Betöltés...
 

Tájékoztató a közfoglalkoztatás rendszeréről

A közfoglalkoztatás átalakítása következtében 2011. január 1-jétől megszűnt a közmunkaprogram, a közcélú munka és a közhasznú munkavégzés, melyeket az egységes közfoglalkoztatás rendszere váltott fel.

A közfoglalkoztatás a munkaviszony egy speciális formája, támogatott „tranzitfoglalkoztatás”, amelynek célja, hogy a közfoglalkoztatott sikeresen vissza-, illetve bekerüljön az elsődleges munkaerő-piacra. A közfoglalkoztatás átmeneti munkalehetőséget biztosít azok számára, akiknek az önálló álláskeresése hosszú ideig eredménytelen.

A változások a közfoglalkoztatás támogatási rendszerét és feltételeit is alapjaiban érintették. Az új rendszerben az egyes miniszterek, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár feladat- és hatásköréről szóló 212/2010. (VII. 1.) Korm. rendelet a belügyminiszter szakpolitikai feladat- és hatáskörébe utalta a közfoglalkoztatást. Elmondható, hogy a közfoglalkoztatás részben betölti a korábbi közmunkaprogramok szerepét és funkcióját, azonban semmiképpen nem említhető annak jogutódjaként.

A közfoglalkoztatás számottevő lehetőséget jelent a halmozottan hátrányban lévő, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban (a továbbiakban: FHT)részesülő, illetve álláskeresési vagy szociális ellátásra nem jogosult álláskeresők (kiemelten a megváltozott munkaképességűek, a hajléktalanok, menekültek, roma nemzetiségű álláskeresők) átmeneti jellegű, határozott időtartamú foglalkoztatására.

Azt, hogy ki lehet közfoglalkoztatott, a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) határozza meg. Eszerint közfoglalkoztatott az lehet, aki

  • munkaviszonyt létesíthet,
  • 16. életévét betöltötte, és
  • a munkaügyi kirendeltségen regisztrált álláskereső – FHT-ban részesülő, illetveálláskeresési vagy szociális ellátásra nem jogosult álláskereső – vagy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény szerinti rehabilitációs ellátásban részesülő személy.

A Kftv. szerint közfoglalkoztató lehet:

  • helyi és nemzetiségi önkormányzat, valamint ezek jogi személyiséggel rendelkező társulása,
  • költségvetési szerv (például: vízügyi igazgatóságok, erdőgazdaságok, nemzeti parkok),
  • egyházi jogi személy,
  • közhasznú jogállású szervezet,
  • civil szervezet,
  • állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott, vagy erre a célra az állam, önkormányzat által létrehozott gazdálkodó szervezet,
  • vízitársulat,
  • erdőgazdálkodó (magánerdőgazdálkodó),
  • szociális szövetkezet,
  • vasúti pályahálózat-működtető szervezet,
  • a kötelező önkormányzati feladat ellátásában közreműködő, törvény alapján kijelölt közérdekű szolgáltató.

A közfoglalkoztatók meghatározott körébe tartozás mellett vizsgálni kell azt is, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek közfoglalkoztatás keretében végezhetők. Ezek a tevékenységek a Kftv. szerint a következők:

  • a Kftv.-ben meghatározott feladat, továbbá törvény által előírt állami feladat, vagy
  • a helyi önkormányzatokról szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat, vagy
  • a nemzetiségek jogairól szóló törvényben előírt kötelező vagy önként vállalt feladat,
  • a helyi vagy azon túlmutató közösségi – így különösen –
  • egészségmegőrzési,
  • szociális,
  • nevelési, oktatási,
  • kulturális, kulturális örökség megóvása, műemlékvédelmi,
  • természet-, környezet- és állatvédelmi,
  • gyermek- és ifjúságvédelmi, sport,
  • közrend és közlekedésbiztonsági,
  • ár- és belvízvédelmi célú,
  • közforgalom számára megnyitott út, híd, alagút fejlesztéséhez, fenntartásához és üzemeltetéséhez kapcsolódó szükségletek kielégítését szolgáló feladat, vagy
  • a Kormány által meghatározott közösségi célok megvalósítását elősegítő feladat.

További feltétel, hogy a felsorolt feladatok kizárólag akkor láthatók el közfoglalkoztatás keretében, ha a feladat ellátására törvény nem ír elő közalkalmazotti, közszolgálati vagy kormányzati szolgálati jogviszonyt.

A közfoglalkoztatásban végzett tevékenység a fentieken túl nem lehet nyereségérdekelt, piac- és profitorientált.

A közfoglalkoztatási jogviszony a közfoglalkoztató és közfoglalkoztatott által kötött közfoglalkoztatási szerződéssel jön létre, amelyet írásba kell foglalni.

A közfoglalkoztatási jogviszonyra a Munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény rendelkezéseit a Kftv.-ben meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A közfoglalkoztatási jogviszony legfontosabb sajátosságai a következők:

  • csak határozott időre (legfeljebb 11 hónap) létesíthető,
  • a jogviszony tartamát naptárilag vagy más alkalmas módon meg kell határozni (közfoglalkoztatási szerződésben),
  • próbaidő nem köthető ki,
  • a rendes munkaidő időtartama napi 4, 6 vagy 8 óra lehet,
  • a közfoglalkoztatott közfoglalkoztatási bérre (77 300 forint)vagy – középfokú iskolai végzettséget és szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén, ha rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel és szakképesítéssel – közfoglalkoztatási garantált bérre (99 100 forint)jogosult,
  • a munkavezető külön jogszabályban meghatározott közfoglalkoztatási bérre (85 050 forint) vagy – középfokú iskolai végzettséget és szakképesítést igénylő munkakör betöltése esetén, ha rendelkezik a munkakör betöltéséhez szükséges végzettséggel és szakképesítéssel – közfoglalkoztatási garantált bérre (109 040 forint) jogosult, közfoglalkoztatási jogviszonyban történő foglalkoztatás esetén,
  • az állásidőre a közfoglalkoztatott külön jogszabályban meghatározott bérezésre (1160 forint/nap) jogosult,
  • a szabadság mértéke közfoglalkoztatási jogviszonyban naptári évenként 20 munkanap,
  • a szabadsága tartamára a közfoglalkoztatottat közfoglalkoztatási bér, illetve közfoglalkoztatási garantált bér illeti meg,
  • a betegszabadsága tartamára a közfoglalkoztatottat a közfoglalkoztatási bér, illetve a közfoglalkoztatási garantált bér 70%-a illeti meg,
  • fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni a közfoglalkoztató, ha a közfoglalkoztatott a közfoglalkoztatási jogviszony időtartama alatt olyan munkáltatónál, aki nem lehet közfoglalkoztató, legalább 3 nap, legfeljebb 90 nap időtartamú határozott idejű munkaviszonyt létesít, kivéve, ha a közfoglalkoztató a munkavégzéshez kapcsolódóan a képzés lehetőségét is biztosítja,
  • várandóssága idejére egészségi állapotának megfelelő munkakört kell felajánlani a közfoglalkoztatott számára, ha a munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény alapján a munkakörében nem foglalkoztatható,
  • foglalkoztathatósági szakvéleményezést kell kérni a közfoglalkoztatás megkezdése előtt, amely azt határozza meg, hogy a munkavállaló mely foglalkozási korlátozás mellett folytathat kereső tevékenységet,
  • önkormányzati közfoglalkoztatás esetén a munkaügyi központ, más közfoglalkoztatás esetében a közfoglalkoztató kezdeményezi a foglalkoztathatósági szakvéleményezést,
  • a foglalkoztathatósági szakvélemény kiállításától számított egy évig érvényes, és több foglalkoztatónál felhasználható.

A Kftv. három hónap időtartamra kizárja a közfoglalkoztatásból mindazokat, akiket tanköteles gyermekük mulasztása miatt szabálysértés elkövetéséért három hónapon belül jogerősen elmarasztaltak, valamint akik a helyi önkormányzati rendeletben előírt, a lakókörnyezet (kert, udvar, jogszabályban meghatározott, az ingatlanhoz kapcsolódó közterület) rendezettségének biztosítására vonatkozó kötelezettségüket nem teljesítik. A kizárásról a munkaügyi kirendeltség dönt a Szabálysértési Nyilvántartási Rendszer adatai, valamint – a helyi önkormányzati közfoglalkoztatás kivételével – a jegyző igazolása alapján.

A közfoglalkoztatási jogviszony alapján a közfoglalkoztatott jogosultságot szerez társadalombiztosítási- és nyugellátásra (táppénz, nyugdíj). Ennek megfelelően – a munkabérhez hasonlóan – a közfoglalkoztatási bért is terhelik a következő levonások:

  • személyi jövedelemadó            (16%)
  • nyugdíjjárulék                          (10%)
  • egészségbiztosítási járulék          (7%)
  • munkaerő-piaci járulék            (1,5%)

A közfoglalkoztatás támogatása:

A közfoglalkoztatási támogatások típusait és a támogatások igénybevételre vonatkozó szabályokat a közfoglalkoztatásokhoz nyújtható támogatásokról szóló 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet tartalmazza.

Munkaerő-piaci célcsoport:

  • munkaügyi kirendeltségen regisztrált álláskeresők – FHT-ban részesülő, illetve álláskeresési vagy szociális ellátásra nem jogosult álláskeresők –, valamint
  • a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény szerinti rehabilitációs ellátásban részesülő személyek.

A munkaerő-piaci célcsoport foglalkoztatásához a következő formákban nyújtható támogatás:

  • rövid időtartamú foglalkoztatás támogatása (legfeljebb 4 hónap időtartam, napi 4 órás munkaidő),
  • hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás támogatása (legfeljebb 11 hónap időtartam, napi 6-8 órás munkaidő),
  • országos közfoglalkoztatási program támogatása (legfeljebb 11 hónap időtartam, napi 8 órás munkaidő),
  • mintaprogram támogatása (legfeljebb 11 hónap időtartam, napi 8 órás munkaidő),
  • közfoglalkoztatás mobilitását szolgáló támogatás (legalább 60 nap, legfeljebb 11 hónap időtartam),
  • vállalkozás részére foglalkoztatást helyettesítő támogatásban vagy rehabilitációs ellátásban részesülő személy foglalkoztatásához nyújtható támogatás.

A közfoglalkoztatási jogviszonyok legfeljebb 11 hónap időtartamúak lehetnek, amelybe bele kell számítani az azonos naptári évben már közfoglalkoztatásban töltött időtartamot.

A közfoglalkoztatásért felelős miniszter egyedi döntésével engedélyezett, az általánostól eltérő támogatási időszak (naptári éven átnyúló és/vagy 11 hónapnál hosszabb idő) alatt megvalósuló közfoglalkoztatási programok esetében a határozott idejű közfoglalkoztatási jogviszonyok hossza igazodhat a program hosszához, ez esetben az összeszámítás szabályait sem kell alkalmazni.

A rövid és hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás, az országos közfoglalkoztatási program, valamint a mintaprogram esetén támogatás nyújtható:

  • bérköltséghez (közfoglalkoztatási bér, közfoglalkoztatási garantált bér, teljesítménybér, illetve vállalkozás esetében munkabér) és az ahhoz kapcsolódó szociális hozzájárulási adóhoz, valamint
  • közvetlen költségekhez, illetve speciális esetekben a szervezési költséghez a jogszabály által meghatározott mértékben.

A mintaprogramok, illetve a mintaprogramra épülő további közfoglalkoztatási programok esetében az alábbi beruházási, illetve dologi költségek elszámolására van lehetőség:

Beruházási költség:

  1. Beruházási költségek és kiadások:
    • a)   ingatlan megvásárlása (kizárólag a közfoglalkoztatásért felelős miniszter hozzájárulásával),
    • b)   olyan forgóeszközök megvásárlása, amelyek rendeltetésüknek megfelelően elhasználásra kerülnek (vetőmag, üzemanyag, építési anyagok, hízóállatok stb.),
    • c)    munkaeszköznek nem minősülő befektetett eszközök (tenyészállat, ingatlan vagy más tárgyi eszköz tartozéka) vásárlása, pénzügyi lízingje,
    • d)   az a)-c) pontban foglalt tárgyi eszközök üzembe helyezésének, használatba vételének, bővítésének költségei,
    • e)    az a)-c) pontban foglalt tárgyi eszközök beszerzésével, előállításával, üzembe helyezésével, használatba vételével kapcsolatban felmerült költségek (tervezési díj, szállítási költség, a beszerzéshez közvetlenül kapcsolódó vállalkozási díj – különösen, ha jogszabály írja elő szakember közreműködését /pl. gáz vagy elektromos hálózat szerelés/, vagy a szavatossági jogok/, vagy a garanciális jogok gyakorlásának feltétele a szakember által történő üzembe helyezés),
  2. 200 000 Ft, vagy azt meghaladó egyedi értékű tárgyi eszközök:
    • a)      a munkavégzéshez nélkülözhetetlen nagy értékű munkaeszközök (minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal összefüggésben használnak).

Dologi (közvetlen) költség:

  1. Foglalkozás-egészségügyi vizsgálat térítési díja.
  2. Munka- és védőruházat, egyéni védőeszköz (függetlenül attól, hogy megvásárolják, bérlik, vagy lízingelik).
  3. Utazási költségtérítés.
  4. Munkásszállítás költsége:
    • a)   munkásszállításhoz használt jármű (függetlenül attól, hogy megvásárolják, bérlik, vagy lízingelik),
    • b)   munkásszállításhoz használt jármű üzemeltetésének költsége (ideértve: vezető bére, üzemanyag, szervízelés stb.).
  5. A munkavégzéshez nélkülözhetetlen kis értékű munkaeszközök (minden gép, készülék, szerszám vagy berendezés, amelyet a munkavégzés során alkalmaznak vagy azzal összefüggésben használnak, függetlenül attól, hogy megvásárolják, bérlik, vagy lízingelik).

Közfoglalkoztatási támogatás kérelemre nyújtható. A kérelmet a közfoglalkoztatónak a tervezett közfoglalkoztatás helye szerint illetékes munkaügyi központhoz, több munkaügyi központ illetékességi területén megvalósuló közfoglalkoztatás esetén a közfoglalkoztató székhelye szerint illetékes munkaügyi központhoz kell benyújtani. A támogatásról hozott döntés alapján a járási hivatal járási munkaügyi kirendeltsége, illetve országos közfoglalkoztatási program esetén a munkaügyi központ hatósági szerződést köt a kérelmezővel (támogatottal). A közfoglalkoztató kérelmére a jogszabályban meghatározott mértékű előleg folyósítható.

A közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzések:

  • Országos közfoglalkoztatási programokhoz kapcsolódó képzések

Országos közfoglalkoztatási programokhoz kapcsolódóan a közfoglalkoztatók igényei szerint indulnak szakmai képzések, amelyek – a képzés jellegétől függően tanúsítvány vagy OKJ-s bizonyítvány megszerzésével zárulnak. (A nagy létszámú közfoglalkoztatottat alkalmazó vízügyi, erdőgazdálkodási területen például jellemzően kisgépkezelői, erdőművelő, motorfűrész kezelő képzések indulnak.)

  • Közfoglalkoztatási mintaprogramokhoz kapcsolódó mezőgazdasági képzések

A közfoglalkoztatási mintaprogram mezőgazdasági elemében a képzésben történő részvétel kötelező. A képzésben résztvevők háztáji állattartás, háztáji növénytermesztés és tartósítás, vagy háztáji növénytermesztés és állattartás ismereteket biztosító elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek.

Budapest, 2014. február

A közfoglalkoztatással összefüggő jogszabályok jegyzéke:

  • 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról,
  • 2011. évi CVI. törvény a közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról,
  • 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet a közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról,
  • 170/2011. (VIII. 24.) Korm. rendelet a közfoglalkoztatási bér és a közfoglalkoztatási garantált bér megállapításáról,
  • 2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól,
  • 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről,
  • 1996. évi LXXV. törvény a munkaügyi ellenőrzésről,
  • 2003. évi CXXV. törvény az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról,
  • 2007. évi CLXXXI. törvény a közpénzekből nyújtott támogatások átláthatóságáról,
  • 2004. évi CXXIII. törvény a pályakezdő fiatalok, az ötven év feletti munkanélküliek, valamint a gyermek gondozását, illetve a családtag ápolását követően munkát keresők foglalkoztatásának elősegítéséről, továbbá az ösztöndíjas foglalkoztatásról,
  • 2011. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól,
  • 2011. évi CLXXIX. törvény a nemzetiségek jogairól,
  • 2011. évi CCVI. törvény a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról,
  • 2011. évi CLXXV. törvény az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról,
  • 1959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről,
  • 288/2010. (XII. 21.) Korm. rendelet a fővárosi és megyei kormányhivatalokról,
  • 218/2012. (VIII. 13.) Korm. rendelet a járási hivatalokról,
  • 323/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet a Nemzeti Munkaügyi Hivatalról és a szakmai irányítása alá tartozó szakigazgatási szervek feladat és hatásköréről,
  • 284/1997. (XII. 23.) Korm. rendelet a térítési díj ellenében igénybe vehető egyes egészségügyi szolgáltatások díjáról,
  • 89/1995. (VII. 14.) Korm. rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgálatról,
  • 44/2012. (XII. 22.) NGM rendelet a munkaügyi központok, valamint a fővárosi és a megyei kormányhivatal járási (fővárosi kerületi) hivatala munkaügyi kirendeltségének illetékességéről,
  • 30/2000. (IX. 15.) GM rendelet a munkaerő-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról,
  • 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről,
  • 27/1995. (VII. 25.) NM rendelet a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatásról.

Forrás: www.afsz.hu