatás igénybevétele, a szerződés megkötése előtt nem tájékozódik kellőképpen, nem olvassa el a szerződést, ha nem ért valamit, akkor sem kér magyarázatot, felvilágosítást, és ha a pénzintézetnek az ügyféllel szembeni követelése kisebb összegű, hajlamos a problémát nem kezelni, hosszasan várni a másik fél lépésére. A gondosság hiánya növeli a „bajt”, és nem várt következményekkel járhat. Pl: számosan megtapasztalhatták, hogy nemrégiben bevezetett adós-nyilvántartási rendszerbe / Központi Hitelinformációs Rendszer / bekerülni – a minimálbért, meghaladó pénztartozás esetén – nagyon könnyű, míg onnan kikerülni már nehéz, és a nyilvántartott öt évig nem veheti igénybe a fogyasztói hitellehetőségeket.


A fizetési módok között arányaiban kissé hosszabban foglalkoztunk a kártyahasználat kérdéseivel, mert a kártyás fizetések során is gyakran merülnek fel fogyasztói panaszok, a kártyahasználat biztonságos kezelésének, nem kellő mértékű ismeretének a hiányosságaiból eredően.

A tájékoztatónkban szereplő témák közül szeretnénk kiemelni és bemutatni a fogyasztók számára a panaszügyek intézése során rendelkezésre álló, bíróságon kívüli fórumokat, amelyek gyors, hatékony és költségkímélő eljárás keretében segítnek rendezni a pénzügyi szolgáltató és az ügyfél közötti vitát. Várhatóan ez a típusú vitarendezési fórum a jövőben nagy népszerűségre tesz szert, és széles fogyasztói rétegeket fognak igénybe venni.

Reméljük, hogy összeállításunk elolvasása, egyes részeinek a tanulmányozása gyarapítja mind a fogyasztóvédelmi tanácsadásban résztvevők, mind pedig a téma iránt érdeklődő fogyasztók ismereteit, és segíti a fizetési módok, eljárások alaposabb megértését.

 

 

 

2. A bankszámla megnyitása

A bankszámlák megnyitásakor a számlatulajdonos azonosítására a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabályok rendelkezései az irányadók. Ennek értelmében csak olyan ügyfelek részére nyílhat bankszámla, akik a számlanyitás alkalmával a személyazonosságukat igazoló okmányaikat a számlavezető részére bemutatják, és akiknek az azonosítását a számlavezető elvégzi.

 A hitelintézetek által a bankszámlán történt terheléséről, illetőleg jóváírásról szóló tájékoztatást a bankszámlakivonat jelenti. A pénzforgalmi bankszámlán történt terhelésről, illetőleg jóváírásról bankszámlakivonatot kell készíteni minden olyan munkanapon, amelyen, a pénzforgalmi bankszámlán terhelés vagy jóváírás történt – eltérő megállapodás hiányában – a számlatulajdonos részére haladéktalanul továbbítani kell. A lakossági bankszámlán történt terhelésről, jóváírásról a hitelintézet a számlatulajdonost bankszámlakivonattal a bankszámlaszerződésben meghatározott határidőben vagy időszakonként, de legalább havonta egy alkalommal kell, hogy értesítse.

Számla feletti rendelkezés:

A bankszámla felett a természetes személy számlatulajdonos bankszámlaszerződésben meghatározott módon, önállóan, más személlyel együttesen, vagy külön-külön is rendelkezhet.
A rendelkezők bejelentésének is megvannak a maga szabályai. A számlatulajdonos, illetve a számlatulajdonos szervezet esetén a képviseletére jogosult személy, a hitelintézet által rendszeresített módon, az aláírást bejelentő kartonon írásban jelenti be a hitelintézethez, hogy a pénzforgalmi bankszámla felett ki jogosult, illetve kik jogosultak rendelkezni.
A bankszámla feletti rendelkezés történhet írásban, szóban távközlési eszközön keresztül (telefon útján, amely esetben minden alkalommal a beszélgetésről hangfelvétel készül) elektronikus kódolással számítógép útján. A hitelintézet rendelkezésére jogosultat a tőle elvárható gondossággal köteles ellenőrizni. Mindenekelőtt, hogy a megbízáson feltüntetett aláírás megegyezik-e a rendelkezésre jogosult hitelintézetnél bejelentett aláírásával. A hitelintézet kötelezettsége, hogy a bejelentett és a fizetési rendelkezéseken szereplő aláírásokat összehasonlítva az aláírások azonosságát megállapítsa. 

A bankszámla feletti rendelkezés korlátjai

Alapszabály, hogy a számlatulajdonos és a számla fölötti rendelkezésre feljogosított személyek rendelkezhetnek a bankszámla felett. Van azonban néhány eset, amikor a számlavezető hitelintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy rendelkezése ellenére, pénzfizetésre szóló végrehajtó bíróság illetve közigazgatási határozat, fizetése végett bemutatott váltó alapján, stb. terheli meg a bankszámlát.
A fizetési megbízásokat a számlavezető mindaddig teljesíti, ameddig a számla egyenlege fedezetet nyújt a teljesítésre. A hitelintézet legfeljebb 15 napig függőben tarthatja a pénzügyi fedezet hiánya miatt nem teljesíthető megbízásokat.

 

 

3. A lakossági bankügyleteket érintő fogyasztóvédelmi szabályok

Több jogszabály is foglalkozik azzal, hogy ki minősül fogyasztónak:
A polgári törvénykönyv szerint a „fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül szerződést kötő személy”.

A fogyasztóvédelemről szóló törvény szerint „fogyasztónak minősül az a személy, aki – gazdasági vagy szakmai tevékenységei körén kívül – árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos ajánlat címzettje”.

A tisztességtelen piaci magatartásról szóló törvény alkalmazásában fogyasztó a megrendelő, a vevő és a felhasználó.

A hitelintézetek szolgáltatásait, illetve az általuk megkötött szerződéseket is érintő fogyasztóvédelmi rendelkezések tartalmukat tekintve négy nagy csoportba sorolhatók, amelyek között átfedések is vannak. Ezek a következők:

a) hitelintézet ügyfeleinek és a jövőbeni ügyfeleinek egyértelmű, közérthető, teljes és pontos, a kínálat pénzügyi szolgáltatások összehasonlítására alkalmas tájékoztatás kell kapniuk,
b) a hirdetésekre vonatkozó, a tájékoztatási kötelezettséghez több ponton kapcsolódó jogszabályok a „tisztességes ügyfélszerzés” követelményeit tartalmazzák.
c) a pénzügyi szolgáltatások körében megkötött szerződésekkel kapcsolatos előírások értelemszerűen vonatkoznak a fogyasztóra,

d) a tágabb értelemben  vett jogérvényesítési lehetőségek szabályozása is kiterjed a fogyasztókra.

A hitelintézetek az általuk kínált bérleti és hitelkamatok, a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatosan különböző jogcímeken felszámított költségek mértékét, esedékességükre időpontját, számításuk módjárt egyoldalúan, üzletpolitikai döntésüktől függően határozhatják meg. Az ügyfeleknek, és a leendő ügyfeleknek is jelentős érdekük fűződik ahhoz, hogy tisztában legyenek a hitelintézet által kínált szolgáltatás „árával”, kondíciók összehasonlításával.

Az ügyfelek korrekt tájékoztatásának és az ajánlatok összehasonlíthatóságának biztosítása a célja a betéti kamat, az értékpapírok hozama és a teljes hiteldíj mutató számításáról és közzétételéről szóló rendelet. E rendelet hatálya alá a betéti és fogyasztási kölcsönök tartoznak, és a rendelet előírja, hogy a betéti kamatot: EBKM és a hitelkamatot: THM a hitelintézet/pénzügyi intézmény két tizedes jegy pontossággal köteles az üzletszabályzatban közzétenni, és ezt a tájékoztatóknak is tartalmaznia kell.

A törvényi szabályozás a felek konkrét jogviszonyában a hitelintézetet terhelő tájékoztatási kötelezettséget állapít meg. Ennek értelmében a pénzügyi intézmény a „folyamatos szerződések” esetében legalább évente egyszer, továbbá a szerződés „lejáratakor” köteles egyértelmű, közérthető és teljes körű írásbeli kimutatást küldeni az ügyfélnek. Maga a törvény kiemeli, hogy ilyen folyamatos szerződéses jogviszonynak kell tekinteni a betét folyamatos lekötésére irányuló szerződéseket, a lakossági bankszámlák számlakivonatát.

A kimutatást - a szerződés vagy az üzletszabályzat eltérő rendelkezése hiányában – az ügyfél részéről elfogadottnak kell tekinteni, ha a kézbesítéstől számított hatvan napon belül írásban nem emel kifogást, ez azonban nem érinti a követelés érvényesíthetőségét.
A rendszeresen történő kivonat mellett az ügyfél saját költségére, öt évre visszamenőleg is kérhet kimutatást, amelyet a pénzügyi intézmény legkésőbb 90 napon belül köteles részére írásban megküldeni.

A szerződésekre vonatkozó általános fogyasztóvédelmi szabályok:

A hitelintézeteknek a lakossági üzletágban kínált szolgáltatásai előre kidolgozott, szabvány feltételekkel kínált szolgáltatások, amelyek csak szűk körben alkalmasak az egyedi ügyféligényekhez való alkalmazkodásra. Ezért a lakossági bankügyleteknél az ügyfél a szerződést nem igazán tudja alakítani. Az ügyfél szerződéskötési szabadságát az jelenti, hogy szabadon dönthet arról, hogy a hitelintézet által megállapított feltételekkel kíván-e szerződést kötni vagy nem.

Vannak azonban olyan szerződések is, mint pl. a bankkölcsönszerződések, ahol az ügyfél is dönthet a lényeges tartalmi elemekben. A bankkölcsönszerződéseknél ilyen a kölcsön összege, a lejárat időpontja, amelyet az ügyfél határoz/hat meg. A lakossági bankügyletek körébe tartozó szerződés megkötése rendszerint blankettaszerződés aláírásával/megkötésével kezdődik. Ez a szerződés esetenként csak néhány mondatos, a pénzintézet és az ügyfél közötti megállapodás lényeges tartalmi elemeit rögzítő szerződést a hitelintézet üzletszabályzata, vagy az „általános szerződési feltételek” tartalmazzák, amelyet az ügyfél általában nem olvas el, illetve azok tartalma egy általános ügyfél számára nehezen vagy alig értelmezhető. A blankettaszerződésbe foglalt általános szerződési feltétel kifejezett elfogadását a szerződés aláírása bizonyítja az üzletszabályzatban rögzített vagy külön szövegezett „általános szerződési feltételek” elfogadásáról maga a szerződés is rendelkezhet vagy azt a szerződés mellékletét képző nyilatkozat is tartalmazhatja. Az általános szerződési feltételek megismerésének biztosítását igazolja, ha az elfogadást tartalmazó nyilatkozatban az is szerepel, hogy az ügyfél az üzletszabályzatot/általános szerződési feltételeket átvette.

A hitelintézet egyoldalú szerződésmódosításának általános szabályi:

A pénzügyi és kiegészítő pénzügyi szolgáltatásra irányuló szerződésben egyértelműen meg kell határozni a kamatot, díjat és minden egyéb költséget vagy feltételt, ideértve a késedelmes teljesítés jogkövetkezményeit is.

 A kamatot, díjat vagy egyéb feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha ezt a szerződést külön pontban, meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi a pénzügyi intézmény számára. Ilyen tartalmú kikötés hiányában tehát a szerződés feltételei csak a felek megegyezésével módosíthatók.

A jogi szabályozás - az ellenkező bizonyításáig- tisztességtelen feltételnek minősíti azt a szerződési feltételt, amely lehetővé teszi, hogy a gazdálkodó szervezet a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje. A feltételeket a szerződésben oly módon kell meghatározni, hogy annak alapján mind a módosítás, mind a módosítás terjedelmének az indokoltsága megítélhető legyen.

A szerződés egyoldalú módosítása történhet a felek megállapodásával szerződés részévé tett üzletszabályzatban foglalt általános szerződési feltétel megváltoztatásával is. A hitelintézet az üzletszabályzatát üzleti döntéseinek a függvényében bármikor jogosult módosítani, ennek hatálya azonban a megkötött szerződéseket csak akkor érintheti, ha a felek a szerződésben e kérdésről kifejezetten megállapodtak. Ellenkező esetben az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó fogyasztóvédelmi szabályok teljes súlytalanná válhatnak, hiszen a hitelintézet a szerződés feltételeitől függően bármikor, belátása szerint módosíthatná az üzletszabályzat megváltoztatásával.

 Az üzletszabályzat kamatot, díjat vagy egyéb feltételeket érintő, az ügyfelekre kedvezőtlen módosítását jogszabályban meghatározott módon, hirdetményben közzé kell tenni.

A módosítás hirdetményi úton történő közzététele (illetve a takarékbetétek esetében azon túl két országos napilapban meghirdetése) csak formális szabály, valódi fogyasztóvédelmi tartalma nincsen.

Amennyiben a szerződésmódosítás nem az üzletszabályzatban foglalt általános szerződési feltétel módosítását jelenti, hanem a felek által aláírt szerződés valamely feltételét kívánja a hitelintézet egyoldalúan módosítani, erről a szerződésben meghatározott módon köteles a másik felet értesíteni.

Adatvédelem, a hitelintézet titoktartási kötelezettsége:

Az Alaptörvény állampolgári alapjogként biztosítja a személyes adatok védelmét. Személyes adat a meghatározott természetes személlyel kapcsoltban hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.

Az Alaptörvény egyik legfontosabb alapelve a személyes adatok feletti önrendelkezési jog, amely azt jelenti, hogy az érintett személy hozzájárulása nélkül személyes adatot kezelni, továbbítani, vagy adatkezeléseket összekapcsolni csak abban az esetben lehet, ha azt törvény vagy-törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között – önkormányzati rendelet elrendeli. Adatkezelésnek minősül a személyes adatok gyűjtése, felvétele, tárolása, feldolgozása, hasznosítása (ideértve azok továbbítását és nyilvánosságra hozatalát is), az adatok megváltoztatása, további felhasználásuk megakadályozása és az adat törlése, függetlenül az adatkezelő által alkalmazott eljárástól.

Adatfeldolgozás az adatkezelési műveletek, technikai feladatok elvégzése, függetlenül az alkalmazott módszertől és eszközöktől, valamint az alkalmazás helyétől.
Adattovábbítás: az adat meghatározott harmadik személy számára történő hozzáférhetővé tétele.
Nyilvánosságra hozatal: az adat bárki számára történő hozzáférhetővé tétele. Az adatkezelő lehet természetes, vagy jogi személy, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezete, aki/amely a személyes adatok célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza, illetőleg a végrehajtással adatkezelőt bíz meg.

Akár jogszabályon, akár az érintett felhatalmazásán alapul is az adatkezelés, azzal szemben törvényi követelmény a célhoz kötöttség, az aranyosság és az adatbiztonság. Személyes adatot kizárólag valamely konkrét és jogszerű cél érdekében lehet kezelni, a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig.

Az érintetteknek az adatkezelésről szóló tájékoztatására, az adatok helyesbítésére, törlésére vonatkozó jogait törvény, az állam külső, vagy belső biztonsága így a honvédelem, a nemzetbiztonság, bűnüldözés vagy bűnmegelőzés érdekében, állami vagy helyi önkormányzati pénzügyi érdekből, valamint az érintett vagy mások jogainak védelme érdekében korlátozhatja.

A hitelintézetek egyes szolgáltatások esetében kizárólag az ügyfél megbízható azonosítása érdekében végeznek adatkezelési tevékenységet, más szolgáltatások esetében azonban az ügyfél szerződéskötési ajánlatának „megfontolása”, az arról való döntés érdekében kérik a leendő ügyfél személyes adatait, amelyeket a szerződés megkötését követően az azonosítás mellett kockázatelemzési célok érdekében is tárolnak és feldolgoznak.
A hitelintézetnek üzleti érdeke fűződhet a szerződéskötésre, ajánlatot tett (számlanyitási kérelmet, kártyaigénylést, hitel- vagy kölcsönigénylést benyújtott) az „ügyfelek az ajánlatban szereplő személyes adatainak vagy azok egy részének tárolásához, felhasználásához is, akikkel nem lépett szerződéses kapcsolatba”. Ilyen üzleti érdek lehet a megadott adatok marketing célokra – elemzésre vagy az ügyfelek közvetlen reklámcélú megkeresésére – történő felhasználásra.


A hitelintézet ügyfelének kell tekinteni mindenkit, aki a hitelintézettől pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe. Az ügyfelek adatai pedig banktitoknak minősülnek.
Banktitoknak
minősül minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás, adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi vagy üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.


A titoktartási kötelezettség alóli törvényi felmentéstől meg kell különböztetni az olyan adattovábbítást, amely a törvényben meghatározott feltételek betartása mellett nem jelenti a banktitok sérelmét, tehát ahhoz sem az ügyfél felhatalmazása, sem a törvény felmentése nem szükséges.
Ebben a körbe tartozik a pénzügyi intézményeknek a befektetési társaságokkal közösen működtetett központi hitelinformációs rendszer, és a hiteladat-szolgáltatónak- a rendszer szabályinak megfelelő adatszolgáltatás.

A hiteljellegű szerződés a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásra irányuló szerződés is. Erre a rendelkezésre figyelemmel nemcsak a hitel- és kölcsönszerződésekből, hanem a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök (beleértve a betéti kártyát is) kibocsátásából származó követelések adósai adatainak a továbbítását is.

A természetes személy hiteladós a hitelinformációs rendszerbe, mint rossz adós akkor kerülhet be, ha a hitel- vagy hiteljellegű fizetési kötelezettségeinek a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget, fizetési kötelezettségének az elmaradása a kilencven napot meghaladja.
A központi hitelinformációs rendszer / KHR / a természetes személyekre vonatkozó azonosító adatokat az adós tartozásának a megszüntetését követően legfeljebb öt évig tarthatja nyilván és kezelheti azzal, hogy az adós a róla nyilvántartott adatokba betekinthet a vele szerződő hiteladat-szolgáltató közvetítésével.

 

 

4. A belföldi fizetési forgalomban alkalmazott fizetési módok

 

A bankszámlák közötti elszámolással történő fizetések

- Az átutalás: a fizetésre kötelezett számlatulajdonos megbízza a hitelintézetet, hogy a bankszámlája terhére meghatározott összeget utaljon át a kedvezményezett számára, az összeggel az átutaló számláját terhelje meg, és a kedvezményezett számláján írja jóvá.
Az átutalási megbízás kétpéldányos nyomtatvány. Az 1. számú példány a hitelintézet irattári példánya, a kötelezett számlatulajdonosnak a számláját vezető hitelintézet részére átadott példánya, a 2. példány a megbízó számlatulajdonos saját példánya. A számlavezető hitelintézet ügyintézője a közvetlen/személyes benyújtás esetén bélyegzővel igazolja az átutalási megbízás átvétel pontos időpontjának a feltűntetésével (év, hó, nap, óra, perc). Magyarországon működik olyan hitelintézet is, amely az országos elszámolás-forgalom lebonyolítását végző elszámolási rendszerhez közvetlen csatlakozik, ebben az esetben hárompéldányos nyomtatványt kell kiállítani. Az 1. és 2. számú példányt kell a hitelintézethez benyújtani, és a 3. számú példány a számlatulajdonos saját példánya.

- A csoportos átutalás:

A fizetésre kötelezett számlatulajdonos az azonos jogcímen és kötegelve benyújtott átutalási megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézetet, hogy a pénzforgalmi bankszámlája terhére és a jogosultak bankszámlái javára meghatározott összeget utalja át, számoljon el. A csoportos megbízás sajátossága abban áll, hogy egy megbízással több átutalást kezdeményez a számlatulajdonos, ennek feltétele azonban az, hogy az átutalni kért összeg jogcíme azonos legyen és az átutalás kezdeményezése mindegyik esetben, egy időpontban, egy megbízás adása által történjen meg. A csoportos átutalási megbízásnak nincs sem minimum, sem maximum összege, értékhatárra tekintet nélkül benyújtható.
A csoportos átutalási megbízás nem teljesítéséről, a nem teljesítés okáról a jogosult a bankszámláját vezető hitelintézet a kötelezett számláját vezető hitelintézetet a megbízás visszaküldésével értesíti.
 

-A csoportos beszedés:

A jogosult számlatulajdonos az azonos jogcímen és kötegelve benyújtott csoportos beszedési megbízások átadásával megbízza a számlavezető hitelintézet, hogy meghatározott összeget a bankszámlája javára és kötelezettek bankszámlái terhére szedje be oly módon, hogy azokon fel kell tüntetni a terhelés meghatározott időpontját, azaz a terhelési napot is. A kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet e napon terheli meg csoportos beszedési megbízás összegével a kötelezett bankszámláját. Csoportos beszedési megbízás teljesítésének akkor van helye, ha a kötelezett a bankszámláját vezető hitelintézet felhatalmazza. A csoportos beszedési megbízás is értékhatárra tekintet nélkül benyújtható.
A csoportos beszedési megbízás esetén a fizetésre kötelezett értesítése előtt – nem köteles értesíteni a kötelezettet.

A csoportos beszedési megbízás teljesítésének a megtörténtéről, valamint a nem teljesítéséről és annak okáról a kötelezett bankszámláját vezető hitelintézet a jogosult bankszámláját vezető hitelintézetet értesíteni köteles. A kötelezett által adott meghatalmazás érvényessége és felső határa módosítható. A kötelezett bankszámláját a vezető hitelintézet a kötelezett bankszámláját a csoportos beszedési megbízás összegével csak a meghatalmazásban szereplő feltételek megfelelősége esetén terhelheti meg.


- Az azonnali beszedés:

Az azonnali beszedési megbízással a jogosult megbízza a bankszámláját vezető hitelintézetet, hogy a bankszámlája javára, a kötelezett bankszámlája terhére meghatározott összeget szedjen be. Az azonnali beszedési megbízás értékhatárra tekintet nélkül benyújtható. Az ilyen megbízásnak a következő esetekben van helye:

- törvény vagy kormányrendelet írja elő az azonnali beszedési megbízás alkalmazását (más néven: prompt inkasszó),

- A kötelezett e fizetési mód alkalmazását felhatalmazó levélben engedi meg, és a felhatalmazó levél ezt nevesített jogosult számára engedi meg,

- A váltót a váltójogi előírások szerint, lejáratkor, fizetés végett az egyenes váltóadós által megjött hitelintézetnél bemutatják.


Készpénzkímélő vagy készpénz-helyettesítő fizetések:


-A bankkártya:

A bankkártya olyan elektronikus fizetés eszköz, amely készpénzt helyettesít, és amellyel fizetést teljesíteni azon szervezeteknél vagy személyeknél lehet (ezeket nevezzük elfogadó helyeknek), amelyek/akik a bankkártya elfogadására és kibocsátóval vagy más hitelintézettel szerződést kötöttek.

A bankkártyához kapcsolódó szerződések a következők:

  • Nemzetközi kártyatársaságok és hitelintézet közötti szerződés
  • Jellemzője: tartalmazza mindazon szabályokat, amelyek egyrészt az adott nemzetközi szervezet hatáskörébe tartozó bankkártyák használatáról, másrészt a kártya által végezhető ügyletek leírását, valamint az ügyletekhez kötődő elszámolások feltételeit és egyéb feltételeket.
  • A bankkártya elfogadó szervezet és hitelintézet szerződés
  • Az elfogadó szervezet gazdasági társaság, egyéni vállalkozó, aki/amely jogosult a bankkártyát szolgáltatások és/vagy áruk ellenértékének kiegyenlítéseként-fizetőeszközökként elfogadni. Az elfogadó szervezet nem a nemzetközi szervezettel, hanem egy vagy több, helyi bankrendszerhez tartozó hitelintézettel áll szerződéses viszonyban.
  • Kártyabirtokos és/vagy számlatulajdonos és hitelintézet szerződése.
  • A szerződésben keverednek a bankszámlaszerződés, a betétszerződés és a hitelszerződés elemei. Alapvetően az a döntő, hogy a szerződés az ügyfél és a hitelintézet között milyen típusú kártya használatára jogosítja az ügyfelet.
  • Kártyaszolgáltató társaságok és hitelintézet szerződéses viszonyai
    A kártyaszolgáltatáshoz nélkülözhetetlen fenntartási, javítási, pénz automaták feltöltését végző és hasonló szolgáltatásokat ellátó helyi és nemzetközi társaságok szolgáltatása. A hitelintézettel a szerződésük jellege alapvető vállalkozási szerződés.


A bankkártya használata többirányú lehet:


a) vásárlások ellenértékének rendezése,

b) szolgáltatások ellenértékének rendezésére,

c) pénztárszolgáltatások, pl. készpénz be- és kifizetés végzése.


A bankkártya a hitelintézet tulajdonában van, és nem átruházható. A kibocsátó hitelintézet további bankkártyát (társkártya) adhat az ügyfél részére.
 

A hitelintézet a számlatulajdonost/kártyabirtokost meghatározott időszakonként értesíti:

  1. a kártyabirtokos által a bankkártyával végzett ügyletekről,
  2. az ügyletek miatt a bankszámla javára és terhére elszámolt összegekről, a hitelintézet által felszámított szolgáltatási költségekről és díjakról.

Az ügyfél (kártyabirtokos, számlatulajdonos) köteles a számla egyenlegét és az ügyletek végzéséhez szükséges mindenkori fedezetet biztosítani, és csak az adott hitelkeret szerződésben meghatározott keret erejéig végezhet a bankkártyával ügyleteket.

Hitelkeret:
Az ügyfél és a hitelintézet közötti kártyaszerződés meghatározhatja, hogy az ügyfél rendelkezésére a hitelintézet hitelkeretet tart fenn és e hitelkeret erejéig és annak terhére az ügyfél bankkártya használat során különböző ügyleteket, a bank által biztosított szolgáltatások körén belül végezhet.

A hitelkerettel kapcsolatos konkrét szabályozás mindig az ügyfél és a hitelintézet közötti szerződés tárgya. A hitelintézet a hitelkeret megadásának és fenntartásának a feltételeként külön biztosítékot követelhet. Amennyiben ennek alapján az ügyfél és a hitelintézet megállapodik, úgy a polgári jogi szabályok szerint a biztosíték nyújtására vonatkozó külön megállapodás minden esetben a bankkártya szerződés elválaszthatatlan részét képzi.

Ha a bank úgy dönt, hogy az ügyfél rendelkezésre hitelkeretet biztosít, úgy az ügyfél által bankkártyával végzett ügyletek esetén, amennyiben a bankszámlán vagy a kártyaszámlán nincs elegendő fedezet, a hitelkeret  szerződésben meghatározott kölcsön folyósítására kerül sor az ügyfél számlájának terhére.

Az adott kártyatípustól függően gyakori a kártyaszerződésekben az úgynevezett kényszerhitel (túllépés) szabályozása az ügyfél és a hitelintézet között. Kényszerhitelezésre akkor kerül sor, ha az ügyfél a bankszámláján vagy a kártyaszámláján nincsen felhasználható hitelkeret az ügyfél által végezni kívánt ügylethez. Ebben az esetben a hitelintézet a pótlólagos fedezetet nyújthat az ügylet teljesítése érdekében.

A kártyahasználathoz kapcsolódó kamat- jutalékrendszer (díjak, költségek):
 

Bankkártya esetén a kamatszámítás mindig két irányban történik:

- Betéti kamat

A kártyaszámla vagy bankszámla (pozitív) egyenlege után a hitelintézet az ügyfél részére a betétszerződéshez hasonló-de néha attól eltérő mértékű- kamatot fizet.
Amennyiben a bankkártya szerződés óvadék nyújtását írta elő és azt az ügyfél teljesítette, úgy a hitelintézet az óvadék összege után is kamatot fizet.
- Hitelkamat

Ha a bankkártya használatához a kártyaszerződés alapján hitelkeret biztosítása is tartozik, akkor a bank a hitelkeret fenntartása után a szerződésben és az adott üzleti feltételeiben meghatározott hitelkamatot számítja fel.
 

Díjak: a díjfizetés kötelezettsége az ügyfelet terheli. A díjfizetés minden hitelintézet által kibocsátott bankkártya után esedékes.

Jutalék: A kártyabirtokos által a bankkártyával végzett művelet után a hitelintézet  jutalékot számít fel. A jutalék nagyságrendje általában nem a kártyaszerződésben szabályozott, hanem annak összegére és mértékére (százalékra) nézve az adott hitelintézet mindenkori hatályos és nyilvánosan közzétett üzleti feltételei az irányadók. Ezen üzleti feltételeket az adott hitelintézet általában egyoldalúan – bár az ügyfelek értesítésére vonatkozó szigorú feltételek betartása mellett – módosíthatja.

Kamatok, jutalékok, díjak elszámolása:

A költségek elszámolását a hitelintézet végzi. Az elszámolás módja a kártyabirtokos számlájának a megterhelése.

A költségek számítása abban a pénzben történik, amelyben a hitelintézet az ügyfél részére a számlát bevezeti. Ha a devizanemek között eltérés van, a hitelintézet a nyilvánosan meghirdetett árfolyam végzi a szükséges pénznemek közötti átváltást.

A kártyához kapcsolódó egyéb banki szolgáltatások:

Ezeknek a szolgáltatásoknak a köre napjainkban egyre bővül.

- Mobil telefon segítségével teljesíthető kártyaszolgáltatások

A hitelintézet a kártyaszerződésben vagy általános szerződési feltételeiben szabályozottan az ügyféltől további adatokat kér be. Ezek az adatok alapvetően mobil telefonos ügyfél-azonosításhoz kapcsolódó információk. Ez a szolgáltatás,- amely az információtovábbításra épül,- kizárja (általában) a hitelintézet felelősségét minden olyan adatviteli hibáért, amely az üzenet továbbítására, vételére, késedelemre stb. vonatkozhat, mert a szolgáltatás teljesítéséhez harmadik személy (a mobil telefonszolgáltató) szolgáltatásait kell igénybe venni, vagyis azokra kell építeni az ügyfél és a hitelintézet szerződésében meghatározott ügyletet.

- Elektronikus úton végezhető szolgáltatások: e-mailhez, internethez kapcsolódó szolgáltatások

Hasonlóan az előbbi szolgáltatáshoz ennél a szolgáltatásnál is a szolgáltatások lebonyolítása egy komplex szolgáltatást biztosító elektronikus adatátviteli rendszeren keresztül történik. Ez a rendszer ma nemzetközileg kevésbé egységesen szabályozott, de a leggyorsabban fejlődő területek egyike.

A bankkártya érvényessége:

A bankkártya érvényességi ideje jól látható a hónap és az év megjelöléssel a kártya előlapján kerül nyomtatásra. A nemzetközi szabályok alapján a kártya jogszerűen az érvényességi időpont utolsó napjának huszonnegyedik órájáig használható.
Általában a kibocsátó bank belső működési szabályai szerinti eljárás kell lefolytatni a bármilyen okból érvénytelenné vált bankkártya megsemmisítésére. Olyan eset is előfordulhat, hogy a kibocsátó bankok utasítást adnak az ügyfélnek, hogy az ügyfél maga semmisítse meg az érvénytelen bankkártyáját.

A bankkártya letiltása:

A kártya letiltására különböző kártyakonstrukciók és kártyatípusok esetén különböző személy vagy személyek jogosultak.

- A számlatulajdonos az adott bankszámlához kapcsolódó valamennyi bankkártya vonatkozásban jogosult letiltási megbízást adni a kibocsátó bank felé. A kártyabirtokos kizárólag a saját rendelkezésű bankkártyájának a letiltására jogosult.
A számlatulajdonos, kártyabirtokos köteles bejelenteni a kibocsátó banknak, ha a bankkártyája megsérült, azt ellopták, azt elvesztette vagy személyazonosítási kódját illetéktelen harmadik személy megismerte.

Amennyiben a letiltási kérelem személyesen, telefonon vagy más szóbeli alapon történik, úgy a bejelentő személyazonosságának megállapítása fontos a kibocsátó bank későbbi felelőssége szempontjából.


- A bank következő esetekben jogosult a kártya használatát megtiltani:

- A számlatulajdonos/kártyabirtokos szerződésszegése esetén, amely következőkből állhat:

- a számla fedezetlensége,

- az ügyfél bankkártyával való visszaélése, vagy annak gyanúja,

- szabálytalan bankkártya használat,

- egyéb szerződésszegés.

- Az ügyfél és a hitelintézet szerződéséhez kapcsolódó esetekben, de leginkább a kártyaszerződés megszűnése esetén.

- A kártyakibocsátó bank által szabályozott biztonsági okból.

A bank által letiltásnak a magyar gyakorlatban minden kibocsátó banknál érvényességi kellék az ügyfél írásbeli utasítása.

A kártyaszerződés megszűnése:

A szerződés bármely okból történő megszűnése esetén a szerződést kötő felek kötelezettsége az egymással való elszámolás. Ennek érdekében a hitelintézet az ügyfelét teljes körűen és részletesen tájékoztatja a számla egyenlegétől és minden, a kártyaszerződést érintő tartozás vagy követelés állásáról.

Az ügyfél a szerződés megszűnésekor köteles a bankkártyát a hitelintézetnek visszaadni.
A bankkártyát kibocsátó bank visszatarthatja (zárolhatja) a számla egyenlegének egy részét annak érdekében, hogy később elszámolandó fizetési kötelezettségeket teljesíteni tudjon, és azok fedezve legyenek. Ez a visszatartási jog egy hónapon túl nem terjed.

 

 

 

A csekkről:

Bármilyen számlatulajdonos csekket abban az esetben bocsáthat ki, ha a számlavezető hitelintézetével csekkszerződést kötött. A csekknek több típusa létezik, bár a magyarországi gyakorlatban ez a fizetési forma meglehetősen ritkán fordul elő.

A készpénzfizetésre szóló csekk a beváltásakor a csekkösszeg átvevőjének a személyazonosságát a hitelintézet vizsgálja:

  • megnevezett személyre szóló csekk beváltásánál a hitelintézet azt vizsgálja, hogy a benyújtó a csekken megnevezett jogosulttal azonos személy-e, mivel az összeget csak a csekken megnevezett személy részére fizetheti ki,
  • a bemutatóra szóló csekk összegét a hitelintézet annak fizeti ki, aki a csekket bemutatja.

Az elszámolási csekket a csekk birtokosa a számlavezető hitelintézete üzletszabályzatában meghatározott feltételek megléte esetén nyújthatja be beszedésre. A csekk összegét nem készpénzben, hanem az árutalási rendszer útján kell átutalni.
A hitelintézet a csekkszerződés mellett a bankgaranciát is vállalhat a csekket kibocsátó számlatulajdonosért. Ezt a változatot nevezzük garantált csekknek.

 

A készpénzfizetések:

  1. Készpénz ki- és befizetés bankszámlára/bankszámláról hitelintézeti pénztáron keresztül:
    Bankszámlára készpénzben a számlavezető hitelintézet pénztárainál és a befizetési funkciót ellátó bankjegykiadó automatánál fizethető be. A hitelintézetek között megállapodás alapján számlavezető hitelintézeten kívül más hitelintézet is elfogadhat készpénzbefizetéseket pénztárainál.
  2. Befizetés postahelynél:

Postahelyeknél a bankszámlák javára készpénz-átutalási megbízással teljesíthető készpénz befizetés. A postai pénzforgalmi közvetítő tevékenységet végző szervezet, vagyis a Posta, a postahelyeknél befizetett, azaz bevételezett készpénz-átutalási megbízások összegét a Posta Elszámoló Központ útján jutatja el a bankszámlát a vezető hitelintézethez.

  1. Készpénzfelvétel bankszámláról utalvánnyal:

A számlatulajdonos a bankszámláját terhére kiállított készpénzfelvételi utalvánnyal, illetve a számlavezetőjével kötött megállapodás szerinti egyéb módon vehet fel készpénzt a számlavezető hitelintézet, illetve külön megállapodás esetén más hitelintézet pénztáránál is. A készpénzfelvételi utalványt nyolc naptári napon belül kell bemutatni a hitelintézet pénztárnál. Az ezt követően benyújtott készpénzfelvételi utalványra a hitelintézet kifizetést nem teljesít.

Ha a kellő időben bemutatott készpénzfelvételi utalvány összegének a kifizetéséhez szükséges pénzügyi fedezet a számlán nem áll rendelkezésre, a hitelintézet az utalványt a benyújtó részére teljesítetlenül visszaadja.

A postahelyeknél történő készpénzfelvétel céljaira a postai készpénzfelvételi utalvány szolgál. Az utalványlapot, vagyis az utalványt az előnyomott szövegnek megfelelően kell kiállítani úgy, hogy utólagos betolás, módosítás lehetősége kizárt legyen.

Nem teljesít a hitelintézet kifizetést a keltezés nélküli, az előre keltezett vagy az olyan utalványra sem, amelyet a hibásan vagy érthetetlenül állítottak ki, javítottak, vagy amelyen az összeget eltérően tüntették fel betűkkel és számokkal. Az utalvány elvesztését, ellopását vagy megsemmisülését haladéktalanul írásban a számlavezető hitelintézetnél be kell jelenteni. A számlatulajdonosnak bankszámlájának megszűnése esetén a birtokában levő felhasználatlanul maradt készpénzfelvételi utalvány- füzeteket a hitelintézethez vissza kell juttatnia.

d) Készpénzfelvétel bankszámláról esetenkénti egyszerű átutalással átutalt összegből.
e)
Készpénzfizetés bankszámláról postai úton történő készpénzfizetések a gazdálkodó szervezet pénzforgalmában fordul elő, a fogyasztók ezt a fizetési formát nem használják.

 

5. Betétszerződés

Betétszerződés alapján a pénzintézet köteles a szerződő fél által lekötött pénzeszközök után kamatot fizetni és a betét összegét a szerződés szerint, visszafizetni.
E jogviszony egyik alanya mindig a hitelintézet vagy más pénzügyi intézmény, a rájuk vonatkozó hatályos törvényi szabályozás szerint.
 

Takarékbetét szerződés:

Takarékbetét-szerződés alapján a pénzintézet köteles a betevőtől takarékbetétkönyv vagy más okmány ellenében pénzt átvenni és annak összegét a szerződés szerint visszafizetni.
A pénzintézet a takarékbetét után a betételhelyezés idejére kamatot, illetőleg – nyereménybetét esetén – a sorsolás eredményétől függően, nyereményt fizet ki.
A takarékbetét összegének a visszafizetésére és a kamat, továbbá nyeremény kifizetésére vonatkozó követelés nem évül el.

A takarékbetét jelentősége az elmúlt években lényegesen csökkent.
További csökkenést jelentett az a rendelkezés is, hogy a jeligés takarékbetétkönyvek megnyitása, illetve fenntartása megszűnt.

A betétszerződések különböző formái:

Betéttípusokként és devizanemenként lehet eltérő betétszerződéseket meghatározni. További feltételek, amelyek alapján eltérő betétszerződések különböztethetők meg:

  • minimum lekötési összeghatárok,
  • egyenlegek,
  • a betét elhelyezésének időtartama,
  • az érvényes lekötött betéti kamatok,
  • a betétszerződés részleges vagy teljes körű felmondásának a lehetősége,
  • a felmondási ideje szóló kamatok,
  • a különböző számlák közötti átvezetések során alkalmazható minimum és maximum összegek,
  • a betétszerződés alapján befizetendő vagy kivehető minimális összegek, stb.

 

  1. A hitelviszonyokhoz kapcsolódó ügyletek

Pénzkölcsön nyújtása:

A hitelszerződések és a kölcsönszerződések jogi keretei a Ptk. adja meg .
Alapvetően keretszabályozást jelent, a kereteken belül más jogszabályokra és gyakorlatra bízza a szerződés kötelező és lehetséges tartalmi elemeinek a kimunkálását.
A törvény határozza meg a pénzkölcsön nyújtásának az eseteit.
 

Pénzkölcsön nyújtása:

  1. a hitelintéző és az adós között létesített hitel-,illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni,
  2. követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése, valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelések esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.

Nem minősül pénzkölcsön nyújtásának:

  1. a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal- esetileg-adott kölcsön,
  2. az egymással áruszállítási vagy szolgáltatási jogviszonyban álló vállalkozások vagy természetes személyek által e jogviszonyra tekintettel adott halasztott fizetés vagy előleg, ide nem értve a hitelintézet által kötött ilyen ügyleteket,
  3. a biztosítóintézet által az életbiztosítási kötvény tulajdonosának nyújtott kötvénykölcsön,
  4. az önkormányzat által adott kölcsön,
  5. külön törvény alapján folytatott zálogházi tevékenység keretében nyújtott zálogkölcsön.

A bankhitelszerződés fogalma:

A bankhitelszerződéssel a pénzintézet arra vállal kötelezettséget, hogy a jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart a másik szerződő fél rendelkezésre, és a keret terhére – a szerződésben meghatározott feltételek megléte esetén - kölcsönszerződést köt, vagy egyéb hitelműveletet végez.

A bankhitelszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges.
 

A szerződő felek kötelezettségei:

  1. A hitelintézet (bank) kötelezettsége

A hitelszerződés alapján a hitelintézet kötelezettsége a meghatározott hitelkeret rendelkezésére tartása. A meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása túlmenően a jogi szabályozás a szerződési kötelezettséget a kölcsönszerződés megkötésére korlátozza vagy pedig egyéb bankművelet végzésére kötelezi a hitelintézetet.

  1. A hitelfelvevő kötelezettsége

A hitelfelvevő oldalán jogként jelenik meg a hitelező hitelintézet kötelezettsége: a meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása vagy egyéb hitelművelet végzése, a hitelfelvevő kötelezettsége a jutalék fizetése a hitelintézet részére a rendelkezésre tartásért. A jutalékot a hitelfelvevő mindig a teljes hitelösszeg után fizeti, a fizetés feltételeinek a meghatározása bankonként különböző.

A hitelfelvevő kötelezettsége az ügylet létrejöttéhez a szerződés megkötése.

A szerződés alakja.

A szerződés írásbeli alakja, mint a jogszabály szerinti érvényességi kellék mögött mind a banki mind a bírói ítélkezés gyakorlata kialakította az írásbeliség követelményének a fokozott előtérbe kerülését, amely nemcsak magának a hitelszerződés megkötésekor, hanem azt megelőzően is a bankok által követelt hitelbírálati eljárás folyamatban.

 

A banki gyakorlat által kialakított szerződéses jogok és kötelezettségek:

1) Hitelkeret

A hitelkeret összege és a pénznem mindig elengedhetetlen megjelölése a szerződésnek.
A hitel célja és elnevezése a gyakorlat által kialakított érvényességi kellék. Jelentősége adott esetben a szerződés megszüntetésénél (bank által felmondás esetén) van, hiszen a hitel összegének a szerződésben meghatározott céltól eltérő felhasználása felmondási okként szolgálhat.

Leggyakrabban alkalmazott további csoportosítási szempontok:

  • lejárat oldaláról: rövid, közép vagy hosszú lejáratú,
  • a pénznem oldaláról: forint vagy devizahitel,
  • a hitel folyósításának a technikai oldaláról: folyószámlahitel stb.

2) A hitel díjazása: kamatok,jutalékok és költségek:

A szerződésben a felek a rendelkezésre tartott hitel alapján folyósított kölcsön igénybe vett összege után általában kamatfizetésben állapodnak meg. Ez az úgynevezett ügyleti kamat, amelynek mértéke az utóbbi időben egyre inkább szabványosodik, a leggyakoribb referencia a meghatározásakor a BUVOR = budapesti bankközi forint kamatláb.

Fontos meghatározni a kamatidőszakot. A hitelszerződések kötelező elemévé vált annak rögzítése, amely szerint a bank tájékoztatja a hitelfelvevőt az ügyleti kamat mértékéről.
A kamat esedékességekor – a kamatidőszak végén – a hitelező bank jogosult az esedékes kamat összegével a hitelfelvevő adott pénznemű számláját megterhelni. Ehhez az szükséges, hogy a hitelfelvevő ügyfél a hitelező banknál számlát vezessen. A magyar banki gyakorlat erősen építi arra, hogy komolyabb hitelkapcsolat hitelező bank és ügyfél között csak bizonyos, a hitelező banknál vezetett számla (számlák) forgalmához kötött.

A kamatidőszak meghatározása legtöbbször hónapban vagy negyedévben és naptári napok számításával történik.

Rendelkezésre tartási jutalékot a hitelfelvevő kötelezettsége fizetni, a mindenkor igénybe vehető (szabad) hitelkeret után számítódik a rendelkezésre tartás minden naptári napjára, a kölcsön lehívásának a napjáig. Ez lehet egyösszegű vagy százalékosan meghatározott. Megfizetése a kamatfizetéssel egyidejűleg esedékes és hasonló módon történik.

A kezelési költség általában a rendelkezésre tartáshoz nem kapcsolódó banki szolgáltatások költségét tartalmazza, amely a szerződés megkötésekor esedékes.
A hitelbírálati díj  a hitelező bankot megillető díj, amely a független a rendelkezésre tartási jutaléktól és az egyéb kezelési költségektől.

Törlesztés:
Minden átutalás vagy pénzfizetés, amely a hitelfelvevő adósnak a hitelező bankkal szemben fennálló tartozását csökkenti, törlesztésnek minősül.
A hitelfelvevő a kölcsön visszafizetésről – amennyiben a hitel folyósításához hitelszámlát vagy bankszámlát nyitott a hitelező banknál- a bankszámla terhére adott megbízással rendelkezik. Ha a megbízás megadása nem történik meg, a hitelező bank jogosulttá válik az esedékes kölcsönösszeggel a hitelfelvevő adós bankszámláját az esedékesség időpontjában megterhelni.

Biztosítékok:
A hitelviszonyban a biztosíték adására alapvetően a hitelfelvevő a köteles és a hitelező jogosult meghatározni a biztosítékadás tényét, annak milyenességének értékét és egyéb feltételeit.

A biztosíték értékelése: A gyakorlatban egyre inkább terjed a biztosítékul kiköthető tárgyak vagy jogok piaci értékelése, és ehhez kapcsolódik a hitelező és adós közötti problémacsomag, a nem megfelelő értékelt biztosítékok problémája és annak jogkövetkezményei.

A hitelező által elfogadható biztosítéki kör meghatározása
A hitelező joga meghatározni azon vagyontárgyak vagy vagyoni értékű jogok körét, melyeket a hitelviszonyban egy adott ügylet biztosítékaként elfogad.

A biztosíték biztosítása:

A hitelező joga kikötni, hogy a biztosítékba adott vagyontárgyakat a hitelfelvevő adósnak biztosítania kell.

A biztosítékból származó jogok érvényesítése.

Amennyiben az esedékesség időpontjában a hitelfelvevő a hitelező felé fennálló kötelezettséget nem teljesíti, az jogosult a biztosítékból származó jogát érvényesíteni.

Közreműködő igénybevétele.

A hitelező rossz követelések eladása tömegessé válásával a közreműködők igénybe vételének a kérdése is előtérbe került.

A biztosíték ellenőrzése:

A hitelező egyik legfontosabb joga, hogy az általa nyújtott kölcsön fedezetéül szolgáló biztosíték meglétét és annak megfelelőségét ellenőrizze. Az ellenőrzési jog nem zavarhatja a hitelfelvevő szokásos gazdasági tevékenységét.

A hitelfelvevő kötelezettsége:

Biztosíték nyújtása.

  • A biztosíték újraértékelésével kapcsolatos költségek viselése.
    Amennyiben a hitelező bank a meglévő biztosítékokat újraértékeli vagy más okból ismételt értékelést végez, úgy a gyakorlat alapján a szerződésben a hitelfelvevőre hárítja az értékelés, újraértékelés költségeinek a fizetését.

A biztosítékminősítési eljárások a hitelező bankok belül, a belső szabályzatunk alapján történnek, ez a belső eljárás a hitelfelvevőt nem érinti. A hitelfelvevő által felajánlott biztosítékhitelező által minősítésének az eredménye az, ami alapján a biztosíték elfogadásra vagy el nem fogadásra kerül.

  • A biztosíték őrzése, fenntartása.

A biztosíték tárgyául szolgáló vagyontárgyak őrzése, azok működésének a fenntartása a hitelfelvevő kötelezettsége. Amennyiben a biztosítékul szolgáló vagyontárgyak a használatban vannak, úgy a használatnak rendeltetésszerűen kell megvalósulnia.

  • Biztosítás kötése a biztosítékul adott vagyontárgyra.

A hitelfelvevő kötelezettsége-ha a hitelező bank ezt így kívánja- a biztosítéki vagyontárgyakra teljes körű biztosítás kötése. A biztosítás díja a hitelfelvevőnek kell fizetnie.

A hitelfelvevő információszolgáltatási kötelezettsége

A hitelező bank a hitelviszony fennállása alatt igényt tart mindazon pénzügyi és gazdasági információra, amelyek befolyásolhatják a hitelviszonyt.

Ezek viszonylag szabványos dokumentumok (különösen a gazdálkodó szervezetek esetében), de ezen kívül egyéb információk nyújtását is kikötheti.

A szerződés felmondása:

A felmondás körülményeit tekintve lehet:

  • azonnali hatályú felmondás,
  • rendes felmondás.

 

Az azonnali hatályú felmondás állhat elő, ha

- a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra fordítása lehetetlen
- az adós a kölcsönösszeget a szerződésben meghatározott céljától eltérően használja,
- a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke jelentősen csökkent és ezt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki,

- az adós vagyoni helyzetének romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét,
- az adós más súlyos szerződést követett el.

Ezeken az eseteken  kívül a hitelező pénzintézet azonnal hatállyal felmondhatja a kölcsönt, ha

- az adós hitelképtelenné válik,

az adós a pénzintézetet valótlan tények közlésével, adatok eltitkolásával vagy más módon megtévesztette,

- az adós a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósításával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza, vagy az adatszolgáltatási kötelezettségét megszegi.

A rendes felmondás szabályai

A szerződés felmondása a hitelfelvevő részéről:

A szerződést a hitelfelvevő 15 napos határidővel (rendes felmondás) felmondhatja abban az esetben, ha a hitel vagy kölcsönszerződés alapján esedékes valamennyi összeget teljes mértékben visszafizette.

A gyakorlatban a legáltalánosabb és leggyakoribb azonnali hatályú felmondási ok a hitelező részéről.

Azonnali hatályú felmondással jár az adónak az a magatartása is, ha olyan fizetési kötelezettséget vállal- a bank hozzájárulása és tudata nélkül- amely a hitelező megítélése szerint veszélyezteti, vagy veszélyeztetheti a bankkal szembeni kötelezettségei teljesítését.

 

A pénzügyi lízingszerződések

A nemzetközi gyakorlat kétfajta lízingszerződést különböztet meg:

  1. Operatív lízing, amelynek a magyar megfelelője a tartós bérlet, és erre a polgári jog szabályai vonatkoznak.
  2. Pénzügyi lízing, amelyet külön törvény szabályoz. Pénzügyi lízing: az a tevékenység, amelynek során a lízingbeadó ingatlan vagy ingó dolgok tulajdonjogát, illetve vagyoni értékű jogot a lízingbevevő megbízása szerint abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő meghatározott ideig használja.

A használatban adással a lízingvevő

  1. viseli a kárveszély átszállásából származó kockázatot,
  2. a hasznok szedésére jogosulttá válik,
  3. viseli a közvetlen terheket,
  4. jogosultságot szerez arra, hogy a szerződés lejártával, a maradványérték megfizetésével a dolgon a lízingbevevő vagy más személy tulajdonjogot szerezzen. Ha a lízingbevevő nem él ezzel a jogával a tárgya visszakerül a lízingbeadó birtokába és könyveibe.

A lízingszerződésnek tartalmaznia kell:

- a lízingbe vevő azon kötelezettségét, hogy a lízing tárgyát hogyan és milyen módon azonosíthatja, választja ki stb.,

- annak meghatározását, hogy a felek jogviszonyára milyen körben, milyen szerződési feltételek vonatkoznak,

- a szerződésben az alábbi fontosabb jellemzők kerülnek rögzítésre:

- vételár,

- szállítási feltételek,

- gép, berendezés, gépjármű esetén azok felszereltsége,

- műszaki és egyéb jellemzők,

- a szavatossági és jótállási feltételek stb.

 

A lízing futamideje alatt a lízing tárgyának a tulajdonjoga a lízingbe adót illeti meg. A lízing tárgya ugyanakkor a lízingbe vevő birtokában és használatában van. A gépjárművek lízingszerződése esetén a gépjármű forgalmi engedélyébe tulajdonosként a lízingbe adó van bejegyezve, üzemben tartóként a lízingbe vevőt kell bejegyeztetni.

A lízingtárgy biztosításának a szabályai:

Amennyiben a gépjármű a lízing tárgya, úgy a biztosítás is kettős:

  • egyrészt a kötelező gépjármű felelősségbiztosítást kell a lízingbevevőnek a saját nevében megkötni és a biztosítási díjakat a lízingszerződésben meghatározott díjakon felül a biztosító részére, megfizetni,
  • másrészt a gépjárműre vonatkozóan a lízingbe vevő casco biztosítást köteles kötni a biztosítóval.

Általában a lízingbe adó meghatároz olyan pénzügyi feltételeket, mind a casco biztosítás önrészesedése, a kiegészítő biztosítások, a biztosítások terjedelmének a köre stb.

A pénzügyi lízingszerződés dokumentációja egyszerűsítése érdekében elterjedt olyan változat is, amely alapján a biztosítást a lízingbe adó köti a biztosítóval.
A lízing tárgyának a biztosítási köréhez kapcsolódó súlyos szerződésszegésnek minősül, amely azonnali hatályú felmondást von maga után:

- a felek között megállapodott bármilyen biztosítás meg nem kötése, felmondása vagy nem fizetése,

- a szerződésben meghatározott felszerelések beszerelésének elmulasztása.
- a lízing tárgyának olyan módon való használata vagy olyan területen tartása, amelyre a biztosítás nem terjed ki.

- a lízingbe vevő minden olyan tevékenysége, amely a biztosítási szerződés alapján biztosítási fedezetlenséget és ezzel a kárért való helyreállásban a biztosító mentesülését eredményezi (pl. alkoholos befolyásoltság, gyógyszer, kábítószer hatása alatt okozott kár stb.)

 

A lízingdíj, a kamatok, az egyéb költségek és a késedelmi kamat:

 

1) A lízingdíj

A lízingdíj két összetevőt tartalmaz: a tőkerészt és a kamatrészt. A vételár meghatározásakor a felek szabályozzák az általános forgalmi adó viselésének a kötelezettségét. (általában a lízingbe vevőt terheli)


A kamat ügyleti kamat.

A banki hitelezési gyakorlathoz hasonló az ügyleti kamat mértéke is változhat, általános szerződési kikötés, hogy egy törlesztési időszakon belül az ügyleti kamat mértéke nem változik.

2) Költségek

A lízinghez kapcsolódó költségek általában:

  1. A kezelési költség, amely legtöbbször egyszeri kezelési költség a szerződés megkötésekor, de százalékos mértékben is meghatározó,
  2. A szerződés bármely módosításából eredő költség,
  3. Hatósági rendelkezés vagy más jogszabályi változás bekövetkezte során felmerülő többletköltségek viselése, ezek módjáról és esedékességéről szinten a szerződésben határoznak a felek.

3) A késedelmi kamat

A késedelmi kamat mértékének a jegybanki alapkamat kétszeres összegéhez való kötése a késedelem időtartamára.

 

A díjak és költségek megfizetése:

A fizetés módja lehet:

  1. banki átutalás,
  2. a lízingbe adónál készpénz befizetés,
  3. belföldi postautalvánnyal történő fizetés.

 

A lízingszerződés megszűnése:

 

A megszűnés lehetséges esetei:

  1. a szerződés felek írásbeli megegyezésével,
  2. a lízingszerződés hatályba lép, de a hatályba lépést követően a szerződésben meghatározott időszakon belül nem kerül sor a vételár folyósítására
  3. a szerződés felmondása esetén
  4. amikor a lízingbe vevő a lízingszerződésben meghatározott valamennyi kötelezettségét teljesítette.

 

A felmondás esetei:

A jogviszony érdekessége, hogy a gyakorlat kizárólag a lízingbe adó felmondási okait alakította ki. Ezek az okok a következőkel lehetnek:

  • ha megítélése szerint a lízingbe vevő vagyoni helyzetének a romlása veszélyezteti a lízingdíjak megfizetésének a lehetőségét,
  • ha a lízingbe vevő saját vagy a lízing tárgyának adataiban beállt változásokról nem értesíti a lízingbe adót,
  • ha a lízingszerződés bármely fontos elemének kialakításához szükséges adatok vagy tények valótlannak bizonyulnak, és valótlan adatok közlésével, vagy adatok eltitkolásával a lízingbe adót megtévesztik.
  • ha a lízingbe vevő a lízingszerződésben meghatározott kötelezettségeit nem teljesíti, ha bármilyen fizetési kötelezettségét írásbeli felszólítás ellenére nem teljesíti,
    - ha olyan esemény történik (lopás, megsemmisülés, sérülés) amely a gazdaságos javítást lehetetlenné teszi.

 

A lízingszerződés felmondása esetén a következő jogkövetkezmények állnak be:

  1. a lízingbe vevő összes tartozása egy összegben esedékessé válik és azt köteles megfizetni,
  2. a lízingbe vevő használati joga a lízing tárgyára megszűnik és köteles a lízing tárgyát az összes tartozékkal, okirattal együtt a lízingbe adónak visszaadni, a lízing adó jogosult a lízing tárgyát birtokba venni és azt értékesíteni. Az értékesítés során befolyt árbevétel a lízingbe adó követelését kielégíteni, az árbevétel ezt meghaladó része a lízingbe vevőt illeti meg.

 

 

  1. Uniós szabályok a pénzforgalomban

 

A tagállamok közötti átutalásokról:

Nemzetközi irányelv foglalkozik a tagállamok közötti átutalásokkal, tárgyát a tagállamok saját pénznemében és euróban lebonyolított átutalások képzik.

Tagállamok közötti átutalás az átutaló rendelkezése alapján történő azon művelet, amelynek meghatározott pénzösszeg a kedvezményezett számára egy másik tagállamban lévő intézménynél vagy annak fiókjánál hozzáférhetővé válik. Az átutaló és a kedvezményezett lehet egy és ugyanaz a személy is.
Az átutalások kezdeményezői nem hitelintézetek, vagy pénzügyi intézmények, de végrehajtói ezeknek a megbízásoknak és e körében:

- Hitelintézet alatt azon intézményt, az Unió határain kívüli székhelyű, földrajzilag azonban az Unión belül fekvő fiókot kell érteni, amely üzletszerű tevékenység keretében tagállamok közötti átutalásokat végez.

- Más intézmény-, pénzügyi intézmény-nek minősülnek azok a nem hitelintézet természetes vagy jogi személyek, amelyek üzletszerű tevékenység keretében végeznek tagállamok közötti átutalásokat.

- Közvetítő intézménynek nevezik az átutaló és a kedvezményezett intézményeitől elkülönülő intézményt, amely részt vesz a tagállamok közötti átutalás lebonyolításában.
- Átutaló az, aki rendelkezést ad a kedvezményezett részére átutalás végrehajtására. A kedvezményezett az, akinek a bankszámláján az átutalás összegét jóvá kel írni.

 

A tagállamok közötti feltételeknek egyértelműnek, áttekinthetőnek kell lenni. A tájékoztatásnak legalább a következőkre ki kell terjedni:

  • a tagállamok közötti átutalási megbízás teljesítéséhez szükséges idő megjelölése,
  • a kedvezményezett számláját vezető intézményhez történő megérkezést követően az időtartam megjelölése,
  • az ügyfél által fizetendő jutalékok, díjak és költségek kiszámításának a módját,
  • az alkalmazott árfolyamokat ,
  • az intézmény által alkalmazott értéknap (ha van ilyen),
  • az ügyfél által igénybe vehető reklamációs és jogorvoslati eljárások részletei és igénybevételük rendje.

 

Kötelező tájékoztatás a tagállamok közötti átutalás teljesítése után:


A tájékoztatásnak legalább a következőket kell tartalmaznia:

- az ügyfél számára a tagállamok közötti átutalás azonosítását biztosító adatok,

- a tagállamok közötti átutalás eredeti összege,

- az ügyfél által fizetendő valamennyi díj és jutalék összege,

- az intézmény által alkalmazott értéknap.


Ha az átutaló úgy nyilatkozik, hogy a tagállamok közötti átutalás díjai és költségei részben vagy egészben a kedvezményezettet terhelik, a kedvezményezettet erről a saját intézménye köteles tájékoztatni. Ha az átutalás összege átváltásra került, az ügyfelet az alkalmazott árfolyamról is tájékoztatni kell. Az ügyfél kérésére az intézménynek kötelezettséget kell vállalnia az átutalás időben történő lebonyolítására. Az átutaló intézménynek az átutalóval kötött megállapodás szerinti határidőben belül teljesítenie kell a tagállamok közötti átutalást.

 

Ha ezt a határidőt nem tartotta be, vagy megállapodás hiányában az átutalási megbízás beadásától számított ötödik munkanap végéig nem történt meg az összeg jóváírása a kedvezményezett intézménynek a bankszámlájára, az átutaló intézménynek kárpótolnia kell az átutalót. A kárpótlás magában foglalja az átutalás összegének az irányadó kamatláb alkalmazásával kiszámított kamatok fizetését a megállapodásban rögzített határidő elteltétől, vagy az ötödik nap végétől. Nem kell azonban ezt a kárpótlást megfizetni, ha az átutaló vagy a kedvezményezett intézménye igazolni tudja, hogy a késedelem oka az átutalónak, vagy a kedvezményezettnek róható fel. A kedvezményezett intézménye a teljes összeget köteles továbbítani.
Az átutalás nem teljesítése esetén, ha az átutaló intézménye befogadta az átutalási megbízást, köteles megtéríteni az átutalónak az átutalás összegét, az irányadó kamatokkal és költségekkel együtt. Ezeket az összegeket az igény bejelentését követően 14 banki munkanapon belül az átutaló rendelkezésére kell bocsátania.
 

A megtérítési kötelezettség alóli mentesség egyik esete az erőhatalom /vis major/ esete. Ennek értelmében a tagállamok közötti átutalási megbízások végrehajtásában résztvevő intézmények mentesülnek mindennemű jogkövetkezmény alól, ha olyan elháríthatatlan külső okokat, rendkívüli és előre nem látható körülményeket tudnak mentségül felhozni, amelynek az elhárítása az erőfeszítések ellenére is lehetetlennek bizonyult.


A panaszra, illetve a jogorvoslatra vonatkozó szabály biztosításának a keretében a tagállamok kötelesek megfelelő eljárást biztosítani az átutaló és intézménye, valamint a kedvezményezett és intézménye között viták rendezésre.


Elektronikus fizetési eszközökkel végzett műveletek:


Elektronikus fizetési eszköz mindazon eszköz, amelyekkel birtokosa műveleteket (pénzfelvétel, szolgáltatás fizetése, stb.) kezdeményezhet, ideértve a távolról hozzáférést biztosító fizetési eszközöket és az elektronikus pénzeszközöket is.

Távolról hozzáférést biztosító fizetési eszköz az az eszköz, amellyel a birtokosa hozzáférhet valamely intézménnyel szemben fennálló számlaköveteléséhez, és ez által fizetést teljesítheti a kedvezményezett/ek részére egy személyazonosító kód vagy más hasonló azonosító használatával.
Kibocsátónak számít az, aki üzletszerű tevékenysége keretében más személyek számára a vele megkötött szerződés alapján egy fizetési eszköz hozzáférhetőségét biztosítja, birtokos az, aki egy kibocsátóval kötött szerződés alapján fizetési eszközzel rendelkezik.

 

Az ilyen típusú műveletekre kötött szerződésnek tartalmaznia kell:

  • A fizetési eszköz leírását, annak használatához a birtokos hozzáférését biztosító technikai berendezések műszaki jellemzőinek és használati módjának bemutatását, valamint az alkalmazandó összeghatárokat, ha van ilyen.
  • A kibocsátó és a birtokos kötelezettségeit és felelősségét, a birtokostól elvárható mindazon ésszerű magatartási szabályt, amelyet a fizetési eszköz és a használathoz szükséges egyéb eszközök (személyazonosító szám vagy egyéb kód) biztonságos őrzése során be kell tartania.
  • Azt az időtartamot, amelyen belül a birtokos számláját a számlavezető megterheli/vagy azon jóváír.
  • A birtokos által fizetendő díjat (belépési vagy éves díj összege), az egyes műveletfajtákért fizetendő jutalék összegét.
  • A birtokos számára az esetleges kifogásai estén a reklamációs lehetőségekről szóló tájékoztatás, a kifogás előterjesztésének, elintézésének a módját.

 

A kibocsátó tájékoztatni köteles a birtokos az idegen pénzben alkalmazott műveletek átváltása során alkalmazott árfolyamról, és arról is, hogy az eszközzel végrehajtott utolsó öt műveletet és az eszközön tárolt mindenkori érték összegét ellenőrizni tudja.
A birtokos kötelezettsége, hogy az elektronikus fizetési eszközt és a hozzá tartozó egyéb eszközt biztonságban tartsa. Köteles a kibocsátónak haladéktalanul bejelenteni, ha észlelte, hogy az elektronikus fizetési eszközt elveszítette, vagy ellopták, és a bankszámláján olyan műveletet tüntettek fel, amely nem a kártyabirtokostól származik.
A kibocsátó vagy az általa megbízott intézmény gondoskodni köteles arról, hogy a birtokos bármely időpontban éjjel-nappal bejelenthesse az elektronikus fizetési eszköz elvesztését, ellopását.


8. Devizakorlátozások megszüntetése

 

Megszűnik minden korlátozás, amely devizaszámlák forgalmára vagy a külföldiek konvertibilis vagy nem konvertibilis forintszámlájának a forgalmára vonatkozott. A devizaliberalizáció teljes körű megtörténte a pénzforgalmi szabályok szempontjából azt jelenti, hogy a szabályozandó terület a nemzetközi fizetések magyarországi alkalmazása, a nemzetközik pénzügyi szabványok beépülése a magyar szabályozásba.

 

 

 

9. Békéltető testületek és a Pénzügyi Békéltető Testület

 

A „hagyományos békéltető testületek hazánkban 1999. elején alakultak meg, melyeknek alapvető célja az volt, hogy egy olyan gyors, független szakmai és olcsó vitarendezési lehetőséget adjanak a fogyasztók számára, mellyel elkerülhetik a bírósági eljárások útvesztőit, igényeiket azonban hatásosan tudják érvényesíteni.

A békéltető testületek alapvető intézményei és eljárási szabályairól a fogyasztóvédelemről szóló  törvény rendelkezik.

 

A békéltető testületi eljárás célja egyébként, hogy a fogyasztók és a vállalkozások között felmerült vitás ügyeket a felek között egyezséggel zárja le.

 Ha nem jön létre egyezség, akkor a békéltető testület a határozatával dönti el az ügyet, amelynél figyelemmel kell lennie a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésére.

 

A pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztói jogviták megítélésének nehézségeit felismerve 2011. július l.-vel Magyarországon megkezdi működését a specializált Pénzügyi Békéltető Testület.

 

A Pénzügyi Békéltető Testületi eljárás megindításának feltétele, hogy az érintett, pénzügyi intézménynél bizonyítható módon megkísérelte a vitás ügy rendezését.

 

A Pénzügyi Békéltető Testület eljárása a fogyasztó kérelmére indul. A kérelmet a Pénzügyi Békéltető Testülethez kell írásban benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell:

        

          - a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy tartózkodási helyét,

          - a fogyasztói jogvitával érintett pénzügyi intézmény nevét,

          - a fogyasztó álláspontjának rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és

            azok bizonyítékait,

  • a fogyasztó nyilatkozatát a vitás ügy rendezésének megkísérléséről,
  • a pénzügyi intézmény által elutasított panaszt,
  • a fogyasztó nyilatkozatát arra nézve, hogy az ügyben közvetítői eljárást, vagy polgári peres eljárást nem indított, továbbá a döntésre irányuló indítványt.

 

Amennyiben a kérelem nem felel meg, a Pénzügyi Békéltető Testület a kérelmet – annak beérkezésétől számított 15 napon belül – a hiányok megjelölése mellett, pótlás végett a kérelmezőnek visszaküldi.

 

A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel dönt. A tanács az eljárást annak megindulását követő kilencven napon belül befejezi, indokolt estben ezt a határidőt a Pénzügyi Békéltető Testület elnöke legfeljebb harminc nappal meghosszabbíthatja.

 

Egyezség hiányában  a tanács az ügy érdemében kötelezést tartalmazó határozatot hoz, ha a kérelem megalapozott, és az érintett pénzügyi intézmény általános alávetési nyilatkozatában a Pénzügyi Békéltető Testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte, vagy ajánlást tesz,

ha a kérelem megalapozott, azonban az érintett pénzügyi intézmény az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem ismeri el, illetve, ha a tanács döntésének elismeréséről egyáltalán nem nyilatkozott.

 

Hazánk Európai Unióhoz történő csatlakozásával már nem kérdés, hogy a tőke is szabadon áramolhat, azaz elméletileg az EU határain belül bárki bárhova viheti pénzét különösebb nehézségek nélkül Így az sem ritka, hogy egy-egy magyar állampolgár kapcsolatba kerülhet külföldi pénzügyi szervezetekkel, és mint ilyennel kapcsolatosan jogvitája is keletkezhet.

 

Ilyen esetben is tudni kell, hogy külföldön is vannak alternatív vitarendező fórumok. Ezen szervezetek, segítők fellelésében nyújthatnak nagy segítséget a FIN-NET. E szervezet egy ernyőszervezet, azon nem bírói vitarendező fórumokat tömöríti, melyek az EU tagállamokban  Izland és Norvégiában lelhetők fel. Így ha egy másik tagállamban lévő pénzügyi szervezettel adódik vitánk, a FI-NET segíthet megtalálni azt a nemzeti fórumot, mely a békéltető testülethez hasonlóan gyorsan rendezi a vitát, mint egy esetleges polgári peres eljárás.  Magyarország is biztosítja az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok pénzügyi vitarendezési hálózatában való részvétellel összefüggő békéltető testületi feladatok ellátásához szükséges pénzügyi fedezetet. Pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel összefüggő határon átnyúló fogyasztói jogvita esetén hazánkban egyébként az eljárásra kizárólag a fővárosi kereskedelmi és iparkamara mellet működő békéltető testület illetékes.

 

A határokon átnyúló fogyasztói jogok érvényesítésével kapcsolatosan hasznos segítséget nyújthat a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság szervezetében működő Európai Fogyasztói Központ.

  Szeged. 2014. március